Babanapló a füzetben kezdődik

Ma jöttünk haza a kórházból. Minden, ami a kajálással, kakival, büfivel kapcsolatos, az a WWF-es füzetben van, a többi pedig itt. Ide írok minden kogntív- és mozgásfejlődéssel kapcsolatos dolgot.

Ide azért írok havi 1 mérleget, mert jó látni azért, hogy mekkora is ez a tündérbogyó és mekkorára nő majd.

Ma este lefekvés előtt 3220 g.

Megszületett

 

Péntek reggel, hajnali 3 óra 40 perckor teli torokból köszöntötte a világot, a legnagyobb örömünkre. Már nagyon nagyon vártuk!

Paraméterek: 

Súly: 3,5 kiló
Hossz: 54 cm
Fejkerület: 34 cm (ez sok, de szerencsére nem annyira, hogy végzetes galibát okozzon)
Apgar: 9/10

20 percesek / 37+6

És nem Örkénytől. Vasárnap este óta keményedik a pocakom (kedd van), bizonyos időszakokban 20 percenként folyamatosan, órákon keresztül. Ilyenkor megy az izgulás, számolgatás, mondhatni reménykedés, hogy nna, ez most biztos erősebb lesz, vagy hamarabb jön majd, de nem. Legalábbis eddig nem. Tegnap este konkrétan így aludtam el és erre keltem 3:30-kor. Kicsoszogtam a nappaliba és tettem vette, közben pedig feljegyeztem a keményedős másodperceket. Már 6 óra volt, mire elnyomott az álom és 8-ig fel sem keltem. Azóta kvázi nyugi van, de volt már 1-2.. A meteorológusok szerint tegnap brutális front volt, simán lehet, hogy ez okozta az izomgörcsöket. Dokinál is voltunk tegnap, aki közölte, hogy még lejjebb ment Lóci feje, még jobban ellapult a méhszáj, de szerinte a héten ebből nem lesz baba. Kicsit sem zavar, sőt, ha maradni szeretnél Lóci, a világért sem háborgatnálak.

De ha lehet, akkor ezeket a csali-fájásokat nem kérném szépen, köszönöm.

Ma lesz a nagy nap? / 37+3

A 38. hétben járunk Lóci, már tegnap is csak fél magnéziumot vettem be (ma pedig egyet sem fogok), és a szülésznő szerint a héten megszülök. No már csak 1 nap van a hétből, úgyhogy ez esetben iparkodni kéne. Viszont talán életemben először nem szeretném sürgetni az érkezésed, inkább rád bíznám. mindamellett mondom ezt, hogy már a múlt héten 2800 grammra saccoltak az okosok és a doki nem egyszer megjegyezte, hogy az én medencém 3 kg alatti gyerkőcre van kalibrálva. A szülés egyelőre egy romantikus álom marad a számomra a sok fájdalommal együtt, amit vagy átélhetek, vagy nem. A döntés kvázi a te kezedben, fejedben van. :))

Egyébként mióta felkelhetek (ennek már 5 napja!), pörgök és próbálom bepótolni az elmaradt órákat. Főzök, sütök, vásárolgatunk, sőt tegnap elkészült Krisztofer is, szerintem nagyon fogod szeretni. Mára a zsiráf van betervezve, akinek vajon varrjak csíkos nadrágot, avagy sem? Az élet mostanság legnagyobb kérdéseinek egyike.

Észrevettem, hogy egyre kevésbé hevesen mocorogsz, talán a kevesebb magzatvíz és az egyre gyarapodó súlyod az oka. Ha van egy-egy lustább napod, azért pár óránként "rád nézek", ne félj, nem merülsz feledésbe. (ebben a pillanatban is gyomron rúgtál, hogy "na, nem érzed, hogy itt vagyok?!") Nagyon is érzem, hogy velem vagy, sőt lassan ebben a színes világban is velünk leszel. Egyre többet álmodom, hogy futok, sportolok, hogy lassan nincs órási pocakom. Biztos ez is jelent valamit.

Várunk türelmesen, és csak hogy tudd, teljes mértékben felkészülve várjuk, hogy lyukat üvölts a tarkónkba. Jöhetsz bátran!

2 dimenzió / 35+3

Ez a harmadik nap, hogy szinte egész nap fekszem. Nem is olyan vészes. Na jó, az első az volt, de aztán rájöttem, hogyan lehet elviselhetővé tenni. Mindössze össze kell dobni egy kvázi napirendet és kész. Hajnalban e-mail nézés, gasztroblog írás, kreatív blogok, egy kis TV előtt bambulás, laza séták a lakásban, persze csak a vérkeringés kedvéért. Délig szörfölés a neten, egy kis Dr. House, meg ami belefér. Fél 1 körül ebéd, Dr. House, és ha minden jól ment, sikerül lemennem alfába és "aludnom" egy laza órácskát. Mire kinyitom a szemem, máris 3 óra. Éljen, bab mindjárt hazaér..... Nagyjából így fog telni az elkövetkezendő 9 nap is, csak megspékelem némi Flash tanulással, meg kézi varrogatással, ha épp nem szurkál túl sokat a pocak.

De hogy miért csinálom mindezt? Hát nem önszántamból..persze amúgy sem rohangálnék, de legalább az ülőpózt nem iktattam volna ki. Szóval szerdán voltunk dokibácsinál, aki először azzal viccelődött, hogy háhá mondjam meg a fiatalúrnak, hogy a karácsonyfa alatt már ott legyen ám. Majd felfeküdtem a vizsgálóágyra és kezdődött a hümmögés, persze kínosan ügyelve arra, hogy az idegeskedés egy picit se látszódjon meg az arcán. Mint mindig. "No hát. azt hittem, hogy annak kell drukkolni, hogy időben jöjjön, a helyzet pedig az, hogy örülhetünk neki, ha még 2 hétig bent marad." Gábor kibukott, nagyokat szuszogott, én igazából nem voltam meglepve. Annyit szúrt, feszült húzódott minden odalent, hogy szinte biztos voltam benne, hogy tovább vékonyodik a méhnyak. Így is lett, kaptam egy csinos 1100-as értéket a kiskönyvbe és receptre 11 napnyi szigorú fekvést. Nem voltam és nem is vagyok elkenődve, mert mi ez a pár nap ahhoz képest, ha mondjuk hónapokat kellett volna ágyban töltenem? Semmi. És itt az izgalom a végén, hogy húúú, utána már lehet hogy életem első síróbabájával fogok papás-mamást játszani. Ráadásul babóval. Hát ez minden várakozást és türelmet megér. :) Jah, és még azt is mondta a doktorúr, hogy a fekvős napok elteltével kösse fel a gatyáját az apuka, mert napi 3 (!!!) orgazmust kell nekem szolgáltatnia. Annyira jól hangzik, hogy el sem akartam hinni. Tehát amint kikerültünk a kritikus koraszülött korból, azon leszünk, hogy kivarázsoljunk onnan egy gyönyörűséges kis pindúrpandúrt. Hurrrráááááá!!!! :D

Volt itt minden / 34+5

Hú de rég írtam. Már két hete nem dolgozom, de sajna és szerencsére nem nagyon voltam még napokig egyedül itthon. Ha Gábor épp dolgozott, elugrottam vásárolni, SOTE előadást hallgatni, vagy épp beköltöztem a konyhába egy pár rész ház dokival. Amikor meg relaxálni támadt kedvem, akkor szegénykém hangszálgyulladással lett hirtelen a pihenőpajtásom.

Az idő márpedig gyorsan telik, akárki, akármit mond. Mindenki azzal jön, hogy húúú, de milyen lassan telnek az utolsó napok, de én ezt valahogy nem érzem (talán MÉG nem érzem). Még mindig rengeteg a tennivaló annak ellenére, hogy a cuccok 90%-át beszereztük, úgyhogy lesz mivel elszüttyögni, ha épp nagyon unatkoznék. Függönyvarrás, fali tároló varrás a pelenkázóhoz, plüssállatpárna varrás, apró rendezgetések a lakásban, babaruhamosás befejezése, képek befejezése... és ha elfogyna a matatós, kétkezi ezaz, akkor számos intellektuális tervem is van. Már már úgy érzem, túl vagyok biztosítva.

2 és fél hete meglátogattam a dokit, aki csupa jó híreket mondott, plusz azt, hogy megrövidült a méhszájam. Úgyhogy már 2100-as. Pff.. Nem tudom ez mit jelent, vagy hogy most hogy állok odalent, de akkor azért jól besz@artam. Ijedtemben össze is pakoltam a kórházpakk nagy részét és kitaláltam, hogy márpedig a 35. hétre itt minden a startvonalnál fog állni, hogy már csak a pisztolydördülésre kelljen várni. Ez többé kevésbé be is jött, no meg alábbhagyott a parázás, merthogy a napok csak telnek múlnak és egyelőre ha nem erőltetem meg magam, akkor nem is akarok meghalni a fáradtságtól vagy szétszakadni odalent.

Eltemettük mamát, aki hosszú szenvedések után átköltözött egy szebb világba, a legnemesebb lelkű angyalok közé, ebben biztos vagyok. Mára kezd regenerálódni a család, remélem lassan begyógyulnak a rég feltépett sebek és a család is felvesz valamiféle minimális kapcsolati viszony féleséget.

"Ti hogy tervezitek a karácsonyt?" Hangzott el a kérdés és tőlem a válasz. Ha 1-2 héttel karácsony előtt szülnék, akkor én nem jövök át. Erre sértődés, bántó és gúnyos megjegyzések, és este a családi vitatkozás kettőnk közt, eleinte rossz szájízzel. Hogy most akkor ki, hogyan és mit értett a másik metakommunikációján, ahelyett, hogy megkérdezte volna, hogy most akkor hogy érted? Mindig ugyanaz a lemez. Fáradt vagyok és szeretném, ha ilyen kérdésekre nem kéne válaszolnom. Merthogy elvileg annyira evidens, hogy nem zaklatunk egy gyerekágyas anyukát, hogy csak na. Akkor miért jön a kérdés? Nem értem.

No sebaj, legalább alakul a kis család.

Az alkotás öröme / 31+5

Tegnap -bár nem sok kedvem volt hozzá- megcsináltuk a kanapé huzatot! Bab rengeteget segített. Vágott, fércelt, térdelt és főzött. Feszített tempóban és egyre növő lelkesedéssel este 10-re készen is lettünk. Nem mondanám rá, hogy tökéletes munka, de egész más így bemenni a Lóciszobába. Egyre csak gyűlnek a dolgok. Babakocsi alkatrészek, ruhák, zsákok és most már a vadiúj és trendi fekete-fehér kanapé. :)

 

És amíg el nem felejtem, az első dekoráció a falra, szemtelenül lekoppintva Joyse Hesselberth mesekönyvének egyik illusztrációját. Hmm...az alkotás öröme semmihez sem hasonlítható számomra. Kíváncsi vagyok, mit szól majd Lóci. :)

Cakkos / 31+2

Sietősen ugyan, de beiktattuk az utolsó genetikai 4D ultrahangot. A néni egyáltalán nem volt szimpatikus, ütögette a hasam arra hivatkozva, hogy "dehát így nem fogunk látni az arcából semmit". Hiába mondtuk neki, hogy mi nem ezért jöttünk. Lesz szíves megnézni, hogy minden oké-e Lócival, milyen állapotban van a lepény és már itt sem vagyunk. Úgy tűnik, nem fogta fel szegény. Gyorsan lezavarta a genetikai részt, megcsinálta a flowmetriát a köldökzsinórban és az agyban is, mindkét helyen jó volt. A lepényre azt mondta nullás (!!) és hogy a doki nem lát a szemétől, ez biztos nem kettes. Örültem neki, mégha csak a fele is igaz belőle. Emellett persze totál beparáztatott, hogy atyaég mennyire nagyon keményedik a hasam és ez nem normális. Tény, hogy amikor ott voltunk, többször is bekeményedett és ahogy figyelgettem, azon a héten különösen sokszor. Sőt, ha még hozzávesszük a nyitott külső méhszájat, akkor még lehet is okom az aggódásra. Volt is egy két napig... aztán sokat pihentem és úgy 3 napja, azt vettem észre, hogy lényegesen kevesebbet keményedik. Simán lehet, hogy valami front vagy a nemlétező ciklusommal való összefüggés eredménye, de figyelgetni fogom a jövőben, mert vészesen közeleg a vége és komolyan mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy Lóci ne kívánkozzon ki a pocak kellemes melegéből.

 

Ott tartottam a szonográfus történetben, hogy a néni nem adta fel. Végül csak sikerült egy szűk szeletben megkukkantani az arcát a fiunknak és hihetetlen élmény volt. Nem láttunk túl sok mindent és egyáltalán nem lehet megmondani, hogy húú, rá vagy rám hasonlít-e, de a cakkos, húsos, harsonás szája tíz pontos volt! Imádnivaló volt és mivel az arcának az a része nem nyomódott neki a lepénynek, sanszosan nagy is marad. :) Kis pufók, akkor volt a becsült súlya 1540 g. Hihetetlen a változás a 18. hét óta, egyáltalán nem meglepő módon. Most, amikor mocorog a pocimban és becsukom a szemem, hogy rá gondoljak, ez az arcrészlet van előttem. Egy húsos cakkos Lóciszáj. :)

Meglátogattuk / 30+0

Tegnap szülőszoba látogattunk, aztán piacoztunk, aminek az lett az eredménye, hogy 9-kor már az ágyat nyomtuk. Tisztességesen elfáradtunk.. A kórházi szülőszobák teljesen rendben voltak, szerintem nemrégiben lettek felújítva. Találkoztunk a fő szülésznővel, aki kellően szigorú volt, de rendesnek tűnt. A csapat feltette a kérdéseit, voltak hasznosak és szokás szerint viccesek. A nap párbeszéde a következő volt:

"Az a műszer ott mire való a polcon? CD lejátszó?"

"Ja, az, neeeem, azt már nem is használjuk, azért nem beszéltem róla. Otthagytuk a polcon, mert jól mutat."

Miután megnéztük a szülőszobát a tuti ággyal, bekukkatottunk a vajúdóba, felmentünk a gyerekágyas szobákhoz és megismerkedtünk két csöpp babával is. Folytatódott az okosítás, miszerint mindent hozzunk, mert a kórház szegény, semmire sincs pénze. Legyen nálunk glicerines kúp, minden ami a baba ellátásához kell, sőt, még mosószer és öblítő is. (??!!)

"Annyit hozzanak, ami 3 napra elég. De sajnos nem lehet átönteni, mert az ÁNTSZ kiborul miatta, szóval vegyék a legkisebb kiszerelést."

Döbbenet. Végülis, legalább fizetésre van pénzük, ez némiképp megnyugtatott...Összességében jól éreztük magunkat és újfent bebizonyítottam magamnak, hogy nem félek a kórházaktól, sőt, valami fura nyugalom tölt el, ha bejutok a rendszerbe. Legyek akár látogató, akár beteg. Iszonyúan gyorsan halad az idő, már 30 hét van a hátunk mögött, és mosolygósan közeleg a vége, hurrrá!

 

Holnap bekukkantunk Lócihoz, megnézzük a husi kis pofiját és remélhetőleg vetünk egy pillantást a méhlepényemre is. Izgulok miatta, bár a napi torna mennyiségéből és a csuklsáok intenzitásából arra következtetek, hogy a jövő harsona reménysége igen jól érzi magát odabent. Én is idekint. Megfogadtam dokibácsi tanácsát és visszafogtam a szénhidrát bevitelt szépen. 

 

Tegnap volt még piacozás, szereztünk az ázsiai boltban ötfűszer keveréket, meg kurkumát végre, sőt egy üveg szójaszószt is. Sosem lehet elég korán kezdeni a keleti konyha kóstolgatását, igaz, Lóci?

Csuklóci, méhlepénygyűjtők és a bűvös számok a kiskönyvben / 29+1

Először is, Lócipók egyre gyakrabban csuklik. Nem ám evés után, amikor azt várnám, hogy óriásiakat kortyol a magzatvízből és véletlenül félrenyel. (És épp ebben a pillanatban szóltam el magam. Nagyjából ez az első alkalom, hogy étkezést követően csinálja!!!) Szóval eddig akkor kezdett csuklani, ha hirtelen helyet változtattam és valami zajosat csináltam. Arra gondoltam, talán megijed. Na de majd jól figyelgetem a közeljövőben és megfejtem a rejtélyt.

 

 

Kedden voltam szüléselőkészítő előadáson, ami várakozásommal ellentétben nagyon hasznos és túlontúl informatív volt. Szinte mindent megtudtam a szülés folyamatának extrém összehangoltságáról, meg a hormonok hatásáról a babában. Annyira de annyira szeretnék szülni! Az előadás végén a következő kérdést tette fel a kedves Antonio Banderas apajelölt. "A méhlepényt el lehet kérni?" Merő döbbenet a sorok közül és egyre csak hátraforduló nyakak. A nénit mondjuk nem lehetett zavarba hozni a kérdéssel. "Hát, eddig még nem kérte senki, de ha szeretné, persze. Hozzon vödröt." Majd folytatta - talán magának is - a mondandóját. " Vannak olyan állatok, akik megeszik..."  Eközben a Banderas házaspár azt suttogta, hogy ők bizony nem adják a gyógyszergyáraknak.

 

 

3100 a méhszájam állapota immáron lassan 5 hete. A doki egy szóval nem tért ki rá, csak alattomos módon beírta a kiskönyvbe. Az első szám azt jelenti, hogy hány ujjnyi a méhszáj (3 a max., ez jó), az utánakövetkező számok pedig (sorban) a külső-középső-belső méhszáj nyitottságára utalnak. Nekem a külső már egy jó ideje nyitva van. Hmmm.... nyilván rákeres a neten, olvas hideget-meleget is. Konklúzió: örülök, hogy a doki nem mondta, ez valószínűleg jót jelent, mert nem kell vele foglalkozni. Konklúzió2: nincsen egész napos ácsorgás, ikeás cipekedés, esti görnyedős virágültetés, csak zen és nyugalom, no meg szurkapiszka esetén magnézium pezsgőtabletta. A riadságok ellenére, amit az öregedő méhlepény és a nyíló méhszáj okoz, furamód jó érzés, hogy kézzelfoghatóan közeleg a végjáték. :)

Minden ideális / 28+2

A súly most majdnem éppen napra pontosan annyi, amennyinek lennie kell (már ~1250 g), a méhlepény pont annyira meszes, ami ilyenkor még normális, vagyis II-es érettségű. Ez kissé meglepett, utánaolvasva, sokaknak ilyenkor még csak I-es, de az sem jelent semmit, hiszen az érés üteme abszolút egyénfüggő. Meg amúgysem tehetek ellene semmit sajna. Pontosabban annyit, hogy figyelgetlek Lóci és ha épp nem rúgod ki a házad oldalát, akkor elindulok a miértek után. Örülök, hogy 2 hét múlva jön az utolsó babamozi, majd ott jól kifaggatom a szonográfust. Addig meg jót fogunk mulatni, ahogy eddig is tettük. :) Vannak napok, amikor elképesztő hancúrt csapsz odabent, amit még mindig imádok és nem győzök betelni az érzéssel. Gondolom veled azért lassan csak "betelek". A doki azt is megjegyezte, hogy kicsi a hasam. Ahhoz képest, hogy mekkora legény lakik benne. Pff. Emellett kaptam egy DIÉTA feliratot is a kiskönyvembe. A szénhidrátot kell lecsökkentenem és arányaiban több fehérjét fogyasztani, mert sok az az elmúlt hónap 2,3 kg hízása. Szerintem ugyan nem, de najó, beadom a derekam, jöhetnek a húst zöldséggel napok.

Aznap vettünk két használt szekrényt a gyerekszobába egy meglepően kedves családtól. Nem macis, nincsenek lekerekítve a sarkai és még üvegajtó is van rajta. De fehér és sok a polc rajta, amiken bőven el fog férni az a rengeteg ruha, amivel elárasztanak a rokonok. Kaptunk hozzá 3 CD tartó polcot is, ami kiváló könyvszekrény lesz. Mindent összevetve, alakul a Lóciszoba, a fejemben meg kattognak a különféle színes kiegészítő ötletek. Imádom! Ha lesz kedvem, hétvégén elzarándokolok az IKEÁba és megveszem a kanapé új ruháját, és amíg bab elmélyülten írja a szakdolgozatát, addig meg is varrom. Vagy megfestem a zsiráfos képet.

Pardon, nem férek el / 27+2

Valami ilyesmit kéne mondanom ahelyett, hogy beverem a pocakom. Gyakorlatilag mindenbe. Kinézek egy közlekedési folyosót a tömegben, a vonaton vagy a lakásban és már indulok is, mondván csak elférek (persze mindezt nem tudatosan teszem). Hát nem. Beverem a pocót, ami valószínűleg nő szépen, a testképem meg csak lohol a nyomában, esélye sincs, hogy utolérje. Vicces. Főleg, amikor tárt karokkal ölelném magamhoz babót és Lóci mondja, hogy "pardon, nem férek el mami."

Beköszönt az ősz /26+6

Igaz, csak egy-két napra, de elég is lesz, köszönjük. Lóci amúgy is lustálkodik, ha jön a hidegfront, úgyhogy legyen csak mindig ficánkolós napsütés. Egyre erősebb, sokat gyakorol, edz odabent, a szülei legnagyobb megelégedésére és örömére. Esténként babó is elcsodálkozik, miután együtt elénekeltük a Hej vargánét és bekente a pocakom, hogy milyen hullámzást csap lócibaba.

Hétvégén megkaptuk az első gigaadag babaruhát Erikától, aminek nagyon örültem! Csupa újszülött cucc és egy csomó cuki pizsama meg kabát, sőt van sínadrág is, ami talán egy-két év múlva jó is lesz. Jó móka volt válogatni, kitalálni, hogy melyik mekkora és hála az égnek a legtöbb címke még megvolt. Amennyire jó vagyok felnőtt ruhában, annyira amatőr a pöttömméretekben. De legalább van hova fejlődni!

Frontpajtás / 25+2

Nem szereted a hidegfrontot, jelentem én sem. Alig mocorogsz, sőt a napokban megint úgy érzem, mintha visszabukfenceztél volna. A lényeg, hogy ne aggódj, fog még sütni a nap szeptemberben.

 

Még valami. Olvasgattam ezt-azt a neten és elolvastam ezt a pár sort, ami nem alapszinten csöpögősen érzelgős, de valahogy most mégis megtetszett. Hiába, dolgoznak a hormonok. 

 

Én már azóta szeretlek,
mióta nem voltál más csak puszta gondolat,
és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat.
Aztán megdobbant a szíved a szívem alatt,
és én azóta a lelkemhez simítva hordalak.

Haspók és a Ferrari színe / 25+0

Voltunk múlt héten Templom dokinál látogatóban. Mindent lemért, engem is, de ez annyira nem lényeges. Talán csak annyira, hogy az elmúlt hónapban mindössze 80 dekát híztam. Ebből 40 dekányi Lóci, a többi itt ott kitapintható. :) Visszatérve Lócira, ő köszöni szépen jól van, kereken 24 hetesen volt hozzávetőleg 70-85 deka. A hasa alapján már két héttel előrébb tart a drága. Dokibácsi finoman utalt rá, hogy bár ezt ilyenkor még nem lehet biztosan tudni, de valószínűleg nagy gyerek lesz. Volt esetleg nagy baba a családban? - jött a kérdés. Gábor mosolygott majd hozzátette, hogy ő bizony 4 kilónyi súllyal jött a világra. Ehhez képest én a 2, 7-tel satnya kis béka voltam. "Hmm...azért jó volna, ha a legény megállna 3 kilónál..." Ilyenkor csendben már én is hümmögni kezdtem. És persze titkon remélem, hogy babóhoz hasonlóan Lóci is kis fürtös puttó lesz, akár 4 kilósan is. Imádni fogom a puha kis sonkákat a lábán és nem fog érdekelni, ha kihagyjuk az újszülött ruhák első néhány méretét.

 

 

Piros. Mármint a Ferrari színe, és ugye minden fiú meg van érte őrülve. Tehát a piros igenis uniszex szín. Micsoda levezetés, és mindezt az interneten találtam (természetesen gyakorikérdések.hu). Tegnap megvettük a babakocsi szettet, ami piros és feltehetően már a postaállomáson várakozik arra, hogy feltegyék egy dunakeszire tartó furgonra. Peg Perego Pliko P3 Angliából, ami annyit tesz, hogy a vázon a Mamma's and Pappa's felirat látható. Izgulok és nagyon boldog vagyok, hogy jó néhány átvirrasztott éjszaka után végre megszabadulhat az agyam a különféle márkák mormolásától és még inkább azért, mert van hozzá mózeskosár, meg gyerekülés, meg sportkocsi és mindez éppenhogy befér a kocsiba. Erről majd akkor írok, amikor Kázmér megérkezett a szervízből és meg is bizonyosodtunk erről a tényről. Izgulok. :) Jó érzés.

 

 

Mindemellett csupa öröm és boldogság, hogy a kismamanacim már elkezdett szorítani, úgy számolom, hogy éppen ki fogom húzni vele a második trimót. Lócibóci forgolódik, rógdos és ha este éppen kinyújtja a lábacskáját, akkor meg is tudom fogni. És olyankor gyorsan elhúzza és össze vissza úszkál. Gondolom valami ilyesmi jár a fejében, hogy "Jaaaj, mami, ne mááár, csikíííííz!!!" Babó lett a pocakkrémezés felelőse, én meg előtte eléneklem a Hej Vargánét, csak hogy lássuk, tényleg hozzászokik-e vagy sem.

(Csalá) distressz / 23+5

Nem volt kellemes. Apa felhívott és közölte, hogy két hét múlva elmennek anyával a kiságyért, megnézi az állapotát, és majd ő felújítja. Már nem először kértem, hogy hallgasson végig, mert nekem novemberig nincs kedvem ezzel fogalalkozni, addig úgyis lesz más, amit el kell majd intézni. Meg amúgy is, ej, ráérünk arra még. Nem hallgatott végig, nyomatta, hogy nem baj, hogy én nem akarom látni, majd ő elhozza, meg megcsinálja és blabla....és csak mondta, ahogy szokta. Próbáltam nagyon higgadt maradni, azt hiszem a kettőnk viharos viszonyához képest, mondhatni sikerült. Valahogy.

 

Egyszerűen csak NEM AKAROK ezzel fogalkozni novemberig, utána viszont GÁBORRAL AKAROK. Együtt. Ez egy ilyen kegyetlen világ, ahol a nagyszülők megmaradnak nagyszülői státuszban és támogatják a felnőtt gyereket, ahol szükséges, és amikor ő azt igényli. És ennyi. Így van ez jól. Nem szólnak bele abba, hogy mi legyen a gyerek neve, hogy mit egyen, hogy mit vegyen fel, hogy fázik-e vagy sem, vagy jaj, de sovány, vagy kövér... egyszerűen csak támogatva szeretnek bármiféle ellenszolgáltatás vagy igényérvényesítés nélkül. Ma jöttem rá arra, hogy túl nagyok az igényeim és idealista vagyok. És a nagyszülők márpedig azt hiszik, hogy nekik születik a gyerek. Piszkosul közhelyes, de valahol mélyen erről van szó, még ha nem is tudatosul.

Azt is mondta apa, hogy mindezt anyával együtt találták ki. Gondoltam, amint sikerül vele nagyjából letisztázni a dolgot, felhívom anyát és megpróbálom vele is finoman közölni ugyanezt. Fel is hívtam, de ő nem tudott semmit az egészről (tipikus), sőt, hallhatóan rosszul esett neki a stílus és a tartalom, amit és ahogy elővezettem. Velem lenne a baj? Komolyan ennyire nem lehet megérteni, hogy novemberig nem akarok ezzel foglalkozni? Nem hiszem. Amikor felhozom, hogy márpedig én komolyan gondolom, akkor jön az "Okéoké, értem én, nem kell annyit mondani..", majd utána a hétvégi ebédnél a következő a kérdés: "Akkor mit mondjak Pötyiéknek, mikorra kell a kiságy?".

Egyszerűen nem fér a fejembe.

(Lóci, elnézést kérek az adrenalinbombáért, amit ma délelőtt a véráramodba zúdítottam, nagyon nem volt betervezve.)

Lóci / 23+2

A névkereséssel egy időre leállítunk, aztán a napokban nagyon rámtört, hogy valahogy haladni kéne a megoldás felé. Van egy listánk, tele jó és kevésbé jó, becézhető és marha komoly nevekkel és csak rajtunk áll, hogy mit választunk. Nekem segít, ha az aktuális kedvencet ízlelgetem, hangosan mondogatom pár napig, majd rájövök, hogy ááá, ez nem a mi fiunk. Gyakran az segít, ha elképzelem magam, amint bekiabálok a játszótérre és elkiáltom a kiválasztott nevet.

 

"Lóóóóócííííí, gyere, szedjük a sátorfánkat, apa már vár."

 

Ez eddig a legjobb egyezés, tetszik nekem és babnak is. Sőt, az első ember, akinek elmeséltem az összes opciót, Szilvike volt, és még ő is azt mondta, hogy jó. Főleg azért tetszett neki, mert szerinte egy felnőtt is simán lehet Lóci, nem csak egy gyerek. Gyenes Lőrinc, Lóci. (Augusztus 10 - ez is stimmel) Egy ideig biztosan marad, aztán ki tudja.

Az első közös kenuzás / 22+6

Úgy tervezzük, hogy ez még csak a kezdet, és amikor majd stabilan ülsz (talán már jövőre ilyenkor), elviszünk magunkkal, de úgy, hogy ne csak a hasam belső felét lásd. Merthogy a Tisza-tavat mindenkinek látnia kell, neked meg pláne. Fürdőztünk, eveztünk, motorcsónakoztuk és közben arra gondoltam, hogy ez az a dolog, amibe szerelmes vagyok. Egyszerűen megunhatatlannak tartom és teljesen magával ragad, ahogy suhanunk a vízen, vagy épp dobál a hullám. Leírhatatlan.

Milyen az élet veled mostanság? Mozgalmas, már amikor képes vagyok a fenekemen ülni és nem a 40 fokos hőségben túrázom. Akkor vagy ugyanis éber és van, hogy fél-1 óráig is fészkelődsz, míg álomba merülsz. Amikor talpon vagyok, akkor csendben lapulsz a hasamban és élvezed a ringatást. Tegnapelőtt elővettük a gyermek születik könyvet és megnéztem, mekkora is lehetsz mostanság. Úgy 40-45 dkg és 25-28 cm. Jó nagy baba, aki a héten már a szemöldökét is tudja ráncolni, merthogy már az is van neki. Hely az van, a pocakom mások szerint egyértelműen növöget, bár én innen fentről nem látok változást. A mérleg mutat egyre többet, most épp 56 kg-nál járok. (Ha jól emlékszem, 3 hete 55 voltam.)

Rólam. Csendben nézegetem a fali dekorációs ötleteket és lassan magam előtt fogom látni a leendő otthonod.

A világ forog és forgunk vele mi is / 21+1

Koktélbaba nemcsak forog, hanem rúgkapál, ugrik, tapos, nyújtózkodik és mindezt egyelőre random időközönként, némi mintázatot véltem csak felfedezni. Ha épp ettem, ha már rég ettem, vagy csak mert. Olykor hevesen, máskor szolidan, illedelmesen. Napról napra igyekszem fejleszteni a vele való kommunikációs technikákat, már amennyire ez lehetséges. A jó, hogy én hiszek benne, és egyelőre működik. Ma reggel például (valószínűleg aludt a tegnapi extrán prögős nap után) szerettem volna, ha tenyérberúg mielőtt elindulok a munkába és kérleltem, hogy nnnaaaa, légyszi. Koncentráltam és cirógattam a hasam bal felét, ahol kidomborodott a krumpli. Nem telt el fél perc és már jött is az álmos boxolás, fülig ért a szám.

A forgásra visszatérve, én is forgolódok, csak éjjel. Olyan, mintha éberen aludnék, és véndorolnék egyik álomból a másikba. Nagyon fura ez egy olyasvalakinek, mint én, aki úgy aludta át az éjszakát, mint egy bot. Eleinte azt hittem, hogy túl korán fekszek le audni, de ez egyre inkább megdőlni látszik. No majd kitalálok valami okosat.

Fülönrúgtad apád, ahogy kell / 20+5

Szombat reggel viszonylag későn, 8-kor keltem. Lustálkodtam picit a paplan alatt, köszöntem a pocaknak, ahogy szoktam és arra lettem figyelmes, hogy őrült nagy fickándozás kezdődik. A hasam láthatóan hullámzik, kidudorodik, bizsereg (jó volna keresni még pár jelzőt), és ha ráteszem a tenyerem, nagyokat rúgsz belé. Ilyen intenzív mocorgás élményem még nem volt eddig. Mosolyogva ébredtem, és sajnáltam, hogy bab kimarad belőle, de olyan hevesen rángatózott a szemhéja, hogy nem votl szívem felkelteni a legkedvesebb álmából. Aztán tegnap este egy kiadós séta után leültem a fotelba és újra érzem a rúgkapálásokat, eleinte csak finoman, de kitartóan, közel egy órán át. Eljön az este, elmegyek a fogkeféért, és sikálás közben leheveredek a poang fotelbe. Észre sem vettem, hogy ez is egyfajta inger (mármint a fogmosás + az ütemes rángatódzsá) neked, egészen addig, amíg a tudtomra nem adtad. Amint abbamaradt a sika és a rezgés, jött egy rúgás. És mivel kéznél volt apád, kértem, tegye rá a kezét a hasamra, most már tutira érezni fogja. És igen, bejött a csel, és sikerült egy egész hatalmasat a tenyerébe küldened. Végre neki is fülig ért a szája, sőt arra kért, hogy meghallgatná a fülével is ezt a boxmeccset. Lefeküdtem az ágyra és mikor rátette a fülét a hasamra, te jó erősen megrúgtad. Kérdezte is, hogy boztos minden oké? Nincs valami baja? :)

Az ülő munka előnye / 20+2

Talán az egyetlen, ami most eszembe jut, de eléggé csábító, mégpedig az, hogy maximálisan rád tudok koncentrálni. Az apró rúgások így nem "felejtődnek el", és biztos vagyok abban, hogy a szívhangfigyelő bigyó lassan a fiókban fog helyet kapni. 2 napja voltunk meglátogatni téged, minden oké, a lepény a doki szerint még lentinek számít, de korántsincs már a veszélyes helyen. Aztán épp mialatt a dokinak meséltük, hogy milyen vicces volt, amikor megmarkoltad a fütyidet, láss csodát, hát nem ugyanazt tetted? Ultrahang leállít, asszisztensnő behív: "Gyere csak be, ilyet még nem láttál!"

  

Aztán hosszú percekig ment a viccelődés arról, hogy mennyire jól elvagy odabent és már most tudod, mi a jó, stb. Aszt hiszem egyre jobban szeretünk, és már most büszke vagyok rád. Más magzat a köldökzsnórt markolássza, te meg már most 30 dekásan tudod, hogy hova kell nyúlni egy kis mosolyért (Este filozofálgattunk arról, hogy vajon érzel-e ilyenkor valami jót, vagy még nem, majd csak a serdülőkorban. Ki fogom deríteni.) Persze az is lehet, hogy az átlagnál hosszabb a kezed és épp beleakad a fütyibe. Ki tudja?

Kipihenten /19+6

Kick-box meccs van a hasamban sáláálááá, nincs is ennél jobb móka!

Megérkeztünk 6 nap nyaralás után és kisimultak a stresszráncaim. A pihenés ráncaim meg elmélyültek, de attól úgyis csak szebb vagyok, úgyhogy már megérte. 3 napnyi Zánka és majd ugyanennyi Tapolca után egész kicserélődtem. Amíg babó zenélt, addig mi a minibabóval sokat sétáltunk, olvastunk és amikor csak lehetett, süttettük az arcunkat a napon. A hátamat is próbáltam, de szeplők leték el, úgyhogy az arcpirulás után, oké, értettem, nem fogok napra menni, ígérem! (Megjegyzem, ez a hátnapoztatás este 5-6 körül történt, szerintem mínusz ötös UV intenzitás mellett, de hiába, viselősön ne akarjon az ember barna lenni. D vitamin meg úgy is van az Elevitben.) Tapolcán aztán barlangban csónakáztunk, meg Sümegi várat másztunk és ki ne hagyjam a Badacsonyi borheteket, amin rendhagyó módon diós kürtőskaláccsak képviseltettem magam.

A mocorgást változóan észlelem, amit mondjuk rendszerként megfigyelek, az a következő:

       - reggeli után szolidan, ha szerencsém van és tudok rá figyelni (pl.: ma a monitor előtt ülve)

       - ebéd után kb. fél órával rugdalózás, vagy éppen alvás, attól függően hogy én mit és milyen testhelyzetben csinálok

       - 4-5 körül este, majd vacsi után és lefekvés előtt, közben a legaktívabb, már most igazi kis éjjeli bagoly

A pocakom mindenközben szolidan növekszik, és bár a nyaralás miatt az eheti fotó elmaradt, de van cserébe nyaralós-pózolós pocakos, nem is egy. Ennek köszönhetően rám (vagyis a hasamra) mosolyognak az utcán, vagy éppen átadják a helyet a gyors hetesen.

Kezdem elhinni /18+6

Hogy itt ficánkolsz bennem, sőt mostanában sokat rugdosol. Hogy egyszer csak itt leszel velünk és nem hagysz majd minket aludni.

 

A bébikoktélcseresznyebabó egy kisfiú, aki az UH közben megmarkolta a fütyijét, majd keresztbe tett lábbal aludt el a pocakomban. 26 dekányi gyönyörűség. Péntekig csak csodálni tudtam azokat az anyukákat, akik gyönyörűnek látnak egy csupa csont és bőr magzatot vagy egy (számomra) csúnya babát. Most már értem a pszichológiáját a dolognak. A kis fütyis teljesen elbűvölt és minden porcikája maga a csoda és a szépség. Hazamentem és sorba tettem a képeit 5 hetes korától. Nem tudom szavakba önteni, mit éreztem és érzek most is.

 

Inkább lelkiekben készülök az idei első nyaralásra hármasban. Éljen, holnap indulunk Zánkára!

Lakáspara, napozás, kiütések / 18+1

A héten végre megtudtuk, hogy van a lakásnak helyrajzi száma, vagyis létezik az a 70 négyzetméternyi hely, ahol lakunk, éljen. Volt a hétvégén családi beszélgetés, aminek az lett a következménye, hogy persze, lakhatunk itt még 5 évig, de aztán menjünk. Marci és Sári belement, hogy megvegyük, csak Gábor mamája nem. Rossz volt. Elkeseredtem. Stresszesebb lettem az átlagnál és mivel aznap a napocska is látta az arcomat, másnapra egy tekintélyes vörös folt éktelenkedett mindkét oldalon. Arra jó volt ez az eset, hogy rájöjjek, nem szabad engednem a rosszkedvnek, mert akkor bébivánnak is fájni fog a szíve, azt pedig a legkevésbé sem szeretném.

 

Azóta voltam mellultrahangon, minden oké. A tejmirigyeim proliferálódnak és már 2-3 mm-esek. A néni szerint 7-8mm-ig normális a dolog, fog mégfájni és nem is kicsit. Szuppi. Azóta persze vizslatom a mellem és valószínű megint az a nem feszülős hét van, ismét kisebbnek látom őket. A hasam is fájdogált tegnap, úgyhogy ma itthonról dolgozom, de csak átmenetileg. (Többet kell aludnom. Mióta bejárok, mindig van valami esti program és 11 előtt nem kerülök ágyba. Valószínűleg üzen a pocak, hogy hohó, mami, tessék lassítani, mert ez nem lesz így oké.) Mikro para. De szerencsére már csak egy éjszakáig, mert holnap megyünk genetikai uhura. Mindennél jobban várom, hogy lássalak te kiskukac.

Még mindig itthon vagyok fakopáncs / 17+0

Vagyis itthonról dolgozom, pedig elhatároztam, hogy hétfőtől ha mami tempóban is, de visszaszoktatom magam a korán keléshez és az izzadt emberszaghoz. Hajnalban arra keltem, hogy begörcsöl az alfelem. Simogatom, biztos elmúlik - gondolom. Így is lett. A para elég volt ahhoz, hogy nehezen ugyan, de visszaaludjak és már akkor azon filózzak, hogy ehj, de szép lesz egész nap fitten melózni. Később megint jön a görcs, de most már erősebb. Kimegyek a WC-re, hátha az segít. Felkapcsolom a villanyt, hogy lássam, mi történik, de semmi. Még mindig fáj. Visszavánszorgok az ágyba, bab kérdezi, baj van? Elmondom a történteket és hozzéteszem, hogy most már a beleim kutyorgását is érzem és remélem, hogy csak egy kis emésztési para okozta a görcsöket. Biztos, ami biztos, kapok egy fél magnéziumot. Simogatja a hátamat, ami mindig megnyugtat, ennek köszönhetően sikerül is visszaaludnom. A következő, amire emlékszem, az egy újabb görcs, rohanok a WC-hez és szembenézek a vízszerű (és roppant büdös) székletemmel. Jaj. Merthogy eddig is hígabb volt, de ennek már vagy 3-4 hónapja, úgyhogy idővel hozzászoktam. Ez viszont biztos nem oké, mert a hasam fáj és nem esik jól talpon lenni. Én hülye, megszokásból legurítom a reggeli tejcimet, majd utána kapcsolok, hogy nekem bizony diétáznom kéne. Pirítóst csinálok, és jó vastagon megkenem vajjal. Látszik, hogy nem vagyok valami tapasztalt bélproblémás. A nap további részét nem részletezem. Feküdtem, kiszáradtam, SMECTA port ittam, mert azt szerencsére lehet és délután meglátogattam a háziorvost, hogy adjon egy betegpapírt mára.

 

Adott is, és megcsinálta a szükséges EKG-t is, ami belgyógyászati vizsgálat néven szerepel a kiskönyvben. Ez is pipa, már csak a jövőheti genetikai UH kell és utána lövésem sincs, mikor kapok kötelező pecsétet a füzetkémbe. 

 

Azóta eltelt két diétás nap, komolyan szenvedtem, és a második nap hangosan korgott a gyomrom. Szegény gyerek..gondoltam. Próbáltam változatossá tenni az aznapra beosztott főtt krumplit, rizst, répát és a két szem almát. (itt csendesen még azt is bevallom, hogy este sajtot is reszeltem rá...borzsasztó vagyok!) A SMECTA viszont meghozta a várt eredményt és mára már a saját magunk által készített kosztot falatoztam, éljeeen!

 

Bébibab tegnap egyébként nagyon aktív volt, és az is feltünt, hogy többnyire délután 4-5 körül kezdi el a fickándozást. Ma meg - nem tudom, hogy képzelődtem-e- azt éreztem, hogy határozottan megrúgja a köldököm alatti hasfal részt. Ki is kerekedett a szemem egyből.

 

Rólam még annyi, hogy hasszurka változatlanul megvan, hol este, hol reggel jelentkezik. Ha hihetek dokibácsinak, akkor mindez elmúlik a 20. hét körül, hurrá. Pocak pajtás már egész nagy, főleg, ha feszülős top van rajtam. Elvileg most olyan 15 cm-es és 15 dkg lehet a pocaklakó. Ha lenézek és elképzelem, egész nagy helyet csinált magának. :)

Egy zsúfolt hét / 16+2

Nem is tudom, honnan kezdjem. Talán onnan, hogy egész napos, lüktető fejfájás. A múlt héten elég rossz volt az idő és szokás szerint hétvégére jött a mélypont. Hogy a front volt az oka, vagy valami hormonális libikóka, azt nem tudom, mindenesetre egész nap vízszintesben voltam. Csak úgy működtem. Amint felemeltem a fejem, jött a csillapíthatatlan lüktetés.

 

Az első kiborulás. Mármint kiborulásom. Komolyan vissza kell emlékeznem az okára, mert annyira bagatel volt. Ja, már meg is van. Ember lánya már lassan 1 hónapja itthon, fakopáncs módjára veri a klaviatúrát és a szusszanásnyi időközökben - terheskönyv híán - a netet bogarássza. Van egy blog, a bezzeganya, amit szoktam olvasgatni, mert jó a stílus és vicces és nem a szokásos ősanya blog. A lényegre térek. Olvastam egy számomra vicces sztorit egy lányról, akinek a tolófájásai annyira gyorsra sikeredtek, hogy a bébi majdnem a WC-ben landolt. Nagy vidáman mesélem babónak, aki láthatóan oda sem figyel, mi több, határozottan viszolyog a sztoritól. Bennem ekkor eltörik valami és kiborulok. Vígasztalhatatlanul hüppögök, meg is lepődöm saját magamon. Kiborulok azon, hogy miért nem hallgat meg, hogy miért nem érdekli, amit mondok, stb. Mondhatni szokásos... Borzasztó voltam. Szerencsére erre magam is rájöttem és rossz élménynek elég volt ahhoz, hogy legközelebb százszor is meggondoljam miről fecsegek neki.

 

Védőnő újra. Doppler kütyüt a hasamra rak, keres, végre talál, majd kérdez.

"Fiú, ugye?"

"Ööööö...-mondom-, egyelőre sejtjük, hogy igen. Miért?"

"Hát csak mert olyan erőteljes a szívhangja, nagyon erős baba lehet..."

Úristen, gondolom magamban. Ha most tanítványaim lennének, biztos együtt röhögnénk a fenti párbeszéden.

 

Dokibácsi és a várva várt 16. hét. Elmondom, hogy fura mód szurkál a mellem, többször is megkérdezi, hogy biztosan nem feszülés, nem, mondom, határozottan beleszúr érzésem van időnként. Hümmög, majd elküld egy mellultrahangra, biztos, ami biztos. Ezt szeretem benne igazából. Azt, hogy ennyire nem szarik bele a dolgokba és tényleg mindennel törődni szeretne. Közben izgatottak vagyunk és szeretnénk DVD-t, de nem kapunk, mondván, hogy ilyenkor semmi változás az 1 hónaphoz képest, azt majd 2 hét múlva, a genetikai szűrésen kérjünk, akkor lesz 4D is. Meg vagyunk győzve. Kukac továbbra is erősen sejthető, de még mindig nem biztos. Méhlepény még mindig lent, de talán valamelyest feljebb kúszott. Újabb két hétnyi várakozás, amibe most már biztos beleillesztünk egy nyaralásféleséget is, éljen! :) (Ja igen, és láttam a méhszájam, a rákszűrésnél megmutatta, hááát egy véres marhaszelet szebb nála, az tuti.)

 

Végül a ma reggeli horror. Második pisi, és érzem, hogy valami kicsúszni készül. Oké, volt már ilyen és mindig reggel, kevés nyák, de ugye amíg átlátszó, addig no para. Ez bezzeg olyan mint egy darab takony, sárgás és nyúlik. Jaj. Nyákdugó? Tegnap még a helyén volt... most mi lesz? Ilyen gondolatokkal ébredek. Imádom. Apa felkel és megnyugtat, hogy szerinte a rákszűrésnél megsértett a dokibácsi és ez most némi gennyes váladék, ne aggódjak. Oké, nem fogok, hiszen erős gyerek, nem lesz semmi baja.

Időszakos búcsú /15+1

Tegnap meglátogattuk a bömöcöt és elbúcsúztunk Irénkétől, Konctól és Katikától. Legalábbis egy időre. A fagyibabák még mindig ott gubbasztanak a jégen, még ha lesz is tesó, akkor is teszek velük egy próbát, ez biztos. Fura volt a találkozó. Konc Zekével tárgyalt és várnom kellett az ultrahangos vetkőzőben. Minden ismerős. A linóleum, a tükör, a székek és a menetrendszerinti gyomorgörcs. Pedig tudtam, hogy nincs mitől félnem, még csak ultrahang sem lesz. Ücsörögtem mintegy 15 percet, majd a továbbiakban minden a megszokott menet szerint zajlott. Kényszeredett mosoly a részükről és feszengés a miénkről. Mennyivel jobban szeretem a magánrendeléseket!

Utána viszont jó volt kijönni, elbúcsúzni a helytől, majd lesétálni a Moszkvára. A villamoson hazafelé a Margit-hídnél sikerült leülnöm és egy bácsi jelezte is nemtetszését a köz felé. "Micsoda világ ez, hárman is leültek, a viselős meg itt áll! Biztos azt gondolják, hogy fiatal..." még folytatta egy darabig, mi meg mulattunk a sosem hallott jelzőn.

Minden gondolatom... / 14+6

... nálad jár. Blogot olvasok, amiből sokat tanulok és kíváncsivá tesz mások tapasztalata is. Alig várom már a jövő hét szerdáját, hogy újra megpillanthassalak, hogy talán bizonyosságot nyerjen, hogy kisfiú vagy-e vagy lány, még az éjjel is veled álmodtam. Pici voltál, én mesét olvastam, vonatoztunk és te beszéltél hozzám. Nem szükséges a sorok mögött olvasni, csak élvezni a jelenléted. Egyre jobban szerem, hogy lassan kitöltöd a pocakom és buborékköntösben lubickolsz odabent. Minden szabad gondolatomat lekötöd és én mindeközben csak mosolyogni tudok.

Szurkálós vasárnap, feszülős hétfő / 14+5

Kezdek leállni a progeszteronnal, már csak napi egyet tologatok. Gondolom ezért (vagy nem) mostanában megérzem a simaizom mozgásokat, a méhemét is sajnos. Vasárnap délelőtt ilyesztő szurkálások egész sora terrorizált, ma meg ülök a gép előtt, kvázi dolgozom és olyan, mint mielőtt meg akarna jönni mikulás. Jaaaaj. Rettegés fog el, ha arra gondolok, hogy végleg abbahagyom a progit. Vagy tényleg csak arról van szó, hogy a méhem kiemelkedik a kismedencémből és ezt érzem, de nagyon?

Erről jut eszembe. Pár napja, azt hiszem szombat reggel elég furi volt az alhasam. A köldököm és a szeméremcsontom között egy határozott pukli, mint egy szappantartó emelkedett ki. Több, mint furcsa volt. Óvatosan megtapogattam és határozottam ki tudtam tapintani a formáját, innen  jön a szappantartó. Gondolom a méhecskémet taperoltam. Amint belegondoltam, mit is csinálok éppen, jujj, de elképedtem. Azért az hagyján, hogy megváltozik a testem, de hogy a belső szerveim kiköszönjenek a hasfalamon keresztül, az egészen váratlanul ért. Azóta túlléptem a csodálkozáson és a wow szakaszban járok, annál is inkább, mert minden reggel ez a látvány fogad, sőt, ha éppen nem vagyok lufiméretűre puffadva, akkor napjában többször is. Ja, és abba az irányba dől a szappantartó, amelyik irányba azelőtt feküdtem. Igazán mókás.

Visszatérve a szurkálásra, igyekszem mindent megtenni, hogy ne legyen, kezdve a testhelyzet változtatástól a magnézium dózis emeléséig, mindent. Emellett esténként sétára fel, mert hiszem, hogy jót tesz, ha öregnéni stílusban nyomom. :)

Ki mocorog odabent? /14+2

Nagy valószínűséggel a beleim, bár ilyet még sosem éreztem ezelőtt. (És közben mosolygok magamon, amiért ezt a mondatot a közelmúltban olyan gyakran hangoztatom.) Evés után 1-2 órával olyan érzésem volt, mintha apró labdák pattogtak volna bennem. Hol egészen a köldököm környékén, hol meg oldalt, petefészek tájban. Vicces és persze elolvadok tőle érzés. Annyira várom már az apróság kopogtatását vagy kapirgálását, ahogy egy blogon írta valaki. Hiányzik a kontakt, ezért (és azért is mert letelt a 3 nap) ma este meghallgatom a kis szívét. Még csak délután három óra van, de én már reggel óta ezt a pillanatot várom. Le kell írnom azt is, hogy már második napja adok neki vizualizációs technikával arcra puszit lefekvés előtt. Annyira jól megy, hogy én magam is mosolygok közben. Vajon neki is tetszik?

Angelsounds / 13+5

No és kombinált teszt eredmény, előbb erről beszélek. Szuper eredményt kaptam, az életkorom szerint elvileg 1:1100-hoz a Down esélye, a számított valószínűség pedig ennek több mint tizedrésze, vagyis 1:22000-hez. Örültünk nagyon, hogy a vélhetően fiúcska egyre eltávolodik a betegség esélyétől. No de ne bízzuk el magunkat túlságosan, bőven elég, ha egy időre megnyugszom. Jó érzés.

Beszéltem Ildikóval, akivel minden oké a chorionboholy mintavétel utáni napon, semmi görcs, fájás, ilyesmi, annyi a teendője, hogy pihenie kell két hétig. Ha eddig kibírta, szerintem sima ügy lesz ez is. Megbeszéltük, hogy utána összefutunk egy kis pocaktalálkozóra. Mesélte, hogy a párját meglepné egy magzati szívhang vizsgálóval, és szerintem jó ötlet-e. Szerintem abszolút, sőt korábban én is kacérkodtam a gondolattal, hogy beszerzek egyet magamnak. De aztán valahogy elfelejtődött és mostanáig nem is foglalkoztam vele. Mondanom sem kell, hogy rögtön utánaolvastam, felhívtam két babaáruházat, hogy hol, mennyiért adják és már aznap este be is szereztem egyet. Kicsit féltem, hogy nem fogok rátalálni a babára, de jó előre megbeszéltem magammal, hogy ebben az esetben sem fogok bepánikolni, valószínűleg épp elbújt valahol és kész. Amúgy is az van ráírva az angol tájékoztatóra, hogy a 14. héttől lehet érdemben használni.

Hanyatt feküdtem, bab mellém, bekentem uhu zselével a hasam és rányomtam a rózsaszín kütyüt. És láss csodát, pár másodpercen belül már hallottam is az ütemes lüktetést, némi "bluggy" hanggal fűszerezve. Olyan volt, mintha valaki a vízben lubickolt volna. Pár másodperc elég volt ahhoz, hogy fülig érjen a szám, nem akartam a cseresznyét sokkolni az ultrahangokkal. Hihetetlen áldásnak érzem a technika ilyen sebességű fejlődését, tuti belejátszik a biológiatanár énem is. A lényeg, hogy maximálisan megéri az árát és 3 naponta pár másodpercre garantált mosolyt fogok csalni vele az arcomra.

Hogy egy kicsit magamról is beszéljek, a következő változott. Az utrogestannal magyarázom, hogy vannak napok, amikor egyszerűen fel sem bírok kelni a kanapéről, mert olyan hányingerem és fejfájásom van. Folyton éhes vagyok, de ha eszem, akkor olyan, mintha rosszabbul lennék. A filmekben ilyen tüneteket produkálnak a sztárok, amikor ráeszmélnek, hogy babát várnak. Hmm.. Érdekes ez így a második trimeszter hajnalán. Sebaj, bébibabért mindent, és szerencsére amúgy sincs messze a kanapé.

A pocakom reggel sem lesz kicsi, most már észerevehető pukli domborodik, éljen! :) A hétvégén amúgy is itt az ideje, hogy elmondjuk a kis család egy részének. Huhh, erre azt hiszem fel kell készülnünk, most úgy érzem, nem lesz egyszerű, mégis nagyszerű. :)

Vége az első trimeszternek!!! / 13+0

És a helyzet változatlan, ebből következtetek arra, hogy minden oké. Mióta utoljára írtam, voltunk pöpec ultrahangon és vérvételen, vagyis kombinált teszten. Elképesztő volt. Nagy örömömre hasi UH volt végig és minden, még a szívbillentyűk is látszódtak. Minden oké a bébivel, pénteken volt 64,5 mm, ami 12+6-nak felelt meg. Fura. Így tényleg 4 nappal előrejött a szülés időpontja, december 17-re. :) A tarkóredő 1,3 mm volt, ami sokkal kevesebb, mint amennyit Templom doki mért. Örültünk nagyon. A vérvétel eredménye 2 nap múlva érkezik meg, de valahogy nem aggódom miatta. Inkább kíváncsi vagyok, mennyire lesz jó. Ja, és végül a Péterfyben voltunk a Géndiagnosztikai centrum helyett, ezzel mintegy 20 ezret spórolva. No nem mindegy.

Még 3 hét van a következő uhuig, és most asszem ki fogom bírni. Sok a tennivaló még addig. Vissza kell menni elköszönni Konctól, akivel összefutunk, el kell mondani a jóhírt. Ez utóbbi a legfurább. Még mindig nem járt át a mamiság érzése és félek persze, emiatt nem könnyű vigyori fejjel elújságolni a csodát. Merthogy hihetetlenül annak érzem. Egy csoda fejlődik bennem ebben a pillanatban is. Mosoly.

Új doktorbácsi, az első papaultrahang, és az elmaradhatatlan "de" / 12+1

Tegnap meglátogattuk Templom doktorurat és babó meglátta végre a másik babót a maga 62mm-es életnagyságában. Ficánkoló, kalimpáló kis lurkó, sejthetően egy fütyis, félreérthetetlenül lógott valami a lábai között, de a dokibácsi szerint ilyenkor még korai bármit is elkiabálni. A büszke apának csillogott a szeme, nekem meg ettől csillogott nagyon. Végre látta ő is a kis lubickoló koktélbabánkat.

A pontos paraméterekről: CRL = 62mm, BPD = 20,5mm, NR = 2mm, orrcsont van. Ez utóbbi két adat szerint nem Down-gyanús, de nem lélegzünk fel, majd csak a 18. UH után. Csak szimplán örülünk, mert a gyermek szemmel láthatóan élvezi a bentlétet és növeszti magát rendesen. Megnéztük az agyvelő felépítését, a homlokcsontot, kaptunk is egy lélegzetelállító profilképet egy óvatos mosollyal. 

A "de" arra vonatkozik, hogy a méhlepényem, a vándorló drágám, most éppen a méhszájamra nőtt rá, vagyis egészen pontosan a méhlepényem széle. Kezelésképpen újabb 2 heti progeszteron adag és további extra kímélő életmód, vérzések előfordulhatnak. Szuper. Tehát minden marad a régiben, 2 hétig még biztosan. Ja, és kipróbálhatom az Utrogestant is, juhhéj.

Ettől eltekintve boldogság van és napi kétszeri vizualizálás a méhlepény vándorlás elősegítése érdekében. :)

Holnap hivatalos kombinált teszt a Péterfyben, remélem hamar meglesz az uhu és továbbra is minden oké lesz.

A reggeli has a terhes has / 11+3

Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha lejövök a progiról, akkor mi történik majd a beleimmel és a pocakommal. Most a következőképp fest a dolog. Reggel csinos kis poci egészen lent (hízásra is tökéletesen fogható), derékbőség 64-65 cm, estére meg 4-5 hónapos terhes has egészen a mell alól indulva, db 67-68cm!!! Nem fogható semmi másra sajnos. :) Persze én nagyon szeretem, de tisztában vagyok vele, hogy nekem még legalább 2 hónapig nem fog látszódni semmi sem. Úgy tudom, első terhesség + feszes has + hátrahajló méh késlelteti a pocakosodást, amivel semmi gond nyilván, csak már most rettegek, hogy milyen módon fogok parázni, amikor majd hirtelen nem növesztek lufikát.

A következő kihívás, aminek állok elébe, jöjjön, aminek jönnie kell és mint eddig is mindig, most is kíváncsian várom a fejleményeket. (Egyébként annyi helyet csinálsz magadnak bébibab, amennyi jól esik. Ha hodályra vágysz, tőlem megkaphatod.)

Mindennapi eufória / 10+0

Tegnap ismét találkoztam a pici koktélcseresznyével! Lassan ki kell találnom neki valami "nagyobb" nevet is, mert ha így halad, seperc alatt túlnövi ezt a tartományt. CRL = 3,04 cm + apró karocskák és ficánkoló lábacskák. A petezsák 4,74cm, igazi óriáslufi van a hasamban, és ahhoz képest egész jól vagyok. A szívverése 140 ismét, szép stabil, ahogy a múltkor. Az érzés leírhatatlan. Dokibácsi felírt egy kazalnyi tennivalót, amivel legalább elfoglalom magam az elkövetkező 3 hétben, akkor ugyanis biztosan látni fogom őt. Csak szépen sorban: bejelentkezés az Istenhegyi útra, vérvétel, kapcsolatfelvétel a védőnővel, aztán kombinált teszt és vissza a bömöcöbe (remélhetőleg utoljára). Úgy tervezem, hogy nagyjából 2 hét múlva meglátogatom a kiválasztott dokimat, aki remélhetőleg élőben is olyan elbűvölő lesz, mint amilyennek az előélete alapján tűnik. Így ismét csak két hetet kell kiböjtölnöm, addig lesz ruhavarrás, egy hetes Szilvikézés és csupa nyugalom.

Maga a nyugalom és mosoly járja át az arcom. Főleg tegnap, amikor kijöttem a Jánosból. Olyan konstans "bele tudnék harapni a levegőbe" érzésem volt.

Ma ebéd után megtalált a pufinyufi, akkorára dagadt a hasam, mint egy ház. Ennek megfelelően fájdogál, feszül, és mintha minimálisan görcsölgetne is. A lecsóra gyanakszom, node türelem, holnapra minden kiderül.

Folytköv.

Idill és könnyed lebegés / 11+1

Szilvi már több, mint egy órája elment. Jó volt őt másodszor is itt látni, vele tölteni az estét. Ezúttal nem főzőcskéztünk, hanem hatalmasat beszélgettünk. Várakozásaimmal ellentétben egész gyorsan telik az idő, pedig Gábor lassan 4 napja nincs már itthon. Már csak 1 éjszaka.. :) Hiába, így jár az, aki túlságosan megszokja a jót és a másik folyamatos közelségét.

Bébibabbal kitartunk, sokszor úgy érzem, hogy egymást támogatjuk, ahogy kell. Valahol olyan messze és egyszerre olyan közel van a következő ultrahang. Már csak hatot kell aludni. Tisztára, mint gyerekkoromban. Már a 11. hétben lennék? Elképesztő. Végül is 1 hétre vagyok a rettegett első trimeszter végétől, a veszélyeztetett jelző remélhetőleg örök elhagyásától. A progeszteron reggelit és vacsorát sem kell már túl sokáig magamba tömnöm, az a fejezet is véget ér a jövő héten. 

Kíváncsi vagyok, mi lehet odabent, és persze, ahogy eddig is, szolid rettegés fog el. :) Ebben a pillanatban viszont azt érzem, minden kerek egész és hiszem, hogy a világgal együtt lassan én is ilyen kerek leszek.

A védőnéni egy tündér. Kellőképpen laza, mamás, már most bátran fordulnék hozzá az akármennyire is kínos kérdéseimmel. Úgy érzem, jól ki fogunk jönni egymással.

Hát így állunk mi ezen a csupa egyesekkel teli napon. A bébibab és én, no meg lulka valahol Eger közelében. Jók legyetek ti mind!

Levél hozzád / 9+5

Kedves kis koktélcseresznyénk!

Ezt a pár sort neked írom. Valahogy érzem, hogy minden rendben van odabent és ugyanúgy szeretsz bennem lakni, mint az elején. Nem riasztott el az óriási hasgörcs sem. A pozitív tesztem napján éreztem, hogy kemény fából faragtak, apró, de annál életerősebb kis pötty voltál. Mostanra pedig lassan csereszenyeméretűvé cseperedtél. Igyekszem jó mami lenni és nem gondolni butaságokat, de vannak napok, amiket egyszerűen átszövik a nyugtalanító gondolatok. Ilyenkor veszek egy nagy levegőt és megsimogatlak, persze egyelőre nem érzel belőle semmit. Ne csüggedj, lassan mindennek eljön a maga ideje, és érezni fogod a meleg kezemet a hátadon, vagy éppen apa jóéjt mormogását.

Szeretettel ölelünk: mami és persze papi

Ui: alig várom, hogy holnap találkozzam a pirinyó kis kezeddel és lábacskáddal!!!

Feszítő érzés nélkül / 9+0

Éljen, betöltöttük a kilencedik hetet. Hivatalosan szerintem csak 2-3 nap múlva érjük el az optimális fejlettséget, de ez a nyilvántartásom szerint részletkérdés. :)

A feszítő érzés a cicijeimre vonatkozik, lassan az összes bejegyzés erről fog szólni... az álmatagság változatlanul megvan, ami jó, de olyan egyszerű lenne az élet, ha a cicijeim is állandóan feszengenének. Rengeteget olvastam utána a jelenségnek és teljesen normális, hogy nem feszül folyamatosan, annál is inkább, mert nekem nem is feszült folyamatosan. Most néztem vissza és nagyjából 1,5-2 hetente rendre elmúlik egy pár napra. Adja a nagy ég, hogy össze ne essen. Ideges méricskélés és felfokozott pulzusszám..talán ez az oka, hogy 1 kilóval könnyebb lettem a hétvégéhez képest? Nem tudom. Mindenesetre teljes mértékig megbízom a kis túlélő cseresznyénkben, aki most is a hasamat veszi birtokba. Meg szeretnék adni neki minden jót és nagyrészt ezért az aggodalmaskodás. Ha netalántán valami gond van, az hátha visszafordítható. Az mondjuk megnyugtató, hogy dupla adag progeszteront kapok és legalább hormonhiányos állapot nem fog fellépni. Meg akkor vérezgetnék is. Szóval ezúton is szeretném megnyugtatni azt a kattogó agyamat, hogy no para, vagy egyszerűen csak kapcsolja ki magát, a bébi igenis remekül érzi magát.

Anyukája is, csak néha eluralkodik rajta a tudatalattija, és akkor rettegjetek racionális gondolatok, érzések. :)

Csók: anya

Vágyunk rád / 8+5

Lassan írunk hozzád egy verset is, annyira izgalmas ez a várakozás. Ideges ciciméricskélés, vegetálásban eltöltött naptárnézegetés, minden apró jelnél, nemjelnél, szurkálásnál fórumolvasás és kisebb-nagyobb pánikrohamok. Az ultrahang valahogy mindig megnyugtat. Maximum egy hétre, ez a limit, már másodjára tapasztalom.:)

A lényeg, hogy izgatottabb, éhesebb és álmosabb vagyok, mint eddig bármikor és alig várom már, hogy magamhoz ölelhesselek. Növögessél szépen icipici koktélcseresznyénk. Üdv, mami

Második ultrahang / 7+6

Kibírtam végül, megdumáltam magammal, hogy úgy sem lesz semmi gond, meg amúgy sem lehetne tenni semmit, ha ne adj isten mégis. És jelentem, 7+6 és még mindig halkan, de örülünk nagyon. A bébibab már hű a nevéhez, és mintegy 13mm a fejétől a farkáig. A petezsák, amiben úszkál, 23mm. A dokibácsi meghallgatta a szívverését, ami 140 percenként. Nekem tutira több volt, rendesen leizzadtam, amíg bejutottam, pedig nem is kellett sokat várnom. Amíg kereste a szívét, sikerült egy olyan síkot kimerevítenie, amikor még a szeme helyén lévő sötét foltot is láttam! Nem volt viszont papír a nyomtatóban, úgyhogy nem tudom megmutatni babnak, de ami késik, nem múlik ugye. Majd két hét múlva talán bejöhet ő is.

Szóval van egy sztárfotó a kis csöpp hátáról, mondanom sem kell, hogy az is gyönyörű. :) Azt a tanácsot kaptam Katikától, hogy vigyázzak magamra, fogok is, mint a szemem fényére. Pardon! Szemünk fényére.

7+0 és még mindig nincs feszkó

Még mindig nem feszül a mellem. És ennek megfelelően mintha kisebb is lenne. A hangulatom hullámzik és (vagy épp emiatt) ma éjjel sem tudtam aludni. Próbáltam felhívni a bömöcöt és kérni tőlük egy kis tanácsot, no meg egy időpontot holnapra, merthogy végül erre jutottam. A folyamatos agyalás mindennél rosszabb, úgyhogy inkább vállalom az egy napos vérezgetést és a pár ezer csúszópénzt, de nyugodtan szeretnék hétvégézni. Talán, ha beállítok holnap 9 f10 körül, csak nem dobnak ki....nagyon remélem...

Insomnia / 6+6

Ami már egy ideje gyötör, egyszerűen képtelen vagyok fél 7-nél tovább aludni. Na jó, van, hogy 7-ig is sikerül kisebb-nagyobb megszakításokkal. A pisilés az oké, de utána nehezen alszom vissza, aztán jön az ébresztő madárka, akit egyébként imádok, de ma reggel kicsipogta a szememből az álmot. Merthogy pisi 3-kor, utána nyomasztó gondolatok és nemalvás...forgolódás...és 6 körül kelés. Összeragadt szemek és émelygő gyomor. Nem tudom, hogy a nemalvás-e a ludas, vagy rajtam is kifognak-e a hormonok. Előbb utóbb mindenre fény derül. Ami biztos, és jó érzés, hogy sokkal jobb a kedvem, mint tegnap!

Zárásként a progress, mert olyan régen írtam már: 6+6 :)

Csakazértis pozitívan! / 6+5

Reggel arra keltem, hogy nem fájnak a cicijeim. Volt már ilyen, tudom, de tegnap olyan jól feszültek, főleg éjszaka, hogy komolyan megnyugodtam. Az eszem világosan tudja, hogy jelentősége csekély, ha egy napra elmúlik, csak valahogy egész nap ingerült vagyok és azon agyalok és szorítok, hogy ugye nem fog összemenni a cicim, ugye nem?

Ami emellett igenis jó hír, hogy a hasszurka ma elkerült, és a pisi utáni hólyagfájdalmat leszámítva nem éreztem a háborút az alfelemben. Eddig. És a nap is viszonylag gyorsan telt el, szinte észre sem vettem, hogy lassan lejár a munkaidőm. Jó volt, hogy bab ma itthon volt, mert nem volt alkalmam magamba roskadni. 

Merthogy az idő telik, én megteszem a magamét, és a bébi is határozott szívverésekkel lubickolt odabent még 4 napja. Bízom benne, hogy elkergeti Eleket és növöget szépen, ahogy a csillag megy azon a hatalmas égen. Bébibogyónk, kis koktélcseresznyénk, kérünk téged, hogy kapaszkodjál szépen és növeszd magad szépen. Annyit már most elmondhatok, hogy csupa móka és kacagás lesz velünk ez élet!!! ;D És még ez a kacsintás is neked szól.

Kicsi szívem / 6+1

Vagyis inkább az övé, mert végre megláttam, hogy dobog!!! Hihetetlen volt, kár, h g nem látta, de ami késik...:)

A sztori: Tegnap előtt voltam Konc dokinál, aki megállapította, hogy minden oké, a petezsák 9,6mm és már sejthető a szívműködés is. A megtapadás helyét kritizálta, azt mondta, előfordulhat, hogy belenő a petevezetőbe...Remek. Viccelődtünk is babbal, hogy valószínűleg sosem lesz két izgulásmentes hetünk. No sebaj, csak azért sem törünk meg!

Ma reggel úgy döntöttem, hogy lenyomom az ébresztőórát és tovább alszom. Tegnap este úgyis görcsölgettem, itthonról meg simán tudok melózni, szóval miért is ne? A nagy elalvásnak és a kiéhezettségnek egy jókora erotikus álom lett a vége, meg egy hozzáillő tisztességes orgazmus. Az első pisinél a szokásos adag Crinone köszöntött, de totál barnán!!! Még némi véres izé is volt benne. Remek. Para és fekvés ezerrel, majd persze a szokásos megnyugtató/felidegesítő fórumolvasás. Addigra el is múlt a vérzés, a neten olvasottak is megnyugtattak, de jó mami módjára azért meg akartam mutatni magam egy dokinak. Elmentünk az sztk-ba, ahol kilométeres sor... ülni sem volt jó, a doki sem volt kifejezetten szimpi, úgyhogy gyorsan kerestem a neten egy magándokit itt, Dunakeszin. Pont szemben volt a rendelő, úgyhogy bejelentkeztem, volt is nálam pénz. Nem bántam meg, mert nagyon kedves és segítőkész volt, minden hülye kérdésemre válaszolt. Közölte, hogy a vérzés a méhemből jött és hogy zárt a méhszájam, úgyhogy no para, és csinált egy ultrahangot is. A bébi köszöni szépen jól van, 12mm!!! és ver az a kis pici szíve!!! El sem akartam hinni... döbbenetes volt... Azt is mondta, hogy nincs szar helyen, nyugodjak csak meg szépen.

Meg is nyugodtam valamennyire, és eldöntöttem, hogy egy ideig itthonról melózom majd. Hazajöttünk, pisi, ismét vér. Remek. :) Az alfelem enyhén szólva meg van duzzadva a vértől, úgyhogy nagyon óvatosan kell léteznem. És azt hiszem a pizsamám is lecserélem, hátha az ingerelt valahogyan.

5+5 és várakozás

A régi tüneteim helyett pár napig kaptam egy újat. Jelentem, egy kő volt a hasamban az elmúlt 2-3 napban. Velejárója, vagy okozója volt a székrekedés is, de hála a sok folyadéknak, úgy tűnik, tegnaptól jóval szerencsésebb a helyzet. A mellfeszülés nem kifejezett, de a mérete nem csökkent szerintem. Mindezt igyekszem napjában többször is leellenőrizni. :) Már alig várom, hogy a gyermekünk serdülőkorú legyen és együtt borozva meséljem neki, hogy az anyja mit össze parázott, amíg mákmarcipán méretű volt.

Holnap a nagy nap, ennek megfelelően gyomorgörcs pipa, és sikerült átélnem néhány rémálmot is. Konc tanárúr nem talált semmit a méhemben, csak egy úszkáló petesejtet és egy élő hímivarsejtet. Ez már önmagában elég érdekesen hangzik. És ha már arra járt, meg is termékenyítette egyiket a másikkal. Soha többet ilyet lécci.

Szóval az első nagy nap a holnap lesz, és ahogy olvasom, ideális esetben egy 1-2 cm-es petezsák a drukkolás tárgya.

Nincs kontakt / 5+3

Amikor az ember lányának az az egyetlen, de legalább jól észrevehető babavárós tünete, hogy a melle feszül és érzékeny, akkor igencsak meglepődik, amikor hirtelen nem érez fájdalmat. Jaj. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha kicsit el tudnám felejteni az aggódást és maximálisan egyetlen dologra koncentrálnék. Be jó is volna. Ehelyett reggel felkelek és riadtan álldogálok a tükör előtt, a melleimet taperolva. Most akkor már nincs is velem babóka? Vagy ez egy ilyen nap? Nem tudom, mindenesetre ma kevésbé érzékenyek, mint tegnap, a méretéről pedig nem tudtam objektív diagnózis felállítani. Kicsit sem nőttek sokat, inkább csak telítődtek. Ahogy eddig sem volt, ezután sincs mit tenni, ki kell várni a keddet és reménykedni a lélegzetelállító találkozásban.

<sóhaj>

5 hét :)

Örülni csak halkan, szépen, nehogy aztán nagy legyen a bumm. A lényeg, hogy a pöttyözgetés elmúlt, gyanítom jó volt a tippem és a Crinone volt a ludas. Ha ma is színtelen napom lesz, holnap visszatérek az emberek közé, de várom már! Jó lesz egy kis változatosság és mivel csak 2 nap marad a hétből, nem fogom halálra sem dolgozni magam. Találkozom Szilvikével és begyűjtök némi napsugarat az arcomon.

Nagyon várom már a keddet. Ez lesz az első igazi feedback arról, hogy a babuci hogyan érzi magát bennem. Én szuperjól, csak néha émelygek kicsit, vagy kap el a fáradtság. Ezen kívül olyan, mintha mi sem változott volna. Ildikó ma megy vissza, elvileg látnia kéne a bébije szívverését. Komolyan izgulok érte! A múltkor is itt állt meg a dolog és őszintén szeretném, ha sikerülne neki! Reméljük a múltkor tényleg csak a vegyszerek okozták a fejlődési rendellenességet! 

Szeretném nagyon, ha mindkettőnknek problémamentes 9 hónapban lenne része. Nem is kicsit érdemelnénk meg. :)

Drukk drukk pici mákmarcipán, nőljél nagyra!

Megvilágosodás... / 4+5

2 nap múlva 5 hetes lesz a koktélcseresznye. Bár most még csak mákmarcipán, de reményeink szerint növöget szépen. Pont ma egy hete minden nap apró rózsaszín pöttyök a távozó Crinone-ban, nyákban. A mennyisége nem sok, sőt, de azért aggasztó, mennyivel nyugodtabb lennék, ha semmi nem lenne ugye. A lényeg, hogy tegnap megsértettem magam az applikátorral és sikerült véresen kihúznom. Para hegyek, mondanom sem kell! Vettem egy nagy levegőt és megvizsgáltam az applikátort. Egyértelmű volt, hogy hámsérülés okozta vérzés, ami abszolút friss. Olvastam, hogy a terhesség alatt megduzzad és érzékeny lesz a hüvely és a méhszáj nyálkahártyája, nekem ezen felül amúgy is csipkedték a közelmúltban. Megnéztem a betegtájékoztatót és ritka mellékhatásként ugyan, de jelen van az irritáció.

Lehet, hogy csak erről volt szó? Vajon abba kéne hagynom a fertőzések elkerülése végett? A megvilágosodás erőt ad és okot arra, hogy még inkább figyelgessem a testem és óvjam a mi kis mákszemecskénket. Ma reggel olyan óvatosan adtam be a gélt, hogy csak na... és ha a gyanúm beigazolódik, csütörtökön meglátogatjuk a doktorbácsit, de legalább is felhívnám telefonon. Huhh. Bízzunk a legjobbakban, legyen így!!!

Izgatottan? Parásan? Vegyesen.

Van 3 pozitív terhességi tesztem. Döbbenet. Egyik sem égeti ki a szemem, de mondjuk még nem is jutottam el a várva várt 28. napig. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy velem történik. Holnap megyek vérvételre és akkor kiderül, hogy mennyi az annyi, mármint a HcG szint megfelelő-e. Egyelőre ennyit fogok tudni, és remélem addig is kapaszkodik, nak, őrület. Tegnap reggel óta egyébként van némi rózsaszín (ma már barna + rózsaszín) trutyival kevert folyás, ami aggaszt.. tegnap még úgy voltam vele, hogy nem baj, ha pár napig, de legalább teherbe tudok esni, nem fogok elkeseredni. Ma is így kéne hozzáállni, de sajnos (vagy nem) egyre jobb a kedvem. Reménykedek nagyon. Nem szabad. Az első ultrahangos szívdobbanás lesz az első igazi nagy lépcső. Aztán a megfelelő növekedés. Aztán a 12. hét. Csak szépen sorjában.

Holnapig tartsatok még ki, holnap vérvétel!!!

Koktélcseresznye :)

Tarts ki kicsit még kis piros pihe puhaság!!! Aztán ígérem abbahagyja a szervezetem a terrorizálást.

A második végefelé, elgyötörten

Mármint a második lombik vége felé. Leírom röviden, hogy ebben a szakaszban mi is történt, már csak a történet folytonossága végett.

 - 5. stimulációs napon alacsony az ösztradiol szintem, a Tanár Úr le akarja állítani a programot. Nem hagyom. Cserébe kapok lóadag hormont.

- 7. napon közli, hogy a helyzet reménytelen, lát egy cisztát a bal petefészkemben, ki akarja vetetni. Emellett leállítani a programot végre. Elküld sétálni, kíváncsi ugyanis a hormoneredményemre. Délután visszamegyek, jók, mégis folytatjuk. Nem tudom leírni, hogy mit éreztem a reggel után. Darabjaimra hullottam akkor már sokadjára.

- Végre eljutok a leszívásig, 5 lett!!! Várakozáson felül teljesítettem, büszke vagyok magamra.

- Másnap telefon, mind az 5 érett volt és gyönyörűen osztódnak, hajrá a blasztociszta fázis! 

- Beültetés (hétfő), extra görcs, a múltkor ugyanis nagyon fájt. Most annyira nem is vészes, a méhnyálkahártyám 12,9mm (pár napja még 16mm volt), "ígéretes", hangzik el a lábam közül.

- Beültetés másnapja (kedd). Pihenés, semmi fórumolvasás, babó itthon van velem. Fényképnézegetés a kanapén, szigorúan feltett lábakkal. Egyik pillanatról a másikra görcs. Egyre rosszabb. Jaj, még rosszabb. Pont olyan, mint menstruációkor. Egy óriási kő van a hasamban. Fetrengek, melegítőpárna a hasamon. Mg pezsgőtabletta, de attól meg hányingerem lesz. Jaj. 1 óra vajúdás után összevakarom  magam és görnyedt háttal elindulok a zuhanyzó felé. Forró a víz, élvezem, ahogy átforrósít. Egy ideig, mert egyik pillanatról a másikra hányingerem lesz. Jaj megint, annyi időm van csak, hogy a WC fölé görnyedjek. Hatalmasat hányok. Elvánszorgok az ágyamig és beveszek még egy Utrogestant, mert az imént küldtem le a lefolyóba.

- Beültetés harmadnapja (szerda). Végigbőgött nap. Reggel valami sárga trutyi jön ki belőlem. Olyan, mint a genny, a méhem még mindig kemény. Elkeseredettségem a könnyeimmel áztatja a lakást. Szerencsére bab nincs itthon, nem látja, és nem is akarom, hogy lássa, nem tud mit kezdeni vele, ha szomorú vagyok. Ő is szomorú lesz, csak ő nem tud sírni. Helyette megbetegszik. Feladom, gondolom, minden rossz, a szervezetem meg akar szabadulni a pöttöm sejtjeinktől. Fekete szerda.

- Csütörtökön beszélek Ildikóval, aki 42 éves, és egy síelés alkalmával sikerült spontán teherbe esnie. Örülök. Őszintén. Elmeséli, hogy a barátnője úgyszintén fetrengett a fájdalomtól és megmaradtak neki. A múlt hónapban szült. Remek. Új reménysugár, pedig már végleg lemondtam róla. A remény reményt szül és a mély elkeseredettség árkát ássa. Nem akarok hinni. Érzem, hogy ez most elment. És nem képletesen.

- Pénteken dolgozom, ez jó. Hipp-hopp elmegy a nap, észre sem veszem.

- Szombaton megint felemás a kedvem, a hasam is fáj, PMS ezerrel, nem akarok hinni, nem akarok hinni. Ha holnap estig nem utal semmi mikulásra, akkor hétfő reggel ellövök egy tesztet. Sajnos tudom, hogy negatív lesz. :(:(:(

Folytatólagosan

Ezúttal nem beszéltem hozzájuk, nem puszilgattuk őket. Az útjukra engedtük, lesz, ami lesz alapon. Hadd menjenek. Nehéz volt, de még nehezebb lett volna, ha nem így teszünk. A görcsöt egyszerűen nem tudom feldolgozni, folyton magyarázatot keresek. Pedig nincs. Sajnos. Mi lett volna, ha nem görcsölök be, akkor most már biztosan megtapadtak volna. Babó szerint a blasztociszták megtapadási esélyei 40%-osak. Elhittem. Nem jó.

Ezenkívül az sem, hogy babónak rossz a kedve, ha nekem is az. Nem szeretünk ilyenkor egymás mellett létezni, megpróbálni feldolgozni a feldolgozhatatlant. Esélytelen és hálátlan egy feladat. Most arra gondolok, hogy remélem, nem fogunk eltávolodni egymástól. A következő lombik előtt fizikailag és lelkileg is fel szeretnék töltődni, és a lehető legvidámabban belevágni. Mert úgy érzem egyre erősebb vagyok és egyre kevésbé tudok őszintén mosolyogni. De nehéz ez. Néha legszívesebben világgá kürtölném, hogy mi velem a baj, legalább nem nyaggatnának tovább és nem kerülnék félreérthető szituációkba, máskor meg elbújnék az ágyam alá a kikapcsolt mobilomat felgyújtanám és legalább egy hétig nem ennék semmit, csak gondolkodnék. Mint Murakami Haruki a kút fenekén. Étlen szomjan, várva arra, hogy a cudar gondolataim a világ széléig kergessenek. 

Megyek aludni. Remélem a kis bab hamar hazatér az éjszakából.