Nem is tudom, honnan kezdjem. Talán onnan, hogy egész napos,
lüktető fejfájás. A múlt héten elég rossz volt az idő és szokás szerint
hétvégére jött a mélypont. Hogy a front volt az oka, vagy valami
hormonális libikóka, azt nem tudom, mindenesetre egész nap vízszintesben
voltam. Csak úgy működtem. Amint felemeltem a fejem, jött a
csillapíthatatlan lüktetés.
Az első kiborulás. Mármint kiborulásom. Komolyan vissza kell
emlékeznem az okára, mert annyira bagatel volt. Ja, már meg is van.
Ember lánya már lassan 1 hónapja itthon, fakopáncs módjára veri a
klaviatúrát és a szusszanásnyi időközökben - terheskönyv híán - a netet
bogarássza. Van egy blog, a bezzeganya, amit szoktam olvasgatni, mert jó
a stílus és vicces és nem a szokásos ősanya blog. A lényegre térek.
Olvastam egy számomra vicces sztorit egy lányról, akinek a tolófájásai
annyira gyorsra sikeredtek, hogy a bébi majdnem a WC-ben landolt. Nagy
vidáman mesélem babónak, aki láthatóan oda sem figyel, mi több,
határozottan viszolyog a sztoritól. Bennem ekkor eltörik valami és
kiborulok. Vígasztalhatatlanul hüppögök, meg is lepődöm saját magamon.
Kiborulok azon, hogy miért nem hallgat meg, hogy miért nem érdekli, amit
mondok, stb. Mondhatni szokásos... Borzasztó voltam. Szerencsére erre
magam is rájöttem és rossz élménynek elég volt ahhoz, hogy legközelebb
százszor is meggondoljam miről fecsegek neki.
Védőnő újra. Doppler kütyüt a hasamra rak, keres, végre talál, majd kérdez.
"Fiú, ugye?""Ööööö...-mondom-, egyelőre sejtjük, hogy igen. Miért?""Hát csak mert olyan erőteljes a szívhangja, nagyon erős baba lehet..."
Úristen, gondolom magamban. Ha most tanítványaim lennének, biztos együtt röhögnénk a fenti párbeszéden.
Dokibácsi és a várva várt 16. hét. Elmondom, hogy fura mód szurkál a
mellem, többször is megkérdezi, hogy biztosan nem feszülés, nem,
mondom, határozottan beleszúr érzésem van időnként. Hümmög, majd elküld
egy mellultrahangra, biztos, ami biztos. Ezt szeretem benne igazából.
Azt, hogy ennyire nem szarik bele a dolgokba és tényleg mindennel
törődni szeretne. Közben izgatottak vagyunk és szeretnénk DVD-t, de nem
kapunk, mondván, hogy ilyenkor semmi változás az 1 hónaphoz képest, azt
majd 2 hét múlva, a genetikai szűrésen kérjünk, akkor lesz 4D is. Meg
vagyunk győzve. Kukac továbbra is erősen sejthető, de még mindig nem
biztos. Méhlepény még mindig lent, de talán valamelyest feljebb kúszott.
Újabb két hétnyi várakozás, amibe most már biztos beleillesztünk egy
nyaralásféleséget is, éljen! :) (Ja igen, és láttam a méhszájam, a
rákszűrésnél megmutatta, hááát egy véres marhaszelet szebb nála, az
tuti.)
Végül a ma reggeli horror. Második pisi, és érzem, hogy valami
kicsúszni készül. Oké, volt már ilyen és mindig reggel, kevés nyák, de
ugye amíg átlátszó, addig no para. Ez bezzeg olyan mint egy darab
takony, sárgás és nyúlik. Jaj. Nyákdugó? Tegnap még a helyén volt...
most mi lesz? Ilyen gondolatokkal ébredek. Imádom. Apa felkel és
megnyugtat, hogy szerinte a rákszűrésnél megsértett a dokibácsi és ez
most némi gennyes váladék, ne aggódjak. Oké, nem fogok, hiszen erős
gyerek, nem lesz semmi baja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése