2011. július 26., kedd

Kezdem elhinni /18+6

Hogy itt ficánkolsz bennem, sőt mostanában sokat rugdosol. Hogy egyszer csak itt leszel velünk és nem hagysz majd minket aludni.
 
A bébikoktélcseresznyebabó egy kisfiú, aki az UH közben megmarkolta a fütyijét, majd keresztbe tett lábbal aludt el a pocakomban. 26 dekányi gyönyörűség. Péntekig csak csodálni tudtam azokat az anyukákat, akik gyönyörűnek látnak egy csupa csont és bőr magzatot vagy egy (számomra) csúnya babát. Most már értem a pszichológiáját a dolognak. A kis fütyis teljesen elbűvölt és minden porcikája maga a csoda és a szépség. Hazamentem és sorba tettem a képeit 5 hetes korától. Nem tudom szavakba önteni, mit éreztem és érzek most is.
 
Inkább lelkiekben készülök az idei első nyaralásra hármasban. Éljen, holnap indulunk Zánkára!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése