Kick-box meccs van a hasamban sáláálááá, nincs is ennél jobb móka!
Megérkeztünk 6 nap nyaralás után és kisimultak a stresszráncaim. A
pihenés ráncaim meg elmélyültek, de attól úgyis csak szebb vagyok,
úgyhogy már megérte. 3 napnyi Zánka és majd ugyanennyi Tapolca után
egész kicserélődtem. Amíg babó zenélt, addig mi a minibabóval sokat
sétáltunk, olvastunk és amikor csak lehetett, süttettük az arcunkat a
napon. A hátamat is próbáltam, de szeplők leték el, úgyhogy az
arcpirulás után, oké, értettem, nem fogok napra menni, ígérem!
(Megjegyzem, ez a hátnapoztatás este 5-6 körül történt, szerintem mínusz
ötös UV intenzitás mellett, de hiába, viselősön ne akarjon az ember
barna lenni. D vitamin meg úgy is van az Elevitben.) Tapolcán aztán
barlangban csónakáztunk, meg Sümegi várat másztunk és ki ne hagyjam a
Badacsonyi borheteket, amin rendhagyó módon diós kürtőskaláccsak
képviseltettem magam.
A mocorgást változóan észlelem, amit mondjuk rendszerként megfigyelek, az a következő:
- reggeli után szolidan, ha szerencsém van és tudok rá figyelni (pl.: ma a monitor előtt ülve)
- ebéd után kb. fél órával rugdalózás, vagy éppen alvás, attól függően hogy én mit és milyen testhelyzetben csinálok
- 4-5 körül este, majd vacsi után és lefekvés előtt, közben a legaktívabb, már most igazi kis éjjeli bagoly
A pocakom mindenközben szolidan növekszik, és bár a nyaralás miatt
az eheti fotó elmaradt, de van cserébe nyaralós-pózolós pocakos, nem is
egy. Ennek köszönhetően rám (vagyis a hasamra) mosolyognak az utcán,
vagy éppen átadják a helyet a gyors hetesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése