Nem volt kellemes. Apa felhívott és közölte, hogy két hét múlva
elmennek anyával a kiságyért, megnézi az állapotát, és majd ő felújítja.
Már nem először kértem, hogy hallgasson végig, mert nekem novemberig
nincs kedvem ezzel fogalalkozni, addig úgyis lesz más, amit el kell majd
intézni. Meg amúgy is, ej, ráérünk arra még. Nem hallgatott végig,
nyomatta, hogy nem baj, hogy én nem akarom látni, majd ő elhozza, meg
megcsinálja és blabla....és csak mondta, ahogy szokta. Próbáltam nagyon
higgadt maradni, azt hiszem a kettőnk viharos viszonyához képest,
mondhatni sikerült. Valahogy.
Egyszerűen csak NEM AKAROK ezzel fogalkozni novemberig, utána
viszont GÁBORRAL AKAROK. Együtt. Ez egy ilyen kegyetlen világ, ahol a
nagyszülők megmaradnak nagyszülői státuszban és támogatják a felnőtt
gyereket, ahol szükséges, és amikor ő azt igényli. És ennyi. Így van ez
jól. Nem szólnak bele abba, hogy mi legyen a gyerek neve, hogy mit
egyen, hogy mit vegyen fel, hogy fázik-e vagy sem, vagy jaj, de sovány,
vagy kövér... egyszerűen csak támogatva szeretnek bármiféle
ellenszolgáltatás vagy igényérvényesítés nélkül. Ma jöttem rá arra, hogy
túl nagyok az igényeim és idealista vagyok. És a nagyszülők márpedig
azt hiszik, hogy nekik születik a gyerek. Piszkosul közhelyes, de
valahol mélyen erről van szó, még ha nem is tudatosul.
Azt is mondta apa, hogy mindezt anyával együtt találták ki.
Gondoltam, amint sikerül vele nagyjából letisztázni a dolgot, felhívom
anyát és megpróbálom vele is finoman közölni ugyanezt. Fel is hívtam, de
ő nem tudott semmit az egészről (tipikus), sőt, hallhatóan rosszul
esett neki a stílus és a tartalom, amit és ahogy elővezettem. Velem
lenne a baj? Komolyan ennyire nem lehet megérteni, hogy novemberig nem
akarok ezzel foglalkozni? Nem hiszem. Amikor felhozom, hogy márpedig én
komolyan gondolom, akkor jön az "Okéoké, értem én, nem kell annyit mondani..", majd utána a hétvégi ebédnél a következő a kérdés: "Akkor mit mondjak Pötyiéknek, mikorra kell a kiságy?".
Egyszerűen nem fér a fejembe.
(Lóci, elnézést kérek az adrenalinbombáért, amit ma délelőtt a véráramodba zúdítottam, nagyon nem volt betervezve.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése