A névkereséssel egy időre leállítunk, aztán a napokban nagyon
rámtört, hogy valahogy haladni kéne a megoldás felé. Van egy listánk,
tele jó és kevésbé jó, becézhető és marha komoly nevekkel és csak
rajtunk áll, hogy mit választunk. Nekem segít, ha az aktuális kedvencet
ízlelgetem, hangosan mondogatom pár napig, majd rájövök, hogy ááá, ez
nem a mi fiunk. Gyakran az segít, ha elképzelem magam, amint bekiabálok a
játszótérre és elkiáltom a kiválasztott nevet.
"Lóóóóócííííí, gyere, szedjük a sátorfánkat, apa már vár."
Ez eddig a legjobb egyezés, tetszik nekem és babnak is. Sőt, az
első ember, akinek elmeséltem az összes opciót, Szilvike volt, és még ő
is azt mondta, hogy jó. Főleg azért tetszett neki, mert szerinte egy
felnőtt is simán lehet Lóci, nem csak egy gyerek. Gyenes Lőrinc, Lóci.
(Augusztus 10 - ez is stimmel) Egy ideig biztosan marad, aztán ki tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése