Koktélbaba nemcsak forog, hanem rúgkapál, ugrik, tapos,
nyújtózkodik és mindezt egyelőre random időközönként, némi mintázatot
véltem csak felfedezni. Ha épp ettem, ha már rég ettem, vagy csak mert.
Olykor hevesen, máskor szolidan, illedelmesen. Napról napra igyekszem
fejleszteni a vele való kommunikációs technikákat, már amennyire ez
lehetséges. A jó, hogy én hiszek benne, és egyelőre működik. Ma reggel
például (valószínűleg aludt a tegnapi extrán prögős nap után) szerettem
volna, ha tenyérberúg mielőtt elindulok a munkába és kérleltem, hogy
nnnaaaa, légyszi. Koncentráltam és cirógattam a hasam bal felét, ahol
kidomborodott a krumpli. Nem telt el fél perc és már jött is az álmos
boxolás, fülig ért a szám.
A forgásra visszatérve, én is forgolódok, csak éjjel. Olyan, mintha
éberen aludnék, és véndorolnék egyik álomból a másikba. Nagyon fura ez
egy olyasvalakinek, mint én, aki úgy aludta át az éjszakát, mint egy
bot. Eleinte azt hittem, hogy túl korán fekszek le audni, de ez egyre
inkább megdőlni látszik. No majd kitalálok valami okosat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése