Tegnap meglátogattuk a bömöcöt és elbúcsúztunk Irénkétől, Konctól és
Katikától. Legalábbis egy időre. A fagyibabák még mindig ott
gubbasztanak a jégen, még ha lesz is tesó, akkor is teszek velük egy
próbát, ez biztos. Fura volt a találkozó. Konc Zekével tárgyalt és
várnom kellett az ultrahangos vetkőzőben. Minden ismerős. A linóleum, a
tükör, a székek és a menetrendszerinti gyomorgörcs. Pedig tudtam, hogy
nincs mitől félnem, még csak ultrahang sem lesz. Ücsörögtem mintegy 15
percet, majd a továbbiakban minden a megszokott menet szerint zajlott.
Kényszeredett mosoly a részükről és feszengés a miénkről. Mennyivel
jobban szeretem a magánrendeléseket!
Utána viszont jó volt
kijönni, elbúcsúzni a helytől, majd lesétálni a Moszkvára. A villamoson
hazafelé a Margit-hídnél sikerült leülnöm és egy bácsi jelezte is
nemtetszését a köz felé. "Micsoda világ ez, hárman is leültek, a viselős
meg itt áll! Biztos azt gondolják, hogy fiatal..." még folytatta egy
darabig, mi meg mulattunk a sosem hallott jelzőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése