No és kombinált teszt eredmény, előbb erről beszélek. Szuper eredményt
kaptam, az életkorom szerint elvileg 1:1100-hoz a Down esélye, a
számított valószínűség pedig ennek több mint tizedrésze, vagyis
1:22000-hez. Örültünk nagyon, hogy a vélhetően fiúcska egyre eltávolodik
a betegség esélyétől. No de ne bízzuk el magunkat túlságosan, bőven
elég, ha egy időre megnyugszom. Jó érzés.
Beszéltem Ildikóval,
akivel minden oké a chorionboholy mintavétel utáni napon, semmi görcs,
fájás, ilyesmi, annyi a teendője, hogy pihenie kell két hétig. Ha eddig
kibírta, szerintem sima ügy lesz ez is. Megbeszéltük, hogy utána
összefutunk egy kis pocaktalálkozóra. Mesélte, hogy a párját meglepné
egy magzati szívhang vizsgálóval, és szerintem jó ötlet-e. Szerintem
abszolút, sőt korábban én is kacérkodtam a gondolattal, hogy beszerzek
egyet magamnak. De aztán valahogy elfelejtődött és mostanáig nem is
foglalkoztam vele. Mondanom sem kell, hogy rögtön utánaolvastam,
felhívtam két babaáruházat, hogy hol, mennyiért adják és már aznap este
be is szereztem egyet. Kicsit féltem, hogy nem fogok rátalálni a babára,
de jó előre megbeszéltem magammal, hogy ebben az esetben sem fogok
bepánikolni, valószínűleg épp elbújt valahol és kész. Amúgy is az van
ráírva az angol tájékoztatóra, hogy a 14. héttől lehet érdemben
használni.
Hanyatt feküdtem, bab mellém, bekentem uhu zselével a
hasam és rányomtam a rózsaszín kütyüt. És láss csodát, pár másodpercen
belül már hallottam is az ütemes lüktetést, némi "bluggy" hanggal
fűszerezve. Olyan volt, mintha valaki a vízben lubickolt volna. Pár
másodperc elég volt ahhoz, hogy fülig érjen a szám, nem akartam a
cseresznyét sokkolni az ultrahangokkal. Hihetetlen áldásnak érzem a
technika ilyen sebességű fejlődését, tuti belejátszik a biológiatanár
énem is. A lényeg, hogy maximálisan megéri az árát és 3 naponta pár
másodpercre garantált mosolyt fogok csalni vele az arcomra.
Hogy
egy kicsit magamról is beszéljek, a következő változott. Az
utrogestannal magyarázom, hogy vannak napok, amikor egyszerűen fel sem
bírok kelni a kanapéről, mert olyan hányingerem és fejfájásom van.
Folyton éhes vagyok, de ha eszem, akkor olyan, mintha rosszabbul lennék.
A filmekben ilyen tüneteket produkálnak a sztárok, amikor ráeszmélnek,
hogy babát várnak. Hmm.. Érdekes ez így a második trimeszter hajnalán.
Sebaj, bébibabért mindent, és szerencsére amúgy sincs messze a kanapé.
A
pocakom reggel sem lesz kicsi, most már észerevehető pukli domborodik,
éljen! :) A hétvégén amúgy is itt az ideje, hogy elmondjuk a kis család
egy részének. Huhh, erre azt hiszem fel kell készülnünk, most úgy érzem,
nem lesz egyszerű, mégis nagyszerű. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése