Tegnap ismét találkoztam a pici koktélcseresznyével! Lassan ki kell
találnom neki valami "nagyobb" nevet is, mert ha így halad, seperc alatt
túlnövi ezt a tartományt. CRL = 3,04 cm + apró karocskák és ficánkoló
lábacskák. A petezsák 4,74cm, igazi óriáslufi van a hasamban, és ahhoz
képest egész jól vagyok. A szívverése 140 ismét, szép stabil, ahogy a
múltkor. Az érzés leírhatatlan. Dokibácsi felírt egy kazalnyi
tennivalót, amivel legalább elfoglalom magam az elkövetkező 3 hétben,
akkor ugyanis biztosan látni fogom őt. Csak szépen sorban: bejelentkezés
az Istenhegyi útra, vérvétel, kapcsolatfelvétel a védőnővel, aztán
kombinált teszt és vissza a bömöcöbe (remélhetőleg utoljára). Úgy
tervezem, hogy nagyjából 2 hét múlva meglátogatom a kiválasztott
dokimat, aki remélhetőleg élőben is olyan elbűvölő lesz, mint amilyennek
az előélete alapján tűnik. Így ismét csak két hetet kell kiböjtölnöm,
addig lesz ruhavarrás, egy hetes Szilvikézés és csupa nyugalom.
Maga a nyugalom és mosoly járja át az arcom. Főleg tegnap, amikor
kijöttem a Jánosból. Olyan konstans "bele tudnék harapni a levegőbe"
érzésem volt.
Ma ebéd után megtalált a pufinyufi, akkorára dagadt a hasam, mint egy
ház. Ennek megfelelően fájdogál, feszül, és mintha minimálisan
görcsölgetne is. A lecsóra gyanakszom, node türelem, holnapra minden
kiderül.
Folytköv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése