Idill és könnyed lebegés / 11+1

Szilvi már több, mint egy órája elment. Jó volt őt másodszor is itt látni, vele tölteni az estét. Ezúttal nem főzőcskéztünk, hanem hatalmasat beszélgettünk. Várakozásaimmal ellentétben egész gyorsan telik az idő, pedig Gábor lassan 4 napja nincs már itthon. Már csak 1 éjszaka.. :) Hiába, így jár az, aki túlságosan megszokja a jót és a másik folyamatos közelségét.

Bébibabbal kitartunk, sokszor úgy érzem, hogy egymást támogatjuk, ahogy kell. Valahol olyan messze és egyszerre olyan közel van a következő ultrahang. Már csak hatot kell aludni. Tisztára, mint gyerekkoromban. Már a 11. hétben lennék? Elképesztő. Végül is 1 hétre vagyok a rettegett első trimeszter végétől, a veszélyeztetett jelző remélhetőleg örök elhagyásától. A progeszteron reggelit és vacsorát sem kell már túl sokáig magamba tömnöm, az a fejezet is véget ér a jövő héten. 

Kíváncsi vagyok, mi lehet odabent, és persze, ahogy eddig is, szolid rettegés fog el. :) Ebben a pillanatban viszont azt érzem, minden kerek egész és hiszem, hogy a világgal együtt lassan én is ilyen kerek leszek.

A védőnéni egy tündér. Kellőképpen laza, mamás, már most bátran fordulnék hozzá az akármennyire is kínos kérdéseimmel. Úgy érzem, jól ki fogunk jönni egymással.

Hát így állunk mi ezen a csupa egyesekkel teli napon. A bébibab és én, no meg lulka valahol Eger közelében. Jók legyetek ti mind!