Sietősen ugyan, de beiktattuk az utolsó genetikai 4D ultrahangot. A
néni egyáltalán nem volt szimpatikus, ütögette a hasam arra hivatkozva,
hogy "dehát így nem fogunk látni az arcából semmit". Hiába
mondtuk neki, hogy mi nem ezért jöttünk. Lesz szíves megnézni, hogy
minden oké-e Lócival, milyen állapotban van a lepény és már itt sem
vagyunk. Úgy tűnik, nem fogta fel szegény. Gyorsan lezavarta a genetikai
részt, megcsinálta a flowmetriát a köldökzsinórban és az agyban is,
mindkét helyen jó volt. A lepényre azt mondta nullás (!!) és hogy a doki
nem lát a szemétől, ez biztos nem kettes. Örültem neki, mégha csak a
fele is igaz belőle. Emellett persze totál beparáztatott, hogy atyaég
mennyire nagyon keményedik a hasam és ez nem normális. Tény, hogy amikor
ott voltunk, többször is bekeményedett és ahogy figyelgettem, azon a
héten különösen sokszor. Sőt, ha még hozzávesszük a nyitott külső
méhszájat, akkor még lehet is okom az aggódásra. Volt is egy két
napig... aztán sokat pihentem és úgy 3 napja, azt vettem észre, hogy
lényegesen kevesebbet keményedik. Simán lehet, hogy valami front vagy a
nemlétező ciklusommal való összefüggés eredménye, de figyelgetni fogom a
jövőben, mert vészesen közeleg a vége és komolyan mindent meg fogok
tenni annak érdekében, hogy Lóci ne kívánkozzon ki a pocak kellemes
melegéből.
Ott tartottam a szonográfus történetben, hogy a néni nem adta fel.
Végül csak sikerült egy szűk szeletben megkukkantani az arcát a fiunknak
és hihetetlen élmény volt. Nem láttunk túl sok mindent és egyáltalán
nem lehet megmondani, hogy húú, rá vagy rám hasonlít-e, de a cakkos,
húsos, harsonás szája tíz pontos volt! Imádnivaló volt és mivel az
arcának az a része nem nyomódott neki a lepénynek, sanszosan nagy is
marad. :) Kis pufók, akkor volt a becsült súlya 1540 g. Hihetetlen a
változás a 18. hét óta, egyáltalán nem meglepő módon. Most, amikor
mocorog a pocimban és becsukom a szemem, hogy rá gondoljak, ez az
arcrészlet van előttem. Egy húsos cakkos Lóciszáj. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése