Csakazértis pozitívan! / 6+5

Reggel arra keltem, hogy nem fájnak a cicijeim. Volt már ilyen, tudom, de tegnap olyan jól feszültek, főleg éjszaka, hogy komolyan megnyugodtam. Az eszem világosan tudja, hogy jelentősége csekély, ha egy napra elmúlik, csak valahogy egész nap ingerült vagyok és azon agyalok és szorítok, hogy ugye nem fog összemenni a cicim, ugye nem?

Ami emellett igenis jó hír, hogy a hasszurka ma elkerült, és a pisi utáni hólyagfájdalmat leszámítva nem éreztem a háborút az alfelemben. Eddig. És a nap is viszonylag gyorsan telt el, szinte észre sem vettem, hogy lassan lejár a munkaidőm. Jó volt, hogy bab ma itthon volt, mert nem volt alkalmam magamba roskadni. 

Merthogy az idő telik, én megteszem a magamét, és a bébi is határozott szívverésekkel lubickolt odabent még 4 napja. Bízom benne, hogy elkergeti Eleket és növöget szépen, ahogy a csillag megy azon a hatalmas égen. Bébibogyónk, kis koktélcseresznyénk, kérünk téged, hogy kapaszkodjál szépen és növeszd magad szépen. Annyit már most elmondhatok, hogy csupa móka és kacagás lesz velünk ez élet!!! ;D És még ez a kacsintás is neked szól.