A 38. hétben járunk Lóci, már tegnap is csak fél magnéziumot vettem be
(ma pedig egyet sem fogok), és a szülésznő szerint a héten megszülök. No
már csak 1 nap van a hétből, úgyhogy ez esetben iparkodni kéne. Viszont
talán életemben először nem szeretném sürgetni az érkezésed, inkább rád
bíznám. mindamellett mondom ezt, hogy már a múlt héten 2800 grammra
saccoltak az okosok és a doki nem egyszer megjegyezte, hogy az én
medencém 3 kg alatti gyerkőcre van kalibrálva. A szülés egyelőre egy
romantikus álom marad a számomra a sok fájdalommal együtt, amit vagy
átélhetek, vagy nem. A döntés kvázi a te kezedben, fejedben van. :))
Egyébként
mióta felkelhetek (ennek már 5 napja!), pörgök és próbálom bepótolni az
elmaradt órákat. Főzök, sütök, vásárolgatunk, sőt tegnap elkészült
Krisztofer is, szerintem nagyon fogod szeretni. Mára a zsiráf van
betervezve, akinek vajon varrjak csíkos nadrágot, avagy sem? Az élet
mostanság legnagyobb kérdéseinek egyike.
Észrevettem, hogy egyre
kevésbé hevesen mocorogsz, talán a kevesebb magzatvíz és az egyre
gyarapodó súlyod az oka. Ha van egy-egy lustább napod, azért pár
óránként "rád nézek", ne félj, nem merülsz feledésbe. (ebben a
pillanatban is gyomron rúgtál, hogy "na, nem érzed, hogy itt vagyok?!")
Nagyon is érzem, hogy velem vagy, sőt lassan ebben a színes világban is
velünk leszel. Egyre többet álmodom, hogy futok, sportolok, hogy lassan
nincs órási pocakom. Biztos ez is jelent valamit.
Várunk türelmesen, és csak hogy tudd, teljes mértékben felkészülve várjuk, hogy lyukat üvölts a tarkónkba. Jöhetsz bátran!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése