2011. december 2., péntek

Ma lesz a nagy nap? / 37+3

A 38. hétben járunk Lóci, már tegnap is csak fél magnéziumot vettem be (ma pedig egyet sem fogok), és a szülésznő szerint a héten megszülök. No már csak 1 nap van a hétből, úgyhogy ez esetben iparkodni kéne. Viszont talán életemben először nem szeretném sürgetni az érkezésed, inkább rád bíznám. mindamellett mondom ezt, hogy már a múlt héten 2800 grammra saccoltak az okosok és a doki nem egyszer megjegyezte, hogy az én medencém 3 kg alatti gyerkőcre van kalibrálva. A szülés egyelőre egy romantikus álom marad a számomra a sok fájdalommal együtt, amit vagy átélhetek, vagy nem. A döntés kvázi a te kezedben, fejedben van. :))

Egyébként mióta felkelhetek (ennek már 5 napja!), pörgök és próbálom bepótolni az elmaradt órákat. Főzök, sütök, vásárolgatunk, sőt tegnap elkészült Krisztofer is, szerintem nagyon fogod szeretni. Mára a zsiráf van betervezve, akinek vajon varrjak csíkos nadrágot, avagy sem? Az élet mostanság legnagyobb kérdéseinek egyike.

Észrevettem, hogy egyre kevésbé hevesen mocorogsz, talán a kevesebb magzatvíz és az egyre gyarapodó súlyod az oka. Ha van egy-egy lustább napod, azért pár óránként "rád nézek", ne félj, nem merülsz feledésbe. (ebben a pillanatban is gyomron rúgtál, hogy "na, nem érzed, hogy itt vagyok?!") Nagyon is érzem, hogy velem vagy, sőt lassan ebben a színes világban is velünk leszel. Egyre többet álmodom, hogy futok, sportolok, hogy lassan nincs órási pocakom. Biztos ez is jelent valamit.

Várunk türelmesen, és csak hogy tudd, teljes mértékben felkészülve várjuk, hogy lyukat üvölts a tarkónkba. Jöhetsz bátran!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése