A második végefelé, elgyötörten

Mármint a második lombik vége felé. Leírom röviden, hogy ebben a szakaszban mi is történt, már csak a történet folytonossága végett.

 - 5. stimulációs napon alacsony az ösztradiol szintem, a Tanár Úr le akarja állítani a programot. Nem hagyom. Cserébe kapok lóadag hormont.

- 7. napon közli, hogy a helyzet reménytelen, lát egy cisztát a bal petefészkemben, ki akarja vetetni. Emellett leállítani a programot végre. Elküld sétálni, kíváncsi ugyanis a hormoneredményemre. Délután visszamegyek, jók, mégis folytatjuk. Nem tudom leírni, hogy mit éreztem a reggel után. Darabjaimra hullottam akkor már sokadjára.

- Végre eljutok a leszívásig, 5 lett!!! Várakozáson felül teljesítettem, büszke vagyok magamra.

- Másnap telefon, mind az 5 érett volt és gyönyörűen osztódnak, hajrá a blasztociszta fázis! 

- Beültetés (hétfő), extra görcs, a múltkor ugyanis nagyon fájt. Most annyira nem is vészes, a méhnyálkahártyám 12,9mm (pár napja még 16mm volt), "ígéretes", hangzik el a lábam közül.

- Beültetés másnapja (kedd). Pihenés, semmi fórumolvasás, babó itthon van velem. Fényképnézegetés a kanapén, szigorúan feltett lábakkal. Egyik pillanatról a másikra görcs. Egyre rosszabb. Jaj, még rosszabb. Pont olyan, mint menstruációkor. Egy óriási kő van a hasamban. Fetrengek, melegítőpárna a hasamon. Mg pezsgőtabletta, de attól meg hányingerem lesz. Jaj. 1 óra vajúdás után összevakarom  magam és görnyedt háttal elindulok a zuhanyzó felé. Forró a víz, élvezem, ahogy átforrósít. Egy ideig, mert egyik pillanatról a másikra hányingerem lesz. Jaj megint, annyi időm van csak, hogy a WC fölé görnyedjek. Hatalmasat hányok. Elvánszorgok az ágyamig és beveszek még egy Utrogestant, mert az imént küldtem le a lefolyóba.

- Beültetés harmadnapja (szerda). Végigbőgött nap. Reggel valami sárga trutyi jön ki belőlem. Olyan, mint a genny, a méhem még mindig kemény. Elkeseredettségem a könnyeimmel áztatja a lakást. Szerencsére bab nincs itthon, nem látja, és nem is akarom, hogy lássa, nem tud mit kezdeni vele, ha szomorú vagyok. Ő is szomorú lesz, csak ő nem tud sírni. Helyette megbetegszik. Feladom, gondolom, minden rossz, a szervezetem meg akar szabadulni a pöttöm sejtjeinktől. Fekete szerda.

- Csütörtökön beszélek Ildikóval, aki 42 éves, és egy síelés alkalmával sikerült spontán teherbe esnie. Örülök. Őszintén. Elmeséli, hogy a barátnője úgyszintén fetrengett a fájdalomtól és megmaradtak neki. A múlt hónapban szült. Remek. Új reménysugár, pedig már végleg lemondtam róla. A remény reményt szül és a mély elkeseredettség árkát ássa. Nem akarok hinni. Érzem, hogy ez most elment. És nem képletesen.

- Pénteken dolgozom, ez jó. Hipp-hopp elmegy a nap, észre sem veszem.

- Szombaton megint felemás a kedvem, a hasam is fáj, PMS ezerrel, nem akarok hinni, nem akarok hinni. Ha holnap estig nem utal semmi mikulásra, akkor hétfő reggel ellövök egy tesztet. Sajnos tudom, hogy negatív lesz. :(:(:(