Misi 4 hónapos

5810 g. Anyatejet eszik, néha már adok neki tápszert, ha úgy ítélem meg, hogy éhes, de nem fogad el 10-20-nál többet belőle.

Éjjelente rengetegszer felkel, szerintem a fogzás miatt. Ömlik a nyál a szájából és többet is nyűgösködik. Az éhséget kizártnak tartom, mert sokszor akkor sem kér, mikor rengeteg a tej. Változó, hogy mikor és mennyit alszik, többnyire akkor sikerül nagyobbat, mikor Lóci csöndben van, vagy sokat babakocsizunk. Vagy épp nem, és a babakocsiban nem akar megmaradni. Most van az a korszak, hogy inkább bíbelődne a kezeivel, vagy függőleges helyzetben vigye valaki, csak ne kelljen babakocsizni. Ráadásul az overáll is zavarja szegényt. Egyszer csak vége lesz a télnek, na.

Egyébként egyre közlékenyebb, óriási hangja van, ha akarja. :) Továbbra is nyugodt baba, nyugalomra, szürkeségre, halk szavakra vágyik. A korábbi "elsírom magam Lóci hangjától" dolog is kezd enyhülni, most már "csak" szimplán összerezzen.

Eheti aranyköpések

én: "Kérsz tojást?"
L: "Nem, köszönöm, inkább kezet mosok mamával." / Anya abban a percben érkezett meg.
----

Lóci felkapcsolta a lámpát, a biztosítékot sikerült lecsapni.
én: "Várj, épp nincs áram, valami leverte a biztosítékot."
L: "MEGKERESEM AZ ÁRAMOT!"- ordítva, természetesen. "Ááááááárrraaaaaaam, hooooool, vaaaaaaagy?"
----

Jászik a szobájában. Simogatja a zöld plüssteknőst.
L:"Jól van teknős, jól van teknős. Most pipázunk....most már működik a teknős. Nem fájt a pipa!"
----

Karácsony reggele van, este megbeszéltük, hogy miután felkel, a Jézuska és az angyalok már biztosan elrejtik a fa alá az ajándékait.
Amint kinyitja a szemét, a következő hangzik el:
"Jött a Jézuska!!! Hozott ajándékot!!! Memézem a karácsonyfát!!!" - majd fut kifelé a nappaliba
----

A szerepjátékozás sűrűjében vagyunk. Fekszik a padlón, természetesen szándékosan, és közben kiabál:
L:"Segítség anya! Hanyadtvágódottam!"
én: "Mi történt?"
L: "Elestem a szenesbányában."
----

Ismét egy reggeli monológ.
L:"Jó reggelt anya. Felkeltem. ... Arcom van."

Lóciszáj és a husi mánia

Ebédre sült oldalast csináltam, amiből egy óriási adaggal evett, majd végre valahára el is aludt. Kicsivel több, mint egy órával később felébredt és kiabált, hogy:
"HUSI, HUSIT kérek!!!"
"Már ebédeltél Lóci, most gyere, feküdj még le picit."
"Neeeeem, husit kérek!!!"
"Na jó, ha még éhes vagy, akkor hozok husit."
"Igen. Ebédelek még egyet. Nagyfiú vagyok."

Ennyi. :)

"Szőrös vagyok."

Mondta a tükör előtt állva, miközben az állát simogatta.

Nyálzik...FOGAK???

Csak nem. Azzal nyugtatom magam, hogy Lócinak is 5 hónaposan jött az első, csak nem jön ilyen korán...ugye???

Tárgyakért nyúl és megfogja!

Egy virágmintás szalvéta, mint motivációs eszköz, megtette a hatását.

Újabb krupp

Egy ártatlan takony szövődményeként, amit -mit ad Isten- a Heim Pálból hoztunk haza, hurrá. Ezúttal Misi neurológusnál járt, mialatt Lóci az összes bacit-vírust lenyalta a váróterem székeiről.

2 nap takony után korán tettük le aludni, majd 11 körül már nem kapott levegőt. Kúp, ablakot kinyit, lefogás mellett Ventolin és még ezt követően is 2-3 óráig fulladt. Nem fogom én ezt soha megszokni...

Az éppen 2 éves Lóciszáj már nagyon összeszedett

Megpróbálok néhány gyöngyszemet eltenni emlékbe, bár az összeset tehetném, annyira jók.

Elromlott az éjjeli lámpa, amit meg is beszéltünk, de még mindig nagyon szomorú. Elmagyarázom neki, hogy ha apa hazaér, majd kérje meg őt, hogy javítsa meg. Visszakérdezek, hogy tudod már, mit fogsz neki mondani? Erre ő:
"Apuci, elromlott a lámpa, légyszíves javítsd meg."

Játszik magában, közben magyaráz:
"Ott egy ööööhhhm, Thomas."

Megkóstolja a frissen sült kekszet:
"Igazán pompás  a keksz."

Motorozik a legalsó lépcsőfokon (!), hiába figyelmeztetem, meg sem hallja. Majd (nyilván) leesik, de az utolsó pillanatban sikerül elkapnom. Erre ő:
"Huuhh. Igazad volt, anya."

A délelőtti séta közben láttunk egy útépítést, ahol zebrát festettek, és közlekedési bójákat tettek ki az autósoknak. Tetszett neki, a szó is, a tárgy is, este lerajzoljuk a táblára. Nagyon nagyon izgatott, mialatt rajzolok és folyamatosan kiabálja:
"Rajzoljunk büdöset, rajzoljunk büdöset is!"

Misi 3 hónapos

5000 g körüli a súlya, 99%-ban anyatejet eszik, néha megkínálom egy kis tápszerrel, reménykedve abban, hogy sikerül elsajátítania a cumisüveg használatot.

Épp, hogy beállt a 3-4 óránkénti evés, a betegségek miatt visszaszokott (visszaszoktattam) a gyakori "eszegetésre", ami nappal nem annyira zavar, de éjjel már gyakorlatilag mellettem alszik. Sírás, cici már megy is be a szájba. Kíváncsi vagyok, ez mikor múlik majd el. Továbbra sem mondanám hasfájósnak, de ha olyat eszem (pl karfiol), akkor viselnem kell a következményeket.

Szegénykém már kétszer volt elég beteg, plusz a takonykórok, csoda, hogy még töretlen a jókedve.

Hányós-fosós karantén van nálunk, jajj

Csütörtökön Heim Pál pulmolonógia Lócival, szombat este hasmenés. Enyhe. Pff, biztos fogzik. Vasárnap délután ismét, aznap már elég nyomott volt, semmihez nem volt kedve. Vasárnap már enni sem akart, de olyannyira nem, hogy este pánikszerűen kezdtem el tömni bele a kaját. Meg is lett az eredménye, 5 percen belül ki is hányta. Aztán még és még, és egész éjjel. minden kijött belőle, aztán jött a vízszerű hasmenés, teljesen legyengült, bepánikoltunk. Gábor reggel felvitte Vácra őt, ahol kb. körberöhögték...dedalonett kúp, probiotikum, sok folyadék. Kösz, szépen. Annyira leverte szegényt, hogy az ezt követő napokat gyakorlatilag átaludta. Sokkoló volt. A beesett hasa is, szinte semmi nem maradt meg benne. 2 falat rizstől már rosszul volt..

2 nap múlva Misi is beleesett, pedig azt hittem ennél rosszabb már nem jöhet. Irány a kórház, fel is hívtuk Vácot, elvileg Lóci is mehet, hurrá. Mire összepakoltunk, szerencsére egy szoptatásnyi folyadék bent maradt, így saját felelősségre maradtam. Pedig a pötty még lázas is volt, kerek 1 egész napot. Borzasztó...ő is lefogyott, én már a végkimerülés szélén, de tartotta bennem a lelket a tudat, hogy mindjárt itt a hétvége.

Péntek este Gábor kezdte fájlalni a gyomrát, itta is a kólát, hátha segít. De nem, ő is elkapta, ő is lázas lett, levert, állítása szerint még életében nem volt ilyen rosszul. Kellett 1 hét, mire nagyjából elmúltak a maradványtünetek is, remélem egy jó darabog nem lesz ilyenben részünk..

Alvás. Probléma?

Az eddig - kínkeserves időszakot átélve- jól alvó gyerekem éjjel felébredőssé, vándoroltatóssá vált.  A miérteket keressük, de mivel túl sokféle magyarázat passzol a helyzethez, ezért feladtuk az okok keresését, inkább kivárunk. Egyszer elmúlik ez az időszak is... Lóci ugyanis éjjel felriad. Jó esetben egyszer, de inkább többször. Felkiált és már ugrani is kell. Mikor odaérünk, csimpaszkodik és jön velünk a nagyágyba.

Az elalvással is vannak khhm problémák, vagy, hogy úgy mondjam, változások. Eddig cumisüveg+póló kombóval pár perc alatt elaludt. Mióta Misi kézzel fogható családtag, és voltak fulladások, azóta többnyire a nagyágyban akar elaludni, hozzám bújva. Volt egy olyan időszak is, mikor nem tudta eldönteni, hogy hol akar aludni és átvitette magát egyik helyről a másikra, modjuk alkalmanként nyolcszor. Ebből egyik este elég lett és egy csúnya sírást követően többször - egyelőre - nem is jött elő. Szépen elbúcsúzunk a szobáktól és oda már nem megyünk vissza. Előre el kell dönteni, hogy hol akar aludni. Ja, és este CSAK 1 mese van. Kiszámíthatóság rulez.

Acrodermatitis entheropatica

Cinkhiány. Bent feküdtünk a Heim Pálban 4 napig Misivel, de kezdem az elején.

Furcsa kiütések jelentek meg Misi arcán két oldalt, majd a fülén, sőt, még az orra tövében is. Az első foltnál irány Ercsei, aki szerint ekcéma, hagyjam el a tejet. Kicsit sajnáltam az a 4 szelet sajtot, amit  ettem, de sebaj, a babóért mindent. Pár nap után semmi változás. Kiváltottam a krémet is, amit írt (Emolium), de semmi hatás. 2 héttel később visszamentem, kaptam szteroidos krémet, ekkor már a füle is olyan csúnya volt, hogy kezdtem komolyan sajnálni. Az 1 hét türelmi idő lejárta után felhívtam Ercseit, hogy már vérzik is a füle, bioptron lámpánk is van, de jó lenne valami hathatós megoldás..irány a Heim Pál, fél napi hideg élelemmel. Remek.

A szakrendelésen egyből befektettek bennünket, hiába könyörögtem, hogy de nekem otthon még van egy totyogó. Senkit nem érdekelt, ez bizony cinkhiány, vágta rá az ügyeletes orvos. Teljesen össze voltam zuhanva, előttünk a hosszú hétvége, Gábor próbaidőn, mi lesz itt?! És bár közölték, hogy ha beigazolódik a gyanú, akkor 1 hét múlva szebb lesz az arca, mint valaha, ezt nem hittem el. 2 nap után már nem fájt a füle, visszatért a jó kedve, elkezdett mosolyokat osztogatni, szinte hihetetlen volt. Összesen 4 napot voltunk bent, ezalatt egy aprócska folttól eltekintve minden kiütése elmúlt. Továbbra is adnom kell neki a napi 1ml cinkszirupot és figyelgetnem. 1 hónap múlva megyünk vissza kontrollra, ott talán meg tudják majd mondani, hogy örökletes-e, vagy sem.

Csatolok néhány képet.

- Ilyen volt pár nappal a kórház előtt -

 

 - És ilyen lett 2 nap kezelés után -

ÁÁÁÁÁÁÁ, mnutasd a torkod!

Mondta a franciakulcsnak, mikor belekukkantott a szájába.

Játszótéri gyomorgörcs

Az undok gyerekek miatt. Nem is biztos, hogy undokok, inkább csak más korosztály, ráadásul többnyire csapatba verődve. Kiszúrják a kicsit, direkt szekálják, gúnyolják, csúfolják, nekem meg összeszorul a gyomrom. Amennyire lehet, próbálok tompítani, de nem mindig sikerül. A legutóbb, mikor Lóci fel akart mászni a csúszdára, de két gyerek nem engedte, egyszerűen odébb állt. Egy darabog próbálkozott, én is próbálkoztam, és mintha belátta volna - szomorúan-, hogy esélytelen, egyszerűen feladta. Eddig ezt volt a legrosszabb látni. Tudom, hogy a szociális interakciókból csak tanul és úgy is ez vár rá egy közösségben, de egyszerűen rossz érzés, mikor a hipernyitott csemetémet egyszer csak félrelökik, kiközösítik, kinevetik. Sokat kell még változnom, érzem.

Lóciszáj: "Jóságos ég!", "Bocsánat anyu"

Álltunk a konyhában, teát főztem. Többször adtam már neki teásfiltert és most is szeretett volna egyet. Miután megkapta, szerette volna a forró vízbe mártogatni, de érthető módon nem engedtem neki. Azzal érveltem, hogy forró a víz, ami veszélyes. Mivel ugyanúgy "akarta", ezért levettem a pultról a forró kannát és mondtam, hogy fogd meg, milyen forró. Két kézzel ráfogott a tűzforró teáskannára, majd azonnal el is engedte és felkiáltott: "Jóságos ég!" (Azt hiszem, a Thomas meséből hallotta.)

A másik aranyköpés az ágyban, az esti fektetésnél hangzott el. Előtte fürödtünk és megkértem, hogy locsolja le egyedül a pocakját vízzel. Kimentem egy percre és mire visszajöttem, csurom vizes volt a haja. Nem tettem rá megjegyzést. Aztán mikor öltöztünk az ágyban, mondtam neki, hogy meg kell szárítani, mert vizes a haja.
Lóci azt mondta, hogy én mostam meg, mire így válaszoltam:
"Nem, Lóci, te voltál. Te locsoltad le a hajad."
Erre a válasz:
"Bocsánat, anyu!"

6 hetes kontroll - vége a gyerekágynak!

Ma voltam Sziklainál és baromira aggódtam, hogy valamit talál, pontosabban féltem, hogy elszörnyed a kidudorodások láttán a hüvelyemben. Mert én azt tettem pár hete, amikor a gátsebet vizslattam a tükörrel. Horror. Biztos hólyagleesés, agy égbélsérv, vagy ilyenek. Műtét. Nem, intimtorna. Na szóval hasonló gondolatokkal és egy zabszemmel a seggemben indultam neki, de szerencsére csak a szűzhártyám (hymenális gyűrűm) az. WTF?? Igen, az. Merthogy a részei megmaradnak és a hüvelyi szüléssel úgymond áthelyeződnek. Ki hallott már ilyet? Azért csak nyomatom az intimtornát szorgalmasan és remélem csak javul a helyzet, már ami a külalakot illeti.

Kerek egész mondatok, felszólítások, szerepjáték, önálló és határozott akarat

Mindamellett meggyőzhető és ez a legfontosabb. Továbbra sincsenek egetverő "hisztik", csupán elszontyolodás, kedvtelenség, morcosság, amiknek többnyire az alvás-evéshiány az oka. Mindenben részt szeretne venni, apáak segít a szerelésben, nekem a főzésben, csavaroz, megjavít, kever-kavar.

És újabban szerepjátékozik. Egyelőre kétszereplős a dolog, hoz két akármit és megmondja, hogy te melyikkel legyél. Utána általában ketten elmegyünk Vácra, vagy sínpályát építünk, vagy csak lecsúszunk egy lejtőn. Már kerek egész mondatokban beszél, gyakorlatilag bárki megérti, amit mondani szeretne. Ha esetleg mégsem, akkor megfogja az illető kezét és viszi, elmutogatja, amit szeretne.

Mindig szól, ha kaka, vagy puki jött, a pisit csak néha közli. Mondja, ha valami tetszik neki, ha megijed, vagy ha szomorú, esetleg ha ölelésre vágyik, a kedvenc szófordulataim:

• "ez jó"
• "még egyszer", "még egyszer, jó?" (ha esetleg nem reagálnánk, akkor elismétli vagy tízszer)
• "köszi, köszi" (teljesen jól használva, a "tessék" után)
• "tartálykocsi vagy"
• "mmmm, fincsi"
• "nem sikerült, saaaaajnos" (hozzá a megfelelően szomorú fej)

Misi 1 hónapos

Evés után, az esti fürdetés előtt szoktuk mérni, kb. 3380 g. Több, mint egy kilót hízott, igazán büszke vagyok magunkra. Röviden ez jellemzi a napjainkat:

• Sokat nézelődik, jellemzően kétszer van fent egy nap, alkalmanként kb 2-3 órát. Reggeli első ébredésnél kel fel először, ilyenkor rengeteget kakil és elvan egyedül a kiságyban olyan 30-40 percet, utána kezd unalmas lenni neki a fekvés, szeretne elaludni, de nem nagyon megy neki. Ilyenkor felveszem picit, leteszem mondjuk hasra, vagy oldalra és addig "pakolgatom", míg nem pityereg. Ezután vagy kap még cicit, vagy elaltatom (=mellkasomra teszem).
• Délelőttönként rengetegszer eszik, de az a gyanúm, hogy fáj a hasa és nem éhesen sír. Mindössze felébred és nem tud visszaaludni, én meg cicit adok neki. Amíg nem jön ki a 2-3 adag kaka, addig megy a nyomkodás, feszengés és rosszul alvás. Aztán délután minden kerek, szépen alszik, szinte fel sem kel estig, csak enni. Néha még arra is emlékeztetni kell. 
• Este-éjszaka aztán van, hogy 4-5 órát is kibír evés nélkül, máskor pedig 1-2 óránként felébred. Ez utóbbi valószínűleg szintén a hasfájás miatt van.
• Fürödni imád, csak arra kell figyelni, hogy utána jól bebugyoláljuk, mert hozzám hasonlóan jégcsapretek a lelkem. Volt már, hogy elaludt kádban. Csak locsoltuk a fejére a vizet, majd szépen becsukta a szemét és már aludt is.
• Ha éhes, akkor azonnal enni akar és addig sír, míg cicit nem kap a szájába. :) Jól, hatékonan és kitartóan szopik, de csak addig, ameddig ő akar. Után száj összezár és a fejem tetejére is állhatok, akkor sem fog többet enni.

A mérlegelésnél a feje 37 cm volt, ez döbbenetes számomra. El sem akartam hinni, úgyhogy hazajöttem és azonnal lemérten én is. Hiába, ennyi az annyi, 6 cm-t nőtt a koponyája 1 hónap alatt. Félelmetes..

Az első hangok, budaörsi vadaspark és az első mosoly

Nagyjából minden egy időben. Elhatároztuk, hogy a munkaszüneti napon kimozdulunk kicsit a Budaörsi Vadasparkba. A tömeg sokkoló volt, kb fél órát álltunk sorba, viszont megérte, mert Lócit lenyűgözte sün Soma, mókus Regő, makkot szedett a vaddisznóknak és Misi is végigaludta a délelőttöt. Mikor indultunk volna haza, kinyitotta a szemét az autóban és rám mosolygott. Gyönyörűen, cukin, egyszerűen elolvadtam.

Karantén

Az egész család lebetegedett. Borzasztó. Kezdtem én egy már már tipikusnak és bagatellnek mondható megfázással. Éjjel megizzadok, mint egy ló, szoptatnom kell és a szobában hideg van. Ennyi. Aztán mintegy 1 héttel később Lócinak elkezd folyni az orra, 1 nappal később Misinek is, majd Gábor is lerottyan. Misit nagyon féltem, olyan icipici, hogy az orrszívó vége sem fér bele az orrába, reménykedem, hogy tud enni és nem lesz rosszabbul.

Lóci 2 nappal később este befullad. Nagyon megijedünk, ő is, alig tudjuk megnyugtatni. Ülünk a nyitott ablak előtt, 2 óra múlva kap egy kruppos kúpot is, holott hallom, hogy ezúttal a kilégzése elnyújtott, de nem tudunk mást tenni, ez van itthon. Várunk. Nem múlik. Felhívjuk a Heim Pált, ahol azt mondják, hogy megítélésünk szerint hozzuk be, vagy sem. Köszi.. Sikerül elaludnia és akkor valamelyest rendeződik a légzése, úgyhogy nem megyünk be az ügyeletre, csak Gábor fekszik mellé éjszaka. Reggel felhívjuk Ercseit, aki mindenképp meghallgatná a tüdejét és mivel Erika el tudott vinni, ott is vagyunk a rendelési idő elejére. Ő is a kilégzést hallja húzónak, hörgőgyulladás, asztmatikus rohamokkal. Remek. Babyhaler és ventolin a recept, napi háromszor. Ezzel azóta is szenvedünk, nem akar beleszívni, rettenetesen tiltakozik. Tegnap majdnem ájulásig sírta magát, és erőszakkal tudtam csak két-három légvételre kényszeríteni. Borzasztó volt.

Misi sem akar javulni, pedig jó lenne, amúgy sem alszunk éjszaka, hát még így. Olyan sűrű a taknya, hogy nem tudom kiszívni és csak úgy tud aludni, ha rajtam fekszik.

Karantén, sálálááá

Pisilek, kaka jött, puki jött, kényelmes, fáj, viszket, szúr....

Pontosan képes elmondani, hogy mi történik a testével és ez hihetetlennek tűnik! Egyfelől egyre közelebbnek érzem a szobatisztaság kérdéskört, másrészt pedig csodálom, hogy ennyire egyszerű az élet. Megkérdezem, hogy mi a gond és ő megmondja. Ha elesik és fáj neki a lába, vagy zavarja a ruhában a címke, vagy épp kényelmesen ül a babakocsiban. Többnyire kérdés nélkül is közli velünk az én legnagyobb örömömre. Mert mindig is ilyen volt :)

Egyre többet nézelődik

Már van, hogy 2 órát is nézelődik szopi után egyhuzamban. Ilyenkor csendben el van, a pihenőszékben is 10-15 percet, de leginkább ölben szeret kuporogni. Alaposan bebugyolálva egy taaróba, kukucskál és mindenre figyel. Legalább is látszólag. A ringatást egyelőre akkor sem igényli, ha fáj a pocakja, elég neki, hogy érzi, ott vagyunk mellette.

"Hová mész te kisnyulacska..?"

Ilyen hosszúságú mondatokkal kápráztat el bennünket a nagy (mert már ilyen titulusban is a szánkra vesszük), és ez csak egy dalszöveg kvázi bemagolt mondata. Ha valamit nagyon szeretne, akkor különösképpen megerőlteti magát és nem csak dudorászik.

A múlt hét gyöngyszemei:
"Mama letesz Misi, megyünk épít"
"Anya letesz Misi, megö"
"Megyek sütni mézeskalács"

Ezen kívül minden kérdésre tudja a választ, pontosabban érti a kérdést és adekvát módon válaszol. Napról napra fejlődik a kommunikációs készsége és ez akkor ütközik ki igazán, mikor huzamosabb ideig nem találkozik vele az ember. Elég volt 5 nap kórház, hogy teljesen el legyek varázsolva az én nagy és okos fiamtól.

16. fog - bal fölső hármas (szemfog)

Hazajöttünk a kórházból Misivel és Lóci éjjelente felsírt, mellettünk akart aludni. Nem gondoltunk rá, hogy fogacska áll a háttérben, inkább a megváltozott körülményeket okoltuk. Aztán pár nap után megint átaludta az éjszakát és ott fehérlett a fogacska az ínyén. Elvileg már csak 4 tejfog van hátra!!!

5 napnyi gyerekágy

Akkor úgy éreztem, hogy nagyon lassan telik el az a plusz két nap, de szerencsém volt az ágyszomszédokkal és relatíve könnyen átvészelhető volt.

Ott tartottam, hogy meghozták az apró csomagot, aki nem nagyon akart szopizni, de mivel ilyen picurka volt, megkértek rá, hogy 2-3 óránként mindenképp tegyem mellre és egyen. Éjjel is. Az első nap a szopizás tökéletesítésére ment rá, már ha épp nem aludt el. Folyton csak aludni szeretett volna. Tájékoztattak, hogy a korababák ilyenek, rengeteget alszanak, folyton ébresztgetni kell őket. Ez nem volt mindig könnyű feladat, volt, mikor muszáj volt kikérnem a csecsemős nővérek segítségét is. Akik angyalok voltak, a fáradhatatlan fajtából. Éjjel és nappal rendelkezésre álltak, imádtam őket. Megtanítottak kézzel fejni, ami nagy szó, mert Lóci 1 éves szoptatási ciklusa alatt nem voltam képes elsajátítani. Megtanítottak mellre tenni a csecsemőt, mert hogy az elején (még most is, pedig már eltelt 2 hét a születés óta) igen is segíteni kell nekik. Ébresztgetésben is előre léptem, szóval tényleg hasznos volt ez az 5 nap.

Ahogy az lenni szokott, besárgult a lelkem, amitől még nehezebben ébredt fel és felmerült, hogy tovább kell bent lenni. 4 nap után elvileg hazamehettem volna, de pont olyan értéke volt a bilirubinnak, hogy javasolták a bent tartózkodást. Nem volt kérdés, hogy kockáztatok, inkább 1 plusz éjszaka, mint utána egy esetleges kórházi látogatás. Sokszor kellett fecskendővel etetni, mert nagyon hamar elfáradt szopi közben. Ami meglepett, hogy mennyire hatékonyan eszik, úgy szív, mint egy kis kompresszor. Relatíve hamar, pár perc alatt kiszívott 20 ml-t a kórházban (le kellett mérnem), aztán jött az alvás. Ennek köszönhetően gyakorlatilag születési súllyal hagyhattuk el a kórházat az 5 nap után. Az éjszakai nemalvás ellenére rengeteget pihentem, mert a pötty tényleg csak evett és aludt egész nap. Szó szerint unatkoztam, amire aztán tényleg nem számítottam. A gátsebem EGYÁLTALÁN NEM fájt, de még a szülés utáni első napon sem. Döbbenet. Úgy jártam-keltem, mint aki látogatóba jött a kórházba. Szerencsém volt.

Amikor Misi épp ébren volt, szívesen és békésen nézelődött a szobában, öröm volt nézni. Mennyire más karakter már most, mint a bátyja, hihetetlen...

Lóci majd minden nap bejött látogatóba, ami a következő koreográfia szerint zajlott: kapott valamit Misitől (autó, kis műanyag állatka..), felcsücsült az ágyra és némi rágcsálnivaló segítségével ott tartottuk egy darabig. Volt, hogy beszélgettünk, de sokszor nézett mesét is. Állandó elem volt még a cukros kórházi tea is, amiből annyit ihatott, amennyit szeretett volna. 1-2 alkalom után már ő figyelmeztetett, ha elfelejtettünk volna valamit. Cukorfalat volt és annyira nagy az icipici Misi mellett. Hirtelen olyan kövérnek és nagyfejűnek tűnt, pedig hát dehogy. :)

A csecsemősnővérek tündérek voltak, mindenben segítettek, akár az éjszaka kellős közepén. 4 nap után úgy volt, hogy talán hazamehetek, de még épp a kritikus tartományon belül mozgott a sárgaság. Nem kockáztattam. Maradtam még 1 éjszakát és jól tettem. Hamar eltelt és némileg nyugodtabban  jöttem haza, hogy tudtam, biztosan csökken a bilirubin szint és a pöttöm is nagyon jól gyarapszik. 5 nap után, mikor hazajöttünk már majdnem annyi volt, mint amennyivel megszületett.

A hazaút nyugalmasan telt, Lóci elaludt az autóban, én pedig alig vártam, hogy végre visszatérjen minden a régi (és új) kerékvágásba.

Egy problémamentes szülés története, avagy világrajött Gyenes Mihály

A terhesség ezúttal is problémás volt. Keményedős, rettegős, néha szorongós, amolyan fenék-összeszorítós. Főleg a végén. Voltak olyan napok, mikor azt éreztem, hogy most fog belőlem kipottyanni a gyerek, és ezt csak azért nem hittem el, mert szültem már, sajnos nem így megy az. Szóval Sziklai nem mondta, hogy egész nap feküdnöm kellene, nyugtatót sem kaptam, csak szedtem a magnéziumot és annyit pihentem, amennyit csak tudtam. Néztem az időjárás előrejelzést és rettegtem a hidegfrontos napokon. Olyankor ugyanis folyamatosan keményedtem, hiába feküdtem órákon át, akkor is. Vártam a 36. heti vizsgálatot, mint a messiást, hogy kiderüljön, mi a helyzet odalent. Viszont az ominózus csütörtökön hiába telefonáltam a rendelőbe, senki nem vette fel a telefont. Úgy voltam vele, hogy legalább a manuális birizgálás nem ront a helyzeten és belenyugodtam az 1 héttel későbbi vizitbe, na meg az már a 37. hét (lett volna). Aznap brutális hidegfront, délután kettőtől fájdalmas keményedések. Jaj. Ezek már ismerősek. Lócinál is éreztem őket pár nappal szülés előtt, viszont akkor előbb jött a nyákdugó, aztán tágulásos véreztem és aztán indult be a folyamat. Így mondhatni kicsit nyugodtan vártam az estét, hogy na vajon elmúlnak-e ezek a jóslófájások. Sétálgatni valahogy kényelmesebb volt, akkor mintha kevesebbszer szúrt volna belém, ezért még egy Sparos sétát is megreszkíroztam Gáborral. Visszafelé már éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége. Este, a szokásos gyerekfürdetős-altatós procedúra után, 9-10 óra magasságában kezdett indulni a "buli". 20-25 percenként jöttek a fájások, amiket már nem tudtam sima arccal végigvárni...elkezdtem rettegni...bevettem egy adag magnéziumot, de valahogy éreztem, hogy talán nem kéne, mert ha ez valóban szülés, akkor nem érdemes hátráltatni a folyamatot. Féltem, nagyon. Számoltam, ez a 35+3, vagyis lesz, ha péntekre virradóra születik meg. Az interneten azt írták, hogy ilyenkor már minden OK, csak nagyon kicsi a súly. Vajon elérte már a 2,5 kilót? Én is kb. annyival születtem és itt vagyok. Kattogott az agyam, nagyon ideges voltam, de 11-kor megpróbáltam elaludni. Meg KELL nyugodnom. Addigra viszont szépen összerendeződtek a fájások és muszáj voltam elkezdeni számolgatni őket.

• 11:15
• 11:35
• 11:49
• 11:56
• 12:14
• 12:35
• 12:50 - kb ilyenkor felhívtam Sziklait, hogy mi legyen. Menjek PIC-es kórházba, vagy irány az István? Rövid számolgatás után az Istvánba irányított, ami némiképp megnyugtatott.
• 12:57
• 1:16 - Sári szélsebesen át is ért, elárasztottuk a szükséges instrukciókkal és irány a kórház. Bíztunk benne, hogy Lóci mit sem vesz észre ebből az egészből és nem épp aznap éjjel szeretne összebújva elaludni velünk.
• 1:24
• 1:29 - borzalmasak voltak az autóban átélt fájások. Egyre erősebbek voltak, és ahogy átjárták a testem, fokozatosan jöttek elő az első szülés emlékei. olyanok voltak, mint néhány másodpercig tartó villanások, amik cseppet sem kellemesek. Illatok, szagok, érzések, félelmek, történések, arcok. Féltem. Nagyon szerettem volna, hogy minden rendben menjen.
• 1:39
• .....be is értünk a kórházba

Az ügyeletes szülésznő fáradt arcú volt, de nyugodt és nagyon kedves. az első perctől kezdve türelmes volt, bármit kérdezhettem, arra biztosan meg is kaptam a választ. Megvizsgált, 4 centire vagyok nyitva, de még hátul van a méhszáj. Ráérősen átkísért a CTG-hez és megkért, hogy üljek le. A fájások azonban egyre gyorsabban jöttek, baromira fájtak, Gábor folyton ellenőrizte a pöttöm szívverését. Jól bírta szerencsére. Akkor úgy éreztem, hogy rengeteg idő telik el, mire leveszik rólam és átkísérnek a szülőszobába. "Jaj, de kicsi. Nincs fürdőszoba, csak a folyosón. A SOTE-n azért mennyivel kultúráltabb volt. Mik azok a fém tálak? Jaj..." / első gondolatok. Mivel eléggé gyakran kuporodtam össze, jött a szülésznő, arra kért, hogy öltözzek át és megvizsgálna még egyszer, hogy milyen gyorsan halad a folyamat. 8 centi. Hűha. Kicsit kikerekedett a szeme (kb. 40 perc telt el az előző vizsgálat óta) és megkérdezte, hogy az első is ilyen gyors volt-e. Hívja az orvost, mert itt tényleg hamarosan baba lesz. Megint jönnek az emlékek, félek, hogy el fog akadni, Gábor nyugtatgat, hogy pici, a feje is kisebb, nem lesz gond. Mikor beér a doki, ő is megvizsgál, és mivel közel a kitolás, felfektet az ágyra, 5 fájás az egyik oldalon, 5 a másikon és nyomjak, ha tudok és kell. Utálom!!! Kérdezem, hogy de ugye utána felkelhetek még, mire mosolygós "persze" a válasz. Utólag már világos, hogy pontosan tudták, ebből már nem lesz felkelés. 5 bal oldali megvolt, végre fordulhatok. 3 jobb oldali után kakilnom kell, de nagyon, kiabálok, hogy ááá, segítség, Gábor szóljon valakinek, de ő csak nyugtatgat, hogy no para, nyomjak, hiszen ők is mondták. Csakazértis bekérem a szülésznőt, aki megnézi, hogy tényleg OTT tartok-e és igen! Segít, hogy miként nyomjak, amiért utólag is nagyon hálás vagyok. (Vajon Lócinál jól nyomtam? Sajnos sosem fogom megtudni.) Nem emlékszem a fájások számára, de 20-25 percnyi tolófájás alatt, augusztus 30-án, hajnali 3:47 perckor kibújt belőlem a legkisebb Mihály, akit annyira vártunk és aki annyira kíváncsi volt a világra. Mikor először megláttam, kicsit megrémültem. Gyönyörű volt, de icuripicuri...kisebb, mint amit el tudtam képzelni. Magamhoz öleltem, végtelenül jó érzés volt, leírhatatlan, megkönnyebbülős, sírós. Gábor is sírt. Végre egy könnyű szülés. Gyors volt. Meg tudtuk csinálni. Van egy másik fiunk. Boldogság.

Kellett egy kicsit vágni, mert korababáknál fontos, hogy akadálymentesen, mihamarabb elhagyhassák a szülőcsatornát. A varrást meg sem éreztem, viszont a kitakarítás megint fájt. Borzasztó, de tudtam, hogy nem tart már sokáig és vége. Az erőm is kezdett visszatérni belém, vért sem vesztettem sokat, és lassan megkaptam a bebugyolált kis csomagot. Rettenetesen hideg volt a szülőszobán, ezért mi magunk kértük, hogy vigyék el valami meleg helyre, nehogy megfázzon. Szopizott is valamennyit, de leginkább csak nézelődött. Hatalmasra nyitotta a szemeit és nézett. Mindent. Pár perc után még beszélgetni is elkezdett, egyszerűen nem hittem el. Fogtam ott a kezemben, odavoltam a gyönyörűségtől és hallgattam, ahogy tágra nyitott szemekkel gagyog az én kis 2,3 kilós újszülöttem. Olyan végtelenül békés és nyugodt volt, mint én magam. Hát ilyen is tud lenni egy szülés? Lassan kezdtem magamhoz térni.

A meghitt szopizás és összebújás után elvitték Misut melegedni az inkubátorba. Előtte megnézte egy gyerekorvos, semmi galibát nem talált, 9/10-es és 10/10-es lettek az Apgar értékek, hatalmas kő esett le a szívemről. Megjelent egy néni, aki tisztába tett és megkért, hogy másszak át a tolószékbe. Rettegtem attól, hogy megismétlődik az ájulós jelenet, de alaptalan volt a félelmem. Rengeteg erőm volt és gyakorlatilag a két lábamon sétáltam ki a folyosón lévő WC-ig. Pisilnem kellett, az is rögtön sikerült. Az egyetlen dolog, ami fájt, az a csípőm volt. Ezelőtt még sosem éreztem ilyet, de mintha szét lett volna csúszva, és a jobb csípőlapátom nem érintkezett volna a combcsontommal. Emiatt még 2 napig nem tudtam rendesen járni, de gyakorlatilag csak ennyi kellemetlenséget okozott a szülés. A pisilés után felmentünk a gyerekágyas osztályra és egy tágas szobában kaptam meg az egyik ablak melletti ágyat. Pár óra után meghozták a legkisebbet, aki még mindig nagyon aprócska volt.

Folyt. köv. :)

15. fog - jobb fölső 3-as / szemfog

Végre végre áttörte az éjjel az ínyét, ezzel lehet, hogy vége a hektikus éjszakai keléseknek, a hasifosinak..ki tudja? (Épp tejterhelés zajlik, 5 napja kap napi 2 dl tejalapú tápszert, úgyhogy bármi lehet.)

Alkudozós elalvás

Lassan eljön ez az idő is. Az, amikor nem lehet egyszerűen csak elaltatni a kiságyban, hanem hosszú percekig beszélgetni kell, ne adj isten lebeszélni egy kis napvégi játékról. Tegnap volt először ilyen "durva" (cuki) a helyzet. Egész nap nyomott volt Lóci, emiatt rohangálni sem volt kedve, és valószínűleg nem fáradt el eléggé egy kis éjszakai alváshoz. Azonnal felült az ágyában és elkezdte a beszélgetést. Minden, se szinte  minden eszébe jutott az elmúlt nappal kapcsolatban, sőt még azt is kitalálta, hogy másnap iszapozni fog. Mit "fog", akar!

Lóciszáj: Idetettem, így jó, hol vagy és a többiek

Megfogadtam, hogy nem írok egy ideig a beszédfejlődésről, mert követhetetlen, minden nap új szót tanul és már használja is. Viszont most, hogy már mondattöredékeket is hallunk tőle, el vagyok olvadva.

Pl. ha keresünk valamit, akkor lelkesen felkiált, hogy "ide tettetttem", már amikor sikerül megtalálni.

Vagy pl, mikor valami jó neki (pl egy hőn áhított testhelyzet) és közli, hogy "így jó".

34+0 - jippijééé

Ma kezdem a 35. hetet, el sem hiszem! Úgy döntöttem, hogy jól megérdemelten meg fogjuk ünnepelni a betöltött heteket ezután, mert amennyit én keményedek, húzódik, feszülök, szinte csodával határos, hogy még tart a méhszájam.

Misi amúgy az elmúlt 2 napban edz, de folyamatosan. Kicsit olyan, mintha fekvést változtatott volna. Néha úgy érzem, hogy keresztben van, máskor meg, mintha a feje lenne fent. Rengeteget ficereg!

Első napszúrás

Méghozzá (sugárban) hányással kombinálva. Remélem, hogy "csak" ez és semmi komoly, amúgy az időzítés nyilván a 4 napos hétvégére esik, de ez már csak hab a tortán. Hétfő délelőtt családi sütögetés babómamánál a kertben, hét ágra süt a nap, de nincs vészesen meleg. Én fogom magam és lehuppanok egy nyugágyba, ahonnan fel sem kelek jó sokáig, Gábor lázasan szereli a kerti grillt (mert titokzatos módon eltűntek a hozzá való szerszámok), a gyerek meg jól elvan. Bugyira vetkőztettem, bekentem naptejjel, sőt, mikor megérkeztünk még a fejét is lelocsoltam, de utána semmi. Nem figyeltünk rá és ezt így utólag nagyon bánom...nem itattam negyed óránként, enni sem nagyon akart reggel óta, a tápszerből is csak keveset evett. Ki is purcant szegény, mert hajnali fél 6kor kelt, és f2 volt, mire letettük. F4-kor aztán felébredt és rossz kedvű volt, haza akart menni, vagy legalább be a lakásba, a kertről hallani sem akart. Kaja továbbra sem ment le a torkán, de innivalóból is csak az almalevet itta meg egy ideig. 5 körül aztán leültettem egy epizódnyi Bob a Mester elé és belekanalaztam egy fél tányér levest (jó paprikása, hagymásat). Valszeg ezt sem ette volna meg, ha nem muszáj. Este aztán hulla fáradtan még egy kanálnyi tejpépet sem lehetett belediktálni, ezt igazán fura volt, ilyen még sosem volt azelőtt. Ült ott szegénykém az etetőszékben és tiltakozott hevesen, majd elkezdett böfögni és 2 percen belül sugárban jött ki belőle a délutáni leves.. Jézusom, teljesen megrémültem, mi lehet a baja??? Aztán ki is találtuk, hogy csak napszúrás lehet, mert gyerekekkel az elmúlt héten nem volt túl intenzív kontakt.

Másnap (azaz ma) reggel a jól megszomjazott gyerek két részletben kihányta a tápszert is, remek. Utána meg a fél pohár vizet, úgyhogy korán reggel sikerült megint nullára redukálni a bevitt folyadékmennyiséget. 1,5 órányi mesenézés és a történtek után úgy döntött, alszik egyet, hagytuk, hadd pihenjen. Utána jókedvűen ébredt, ivott, evett egy kis műzliszeletet és most a játszón van apával. Itt tartunk most, remélem nem lesz komplikált a folytatás.

Motorozik!!!

3 napja úgy döntött, hogy rápattan a nappaliban lakó nyuszimotorra és elkezdi hajtani. Le sem szállt róla vagy 10 percig, gyakorolta a kanyarodást, küszöbön átemelést, elolvadtam a büszkeségtől. Másnap megkérdeztem, hogy vigyük-e nyuszit is sétálni (babakocsi helyett), és határozott 'igen' volt a válasz. Kipécéztük a közeli ökrös játszit, ahova máskor már sétálni is simán elsétált, és uccu neki, motorral indultunk útnak. Nagyon döcögősen és nehézkesen ment, de imádtam, hogy a végletekig kitartott és bizony 15 perc után oda is értünk!

Azóta minden nap motorozunk, többnyire esténként és láthatóan nagyon élvezi. Ki is néztem neki az eggyel nagyobb motort, mert ez már pici is. :)

33+0 Frontok, szél, keményedések sálálá...

A nyár abból a szempontból jobb és kiszámíthatóbb volt, hogy az időjárás a meleg és a nagyon meleg között ingadozott. Amióta elmúlt a kibírhatatlan kánikula (éljen), jönnek-mennek a frontok, a hasam néha olyan, mint a kő, és hiába fekszem (ez a legidegesítőbb), nem lesz egy kicsit sem jobb. Ma is veszettül fúj a szél, este jön a lehűlés, éjszaka nem tudtam aludni és ráadásul még kibírhatatlan hárpia is vagyok. Rettegek, hogy megszülök korábban, pedig nagyon nagyon nem szeretnék. Misinek minden este elmondom, hogy még min. 3, de inkább 4 hetet maradjon a mamainkubátorban, mert aztán szépen haza tudunk jönni időben és elkerülünk egy csomó idegeskedést. Remélem hallgat rám...

Ma kezdem amúgy a 34. hetet, ami nagyon szuper, éljen!

Érzékeny a lelkem, de pont ezt imádom benne

Nem túlzás, ha azt mondom, hogy már azóta tudom, hogy ilyen, mióta az első napot együtt töltöttük. Azonnal sírt, ha valami baja volt, ha fájt a hasa, ha egyedül érezte magát és ez azóta sincs másként. Elpityeredik, ha valaki megijeszti, ha szomorú lesz, vagy ha beüti magát, de mostanában akkor is átadja magát a szomorúságnak, ha vége lesz a kedvenc sorozatának (ami most épp a Thomas és Postás Pat).

Mivel én is ilyen típusú ember vagyok, teljesen megértem őt és úgy érzem, hogy tudom támogatni a lelki fejlődését, hogy a lehető legjobb irányba menjen, vagyis megmaradhasson önmaga, anélkül, hogy a viselkedése miatt rosszul kéne magát éreznie. Akkor is ilyen impulzív, mikor boldog. Mindig, minden percben átadja magát az érzéseinek és ezt nagyon jó látni. Nem tudom, hogy más gyerek milyen (lehet hogy ebben a korszakban mind ilyen), mindenesetre Lóci egy két lábon járó kis szeretetgombóc.

14. fog - jobb alsó 3-as (szemfog)

Ma vettem észre, de 2 napja volt nagyon nyűgös, simán lehet, hogy akkor bújt ki.

Első pisi a biliben, de nem is akárhogy!

Gábor bement pisilni, Lóci utána. Eddig ebben semmi meglepő nincs. Mikor Gábor ráült a WC-re, akkor Lóci is a bilire és voálá, csak úgy belepisilt (!!!). Senki nem kérte rá, hanem ő akart és rögtön pisilt is. Ilyenkor olyan, mintha álmodnék.

A sztorihoz hozzátartozik, hogy totál pucér volt, amit alapból is imád. Viszont ha ilyen ügyes, remélem még egy darabig jó meleg lesz és tud majd sokat gyakorolni.

Első kaki a biliben

Tiszta véletlen, hogy ott voltam és észrevettem, hogy készülődik valami. Épp teljesen pucér volt, a bili kéznél, én meg próbaképp ráültettem és egy mesekönyvvel ott tartottam. Sőt, még kértem is, hogy nyomjon és voálá, a bili elkezdett zenélni! Tudom, hogy ez semmit nem jelent, de valahol mégis nagy dolog. Utána együtt kidobtuk a WC-be és lehúztuk.

Mostanában kezdte el érdekelni egyébként a saját kakija is, hogy egyre többet pucér és láthatja a végeredményt. Szerencsére mostanában gyönyörű, pörgőset kakil, amit nyom nélkül fel lehet kapni a szőnyegről.

Vége a rácsoságy korszaknak

Legalábbis félig meddig. Levettük az első oldalát az ágynak, és Gábor applikált helyette egy leesésgátlót. Izgatottan vágtunk neki az első éjszakának, de minden várakozást felülmúlt. Lóci sokat és jól aludt, reggel pedig szupercukin kisétált, majd kézen fogott és büszkén mutatta meg, hogy hol aludt.

Lili, az első szerelem

Nagyon ritkán találkoznak sajnos, de mostanában úgy örülnek egymásnak, nem győzünk elolvadni Vikivel. Lóci most már önszántából puszilgatja, ölelgeti, simogatja Lilit.

Első flowmetria (31+3)

Bár hétfőn a hidegfront miatt elég sokat keményedett a hasam, azért bizakodva mentem Sziklaihoz. A következő történt.

" Kicsi a hasa, nem túl nagy a gyerek." - ezt anno Templom doki is mondta, aztán megdöbbent, hogy mekkora legény lakik benne.

Na most nem ez történt, hanem az, hogy az ultrahanggal valamennyivel kisebb méretet mért, úgy összességében, és ehhez az értékhez a rövid combcsont sem tett hozzá valami sokat...arra kért, hogy másnap menjek be az Istvánba Kodaj doktorhoz. Van ott szupi ultrahang, meg tudja nézni a flowmetriát és azt is, hogy hány percentil a combcsont, merthogy az ő gépén nincs beállítva. Csoda, hogy működik még az a gép, komolyan.... Az már, csak hab volt a tortán, hogy a külső méhszájam már egy ujjnyira nyitva és meg is van rövidülve, úgy összességében. Remek. Lócival is ez volt, meg aztán azt mondta, hogy ne feküdjek egész nap, csak amennyit tudok....köszi.

Szóval másnap izgatottan feküdtem fel a vizsgálóasztalra, de szerencsére semmi gond nem volt! Mindenhol jó volt az áramlás és a combcsont mérete is a szóráson belül volt. A fej most is nagyobb (pfff) vagy 1-2 héttel, viszont a teljes számított testsúly 31+5-nek felelt meg, ami majdnem napra pontosan annyi, mint a valós kora. Boldogság. :)

Hazafelé beugrottunk egy pho levesért, így a vietnámi kaja kísérletezés kezdete is kipipálva.

3-4 szavas mondatok és a ragok is többnyire a helyén vannak

Eljött ezaz időszak is, mármint, hogy mondatokban beszél. Simán el tud már mondani akár sztorikat is, ha nagyon szeretne, Gábor és én már tutira megértjük. Használja a ragokat, a helyhatározókat, és még 20 hónapos sincs.

Csökkene a személyes tér nagysága?

Vagy csak elkezdte magához közel engedni a barátait, ismerőseit is? Egyelőre nem tudom eldönteni, mindenesetre nagyon édesen eljátszik a pajtásaival a játszin. Már gond nélkül szorosan melléül Gergőnek, vagy lefekszik Dávidhoz a homokba. Megfogja a tök ismeretlen kislány kezét és hagyja, hogy felsegítse őt a csúszdára, vagy Domi betegye a hintába. Futkosósat szeretne játszani Katával, erre odamegy hozzá és megfogja a kezét, húzza.

Mostanában, ha elegendő gyerek van kint a téren, én nyugodtan ülhetek a padon és gyönyörködhetek a hiperszociális és kommunikatív fiunk játékában.

28+3 - 4D ultrahang és babamozi

Méghozzá itt Dunakeszin. Szonográfus néni egy tündér, eddig ő a nr1, mindent készségesen és érthetően elmagyarázott, megmért, megnyugtatott. Misi a kis rövid lábai ellenére pont akkora, mint amekkorának lennie kell, kínosan akkora, szinte napra pontosan. Kb. 1280 gramm, ami lehet nagyobb és kisebb is, a lényeg, hogy átléptük az egy kilót, juhhhééééj! Próbáltuk megkukkantani az arcát, de ő sem rajong az ultrahangért, szigorúan belefúrta a fejét a lepénybe. Ami kikandikált belőle, az az orrocskája volt, és az alapján nem Lócis. Na de majd meglátjuk!

5 napos nyaralás Badacsonytördemicen

Július 15-19-ig a Nohab Apartmanban vendégeskedtünk, mindenki legnagyobb örömére. Eleinte drágállottam a szállást egy falatnyi apartmanért, ahonnan ráadásul mindig autóba kell ülni, ha bárhova is menni akarunk, de így, utólag keresve sem találtunk volna ennél jobbat. Volt egy belátható nagyságú kert, ami telis-tele volt kerti játékokkal, főleg járművekkel. Mindez Zsombor birodalma volt, aki készségesen átengedett mindent Lócinak, aki főleg emiatt (meg az érett, 4 éves kora miatt) hamar a szívébe zárta. Este Zsombihoz igyekezett haza és reggel még ki sem nyitotta a szemét, már ott toporgott az ajtóban, hogy találkozhasson Zsombival. Reggel 6-kor...

Szigligeten strandoltunk, a lángos tényleg világbajnok és a strand is maximálisan gyerekbarát. Volt mobil árnyékoló, lassan mélyülő Balaton, homokbuckák és egy elég vagány játszó is. No meg felfújható fürdőjáték árus, akinél minden áldott este meg kellett állni, hogy elbúcsúzzunk őzitól, Thomastól, Percytől, szotyitól egy puszival. A kukorica is egyfajta strandprogrammá vált, bár az első nap lelkesedése nem tartott túl sokáig.

Voltunk Keszthelyen, ahol megnéztük a kastély mögötti kisvasutat, sőt, fel is ültünk rá. Olyannyira tetszett Lócinak, hogy a menet végeztével, mikor le kellett szállni, sírásban tört ki, és ez a sírás csak fokozódott, mikor a következő kisfiút látta rá felszállni. Kegyetlen az élet...

Láttunk még Keszthelyen sok sok hattyút a kikötőben, pónit és lovacskákat a kastélykertben, akik almát ettek egy kislány kezéből. Ezt annyira meghatározó élmény volt számára (a vonatozás mellett), hogy azóta is naponta emlegeti. Főleg akkor, mikor lefekvéshez készülődve elköszönünk a képektől és meglátja zsiráf mamát, amint leszedi az utolsó szem almát is a fáról. :)

Ellátogattunk a Gyenesdiási Állatparkba, ahol bazi meleg volt, de legalább lehetett őzikét etetni és juhokat simogatni. Ez is nagy élmény volt!

Hazafelé Aligán szakítottuk meg az utunkat, ahol találkoztunk Ancsával és valami borzalmasat ebédelünk...

Összességében alig akartam hazajönni, ugyanakkor arra a térségre bőven elég volt ez az 5 nap. Lóci olyan 3 nap után akklimatizálódott, ezzel a jövőben is kalkulálni kell. Ja, igen! Teljesen Thomas-függő lett, holott előtte elvétve, ha nézett egy-két részt. Készültünk is sok sok Bogyó és Babócával, erre tessék. Ugyanazt a részt akarta nézni hosszú órákon át. A tablet bevált a kocsiban, azóta is használjuk, tokostul, Thomaszostul.

Mesét olvas

Kiválaszt egy könyvet, leül a szoba közepére és halandzsázik. Van, hogy értelmes dolgokat mond, de többnyire csak "olvas" és ezt büszkén mondja is. A múltkor a kocsiban talált egy blokkot, na azt is jól elolvasta.

Tudja a mondókákat!

Elkezdem őket mondani, vagy énekelni és folytatja!!! Volt ez már korábban is pl a hinta-palinta pacsirtás verziójával, de mostanában majdnem minden mondókát kívülről fúj. Ha abbahagyjuk valahol, tutira folytatja.

13. fog - bal alsó 3-as, vagyis az első szemfog!

Végre, kijött az első szemfog is! Nem mintha olyan fontos lenne az étkezésben, pláne neki, de valahogy úgy éreztem, hogy a sok nyűglődés hátterében egy elhúzódó fogzás áll. Nem tévedtem, itt is van az első delikvens!

Elkezdte zavarni a kakis pelus

És szól, hogy vegyük le! Vagyis volt egy nap a héten, mikor nem bírta elviselni, ha bekakilt és rajtamaradt a pelus. Olyan büszke voltam rá, hogy ihaj!

26 + 2 - határértéken belüli, de magas AFP és rövid combcsont

Tegnap úgy alakult, hogy Gáborral együtt el tudtunk menni Sziklaihoz. A legnagyobb félelmem az volt, hogy megvizsgál és közli, hogy nyílik a méhszáj, fekvés, kész-passz. Ehelyett a következő történt. Bementünk és mindketten odaadtuk egymásnak a leleteket. Én a laborpapírt (a magas koleszterinemmel), ő pedig az AFP-t, mert mióta hozzákerült, azóta nem is találkoztunk.
- Azt mondtam, ugye, hogy kicsit magas az AFP?
- ...Hmm...nem tudtam róla...

Persze megnyugtatott, hogy ez nyitott gerincre utalna (már, ha nagyon magas lenne), az pedig látszódott volna a genetikai UH-n.

Utána megnézte a méhszájamat, ami zárt (a vizsgálat persze megint bazira fájt), győzelem, éljen!!!

Az ultrahangon méricskélt valamit, majd közölte, hogy a gyerek feje nem nagy, pont 26 hetesnek felel meg, a combcsontja viszont 2 héttel le van maradva...hmmm....

Megnyugodtunk??!!

Játszótéri pajtások

Az elmúlt időszak pozitív szociális interakcióinak hála, sokkal nyitottabb lett (megint). Ha valaki zavarja, arrébb megy, vagy elfut. Az idősebb gyerekek társasága még mindig nagyon vonzza, imád Ádám mellett ülni a homokozóban és nézni az autózást.

Lili sem mumus már, a legutóbb majd fél órán keresztül dobálták a köveket a töltés mellett, míg mi az anyukájával beszélgettünk egy jót.

Benit is kedveli, mert nem fogdossa meg és mert van egy hajós homokozós formája.

Petivel még csak párszor találkozott, de időnként meg kell nézni a telefonos képek között.

Laurát is szereti, aki egy elég antiszociális kislány, de valamiért Lócit már megszokta.

A sor a végtelenségig folytatható, remélem ez így is marad.

Lehetetlenség lépést tartani a változásokkal, nem hogy írni róluk...

Félelmetes tempóban zakatol a beszédfejlődés, ezzel együtt a memória. Olyan szavakat is felidéz és kimond, amiket kb. 1-2szer hallott csak előtte. Pl. sétál a konyhában, meglát a földön egy gyufáskatuját: "dufa", majd megy tovább.

Most már megfogja a kezed és húz, hogy menj vele, beültet a kisházba, vagy épp a billentyűzetre teszi a kezem egy hangos "ki" mellett, hogy kapcsoljam már ki a Bogyó és babócát és tegyek be helyette valami mást.

Lóciszáj: anyuci, denyici, mamici, kinyici

Mintha valami rag lenne a "ci" szócska. Az anyucival kezdődött olyan 3 nappal ezelőtt, imádom! Gábor mondogatta neki, hogy menj anyucihoz, de nem gondoltam volna, hogy az "anya, majd onnnya" le lesz cserélve.

Aztán 1-2 napja a banánnal is ez történt. Volt már "dene, denye, deni, denene" s most pedig "denyici".

Kata mamának is úgy szólt már pár óra után, hogy "mamaci", az ajtónyitást pedig a kiabáló "kinyicííí"vel kérte.

Gyenes Mihály, Misi, Misu, Misa, Miska... 23+0

Azt hiszem megvan az a név, ami mindkettőnknek meglehetősen tetszik. Szép is, nem túl gyakori most és a jelentése sem elhanyagolható. A névnap május 8-án van, ami szintén jó, jelenleg ez nyert. korábban volt még Vince is, de az valahogy nem tetszett annyira, volt vele kapcsolatban valami negatív érzésem. A Misivel egyelőre nincs.

22+6 - még mindig érzékeny a méhszáj

Azt hittem, hogy egy idő után megszűnnek a vérezgetős panaszok, de nem volt szerencsém. Egyelőre nem jöttem rá, hogy mi váltja ki, de talán elég egy húzósabb nap, a nemlétező ciklus közepe vagy vége és már is jön a rémisztő  barna folyás némi hüvelyszurkával kísérve. Meglennék nélküle, nem mondom....

Zavarbaejto utanzas

Szinte mindenhol. A jatszoteren a homokozasi strtegiat, a szocialis viselkedest vagy epp ahogy a fogamat mosom. Pl amint meglatta h a nyelvemet is megsikalom rogton o is.

Heim Pál - tejterhelés

Végre eljutottunk a tejterhelésre, ami a múltkor a gyanús kiütései miatt meghiúsult. A hely továbbra is első osztályú, az orvosok (már, ha eljut hozzájuk az ember) tündérek, a nővérek nem kevésbé.

2 napig tartott a móka. Reggel apa beszáguldott a kakival, utána mentünk mi vonattal. f10-kor kapott azt hiszem 5 ml tápszert, utána pedig fél-1 óránként emelték az adagot úgy du. kettőig. Tünet híján mehettünk haza f4-4-kor, másnap pedig 1 körül.

Beszéltem a coeliaca sentrum orvosával, aki szerint ez nem gluténérzékenység, csak egy gyerekkori tápl. allergia, ami valszeg előrejelzi majd az apai ágon kapott pollenparát, asztmát, stb. Így most maradtunk a búza és tejmentes diétában.

12. fog - jobb fölső 4-es (kisőrlő)

Röviddel a 11-es után, megjelent ennek is a csücske.

11. fog - jobb felső 4-es (kisőrlő)

Egyszer csak kint volt a széle, meg is lepődtünk.

Lóciszáj: "Rajzolj egy biciklit!"

Ülünk a papír és a zsírkréták fölött, amikor kiabálni kezd: "Giiiííííííí, jaj-jaj-jaj"
Eltartott egy darabig, de rájöttem, mit szeretne, épp ezt mondta, valahogy így: "Biciklit rajzoljunk!"

Lerajzoltam, apát is rá, nagy volt a boldogság.

Minden nap a homlokomra csapok

Ma épp a következő miatt. Pongrácz Ildiéknél voltunk látogatóban és nyomasztónak éreztem a türelmetlenségét. Egyszerűen nem volt toleráns Barnival, aki egyébként egy kis tündér, nagyjából csak akkor kommunikál, ha tényleg szeretne valamit. Ha pedig fáradt, értelemszerűen sírósabb.

Miért van az, hogy a "hiszti" szót ennyire gyakran használjuk? Én megpróbálom kiűzni a szótárunkból és Gábort is rá fogom kényszeríteni, hogy semmisítse meg a fejében. A következő egyszerű összefüggés miatt. Ha egy baba (de lehet akárki) nem képes megértetni magát és kvázi tudatni a felnőttel, hogy mi a baja, mit kér, mire vágyik, akkor morcos lesz. Ki nem lenne az? Ha pedig egy olyan kis ember morcos, akit gyakorlatilag az érzelmei és a vegetatív ösztönei vezérelnek, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy földhöz vágja magát, vagy épp ordítani kezd. Sok ember felnőtt korára sem tanulja meg kezelni a rátörő dühöt, gyermekkorban ezt elvári irreális is lenne. Mi a megoldás? Több idő és figyelem. Kérdezzük meg akár százszor is tőle, hogy mit szeretne, éreztessük vele, hogy halljuk a problémáját, meg akarjuk oldani, mondja el, mi bántja. Egyelőre Lócinál működik, csodákra képes a törődés. Milyen egyszerű, khhhmmm.

És milyen kiábrándító, amikor azt látom, hallom, hogy "rácsapok a kezedre", "beteszlek a kiságyba", "hagyd abba, nincs okod hisztizni", "mars a szobádba". Miért kell egy újabb olyan generációt felnevelni, aki bűnnek fogja érezni, ha kiereszti a dühét? Könyörgöm, tanítsuk már meg inkább arra a gyerekeket, hogy miként bánjanak a negatív érzésekkel, ismerjék fel, tegyenek ellene. Melós, én nem mondom, de szerintem megéri.

Abigel fiu

Vegre valahara eljott a kadosik genetikai UH is, amitop annyira tartottam. Kodaj dr csinalta az Istvanban, rendkivul alaposnak tunt, es bar egy szot sem szolt kozben, mindent tokeletesen rendben talalt. Slusszpoen: ratette a fejet a hasamra es az elso kep, amit latott, az egy aprocska futyi volt. :):):)
Most, mikor mar vegre zold agra vergodtunk lanynev ugyben, kezdhetjuk elorol...:)
A fura az, h annyira nagyon lanyt erzek a pocakomban, hogy csak na...

Vihanc apaval

Mostanaban alakul az apakep. Eddig is meghatarozo volt, de most kezd atbillenni a mokamiki szerepbe. Barhol, barmikor, barmilyen jatekkal fuldoklos rohogest tud generalni apa, mindenki legnagyobb oromere.

Kicsi es nagy

Mara ugy erzem teljesen jol hasznalja a "nagy" jelenteset. Ramutat a nagyobb kore es mely hangon kiabal, hogy "nooooaaaagy". Vagy eppen seta elott kiabal, hogy vegyuk ki a szatyorbol a "babat" (lapatot) es a "nooooaaaaagyot" (nagy lapatot).

Lóciszáj: minden, ami él és mozog!!!

Ez az a pont, ahol egyszerűen feladom az új szavak időrendbeli memorizálását. Mindent kimond, vagyis próbál, mint egy kis papagáj. Folyamatosan kommunikál, csúszdára mászik, szól, ha egyedül érzi magát, nagyfiú a javából.

Egyedül eszik!!!

És nem csak villával, már a kanál is megy! Annyira nagyon próbálkozik, hogy már a leves nagy részét is a szájához tudja emelni. Nagyjából ezzel együtt eléggé tiltakozik a pürésített babakaják ellen, úgyhogy úgy érzem, bajban vagyunk...pontosabban kell a logisztika rendesen, ha valahová kitesszük a lábunkat.

18+0 Hatalmas és látható rúgások

Szépen lassan eljutottunk ide is. Már Gábor is érzi a hasamon keresztül a rúgásokat, nekem pedig ha szerencsém van, látom is. Öröm és boldogság!!! Jövő héten pénteken megyek genetikai UH-ra, már alig várom!!!

Homokfürdő

Huncutkodás és bohóckodás a köbön. Bárhol és bárkivel. Például Ancsával a homokozóban. Véletlenül magára szórta a homokot, mire Ancsa elkezdte lesöpörni róla...ezt nagyon viccesnek találta és hangos kacagás közepette folytatta a szórást...Gáborral is őrült jókat nevetnek, szinte bármilyen hétköznapi dolgon.

9. és 10. fog - alsó kisőrlők

Elég fájdalmasan jöttek ki a fogak, volt takony, meg kis hőemelkedés is, bár ki tudja, hogy 100%-ig ettől...

Enni, inni kér, gyakorlatilag mindent megértet velünk

Az eddig sem volt kérdés, hogy vajon megérteti-e magát a gyermek, de a kommunikációs potenciál az elmúlt időszakban hatványozottan nő. Enni és inni kér a legváratlanabb helyzetekben (pl. hintázás közben), és  folyamatosan beszélgetni akar. Ha a repülőket emlegetjük, meg az égboltot, akkor eszébe jut a Hold, vagy a galambok. Azt is észrevettem, hogy már nem csak egyszavas, hanem kétszavas "mondatokat" is mond, plusz minden szónak megpróbálja kimondani az első szótagát (ez többnyire sikerül is). Ha valamit először hall, akkor azt el is ismételteti.

Hangyák, bodobácsok, kavicsok

Eljött a minden fűcsomónál megáll korszak, amit furamód egyelőre élvezek. Valszeg addig lesz ez így, amíg azért rávehető egy kis babakocsizásra és el tudunk jutni a-ból b-be, ha nagyon muszáj. Eljött a tavasz és megjelentek a kis élőlények a földön, amikre már az elején felívtam a figyelmét. Annyira izgatott volt, hogy minden bodobácsot meg akart puszilni, simogatta a hangyákat, gyűjtögette a csigákat...

A kavicsozás is nagy kedvenc. Egyszerűen csaj gyűjtögeti, rakosgatja, a kezembe pakolja, majd el onnan, vagy egyszerűen csak dobálja be a Dunába. Voltunk többször is kacsát etetni, és ő közben bottal csapkodta a vizet, vagy kavicsot dobált bele. Résen kell lenni, mert egyelőre a Duna nem más, mint egy óriási pocsolya, amibe egyszerűen csak bele lehet gyalogolni...

Heim Pál vol II. - elmaradt a tejterhelés

Nem bánom egy percig sem. A doktornő megnézte Lóci kiütéseit és azt javasolta, hogy amíg nem múlik el, addig ne terheljük. Felesleges is lenne, no meg a szervezetének sem lenne a legjobb. Mindez annak köszönhető, hogy a legutóbbi lelet csak "kicsit lett pozitív", úgyhogy vissza KELLETT vezetnem a glutént szépen, fokozatosan. Napi minimális mennyiség mellett is visszatért a hasfájás plusz a jól ismert kiütések...nem jó jel, de elvileg lehet búzaallergia is, most tehát a zabot bennehagyhatom az étrendjében. Éljen!

A kórház még mindig a szívem csücske, mindenki nagyon kedves, segítőkész és Lóci is imádta az ottlét minden percét.

Horgászik!!!

Ráérzett a mágneses horgászós játék ízére, egyszer csak elkezdett vele játszani. Türelmesen, egyenként horgássza ki a halakat, ahogy kell. Visszatenni ugyan még nem tudja, de nekem már így is kicsordult tőle a könnyem!

13+3 Para hegyek

Voltam a múlt héten kedden kombinált teszten, péntekre megjött az eredmény. Lehangoló. Szar a PAPP-A érték, túl alacsony, valszeg emiatt az Edwards szindróma esély 1:191-hez, a Down meg 1:798-hoz. Ez utóbbi mondjuk nem vészes, kb. az életkori kockázatommal cseng össze, egy kicsit alacsonyabb csak annál. Felhívtam azonnal a labort, ahonnan jött a lelet, mert hiába negatív, azért érdekelt, hogy hogyan is tovább...össze vissza beszélt a dokinéni, egyáltalán nem volt határozott, de végül arra jutott, hogy nem érdemes amniocentézist csinálnom, mert nem olyan rossz eredmény ez, na. (Ha a pozitív oldalról közelítjük meg, akkor 99,5 %, hogy egészséges lányunk születik.) Felhívtam utána Sziklait, aki hasonlót mondott, ő sem hagyná, hogy hasba szúrjanak. Már 3:0, én is beálltam a sorba. Felhívtam a Bolgárkerék utcai géndiagnosztikát, mert Sziklai javasolta, hát ott csak azt hajtogatták, hogy ha biztosra akarok menni, akkor amniocentézis, mert az UH-n úgysem látszik semmi. Na persze.... felhívtam hát hétfőn (miután végigparáztuk a hétvégét) az Istenhegyi úti centrumot is, na ott már sokkal de sokkal kedvesebbek voltak. Kapcsoltak egy biológust, akivel megkonzultáltam az eredményeket és azt tanácsolta, hogy csináljunk egy UH-t a jövő héten szerdán és ha ott látszik valami ronda dolog, akkor eldönthetem, hogy további invazív eljárásoknak vetem-e alá magam, vagy sem. Ja, és reggelre kaptam időpontot, hogy ha emellett döntök, akkor ott azonnal meg is csinálják. Korrekt. Addig még van kerek 6 nap, ami a húsvétnak hála, viszonylag gyorsan el fog szaladni. Ma még el akartam menni Sziklaihoz, egy vizitre, plusz kúpért végre, de megint szülést vezet...viszont rendes volt, mert látatlanban is felírta a kúpot, úgyhogy ma VÉGRE elkezdhetem a bacik  kiirtását. Jipppiiiiiiiiiii!

Teszt a pszichológiai kutatóintézetben

Végre oda is eljutottunk! Többször el kellett halasztani a dolgot, mert hol beteg volt Lóci, hol én nem voltam fényesen. Szerdán viszont megküzdöttünk a frissen leesett 10 centis hóval és dacára a fél órás vonatkéséseknek, viszonylag békésen teljesítettük az oda-és visszautat. Lóci csak majdnem aludt el, hősiesen tűrte a teszteket, amik igazából izgik voltak:

• monitornézés
• kaja választás, majd ugyanez Kata preferenciája mellett
• kukucs játék, utána tekintet megvonás 1 percig
• kötetlen játék közben felbukkanó idegen (felfújható óriási csikóhal)

12+3 izgő-mozgó kis buborék

Rengeteg dolog történt, mióta írtam a legkisebbről. Például elkezdett mozgolódni a 12. hét elején, legalábbis ekkor már éreztem én is. Voltunk 2 napja Down szűrésen, ahol az ultrahang mindent rendben talált, remélem a véremben sem találnak semmi rosszat.

Éééés, a legnagyobb hír, amit tulajdonképpen sejtettem valahol, hogy valószínűleg Lócinak kishúga lesz. Nem volt katarzis, kisfiúnak ugyanúgy örülünk majd, bár ha így marad, saját magam is reprodukálhatom.

Az első igazi építőkockázás

Mintegy 20 percen keresztül építettünk egy garázst a lego quattro-ból. EGYÜTT! Megépítettem egy biz. magasságig, majd Lóci magától és láthatóan élvezettel rakosgatta a kockákat az építmény tetejére! Mosolyogva néztem...:)

Lóciszáj: mit mond a pulyka?

Egyelőre rázza csak a fejét és mintha próbálná mozgatni a nyelvét...:)

10+0 Messze még a patadobogástól

De megtaláltam! Semmi esély nem volt rá és mégis! Nagyon gyorsan dobog és nem is annyira lent, mint azt gondoltam volna. Gábor is hallotta, jippíjippí.

9+4 - rossz lett a rákszűrés

Ez részben "jó", mert legalább kiderült, hogy egy baktérium fészkelte be magát a hüvelyembe, valószínűleg ezért gyógyult baromi lassan a rákszűrés seb, és valószínűleg ezért is fájt annyira. Be van gyulladva ott minden.

Doktorbácsi azt mondta, hogy ezzel most nem tudunk mit csinálni, mert az első trimeszterben nem adhat semmilyen antibiotikumot, majd csak a 12. hét után. Addig jó lenne, ha nem romlana a helyzet nagyon. Reméltem azért, hogy kapok valamit, mert annyira, de annyira idegesítő ez a sárga folyás..de fő a biztonság.

Bébibaba amúgy tündéri, 2,5 cm, van kicsi keze, nagy lába, úszkált boldogan a hatalmas lufiban. A sárgatest még 2 cm-es, nem nőtt, sőt elvileg lassan csökkeni is fog a mérete.

Őrületes tempóban halad az idő, el sem hiszem, hogy már itt tartunk!

Csúszda és libikóka

Éljen, itt a tavasz! Ennek örömére újra sok időt töltünk a játszótéren, Lóci legnagyobb örömére. Megtanult csúszdázni, most már ő is a létránál "mászik fel", mint a többiek. A libikókánál sem az ő oldalán hintáztatom, hanem megkérem, hogy kapaszkodjon és átmegyek a másik oldalra, úgy sokkal könnyebb.

A homokozó is nagy kedvenc lett, szinte mindig van egy bot, vagy lapát a kezében, amivel kapirgálhat.

Lóciszáj: mit mond a tyúk, a bárány, a galamb, a sirály és a varjú?

Ezeket is tudja már, sőt rájött, hogy a madarakat az égen kell keresni, ha talál egy varjút, olyan hangosan károg, hogy nincs aki, meg ne hallaná.

Lóciszáj: banán, hab, paradicsom, szűrő

A banánt már egy ideje bárhol felismeri és függetlenül attól, hogy éppen evett-e előtte, hangosan kiabálja, hogy "danna, dana" egészen addig, amíg le nem vesszük és ki nem bontjuk. Enni nem biztos, hogy fog is belőle..

Pár hónapja apa próbálta kicsit izgalmasabbá tenni a fürdést, habot csinált a kádba. Lóci nagyon megijedt tőle, valószínűleg nem tetszett neki, hogy ringatja a víz, nem lehet megfogni, stb. Addig kiabált, míg az összeset be nem dobta a zuhanytálcába. A napokban újra próbálkoztunk, ezúttal sikerrel. Most már lelkesen mondogatja, hogy "habba", ha a fürdés szóba kerül.

A paradicsomot az egyik kiskönyvben szúrta ki, almának nézte. Többször vissza kellett térni hozzá, hogy az bizony nem alma, hanem paradicsom. Úgy látszik, sikerült megjegyeznie a szót, sőt a zöldségesnél is felismeri már.

A szűrőt nem tudom, hogy írtam-e már. Fürdéshez bevittük az egyik pici, műanyag konyhai szűrőt, amit amúgy sem használtunk már. Ki lehet vele halászni a halakat a vízből. Apa elmondta, hogy szűrő, és Lóci már mondta is utána: "sszújó" (az "sz" hangot egész hátul képzi, az "r" is cuki nagyon).

Lóciszáj: bamma, baba, gyede és a többiek

Reggelente a tápit meg KELL inni és kész. Szeretem, ha az összes elfogy, mert délelőtt nincs valami nagy étvágya. Ennek érdekében még a kórházban rászoktattam arra, hogy gyerekdalokat (gyede) nézünk tápiivás közben. Aztán megmutattam neki  Bob mestert (Bamma), Thomast és Bogyó és babócát (baba) is. Kis idő után nem csak egyszerűen megszokta, hanem követelte is.

Egész jeleneteket mutogat el

Ez a legújabb. Úgy tűnik, működik az asszociációs hálózat a kis agyában, méghozzá egyre több tárggyal kapcsolatban. Első volt a kuka. Ha szóba került (és kerül), rögtön jött a "be", mármint, hogy beledobjuk a szemetet.

A legújabbak azok a dolgok, amiket határozottan megtiltok. Pl. tilos a WC kefét piszkálni, konnektroba nyúlkálni, földről felvenni a szemetet és legfőképp megkóstolni, a szemétből bármit is kiszedni, popsikrémet megkóstolni... Ha például a kezébe kerül a popsikrémes doboz, akkor fintorral az arcán (épp ahogy én csinálom) mondja, hogy "nenenene". De ha például csak elvi szinten beszélünk a habról, akkor mutatja a kezével, mintha megenné, és utána rögtön mondja is, hogy "nenenenene".

8 + 1

Hétfőn voltam nőgyógyásznál, aki mindent a legnagyobb rendben talált, a bébi 1.54 cm (!!!), és mikor meghallottam a szívdobogását, könnyes lett a szemem. Őrület, még mindig nem hiszem el, hogy ez velünk történik, annyira de annyira jó érzés. Izgi volt az is az ultrahangon, hogy megmutatta a gigantikus méretű (2.8cm) sárgatestet is, ami a bal oldali petefészkemben pöffeszkedik. Óriási fekete kör, amit elsőre babának nézett és meg is ijedt picit, hogy ennyire nagyon üres.

Na ezután jött a feketeleves. Megcsinálta a rákszűrést, mondván, később már kockázatos és el is torzíthatja a végeredményt. Szólt, hogy vérezni fog picit, de 1-2 óra múlva el is múlik. Fel is készültem erre, de a fájdalomra nem. Baromira kellemetlen volt. Kicsit dühös is voltam rá, mert eddig mindig hiper óvatos volt, nem értem, most miért fájt ennyire. Mindegy, nem foglalkoztam vele, ha nem lesz gond, nem rinyálok feleslegesen. Utána elmentünk még bevásárolni, jó bő 1 órát tekeregtünk még, mire hazaértünk. Mikor megláttam a bugyim, kicsit azért elszörnyedtem. Több volt a vér ugyanis, mint 1-2 csepp....sőt, utána is vérzett, élénk pirosan, szerintem sokat. Sebaj, gondoltam, lefekszem és holnap reggelre kutya bajom nem lesz. Másnap reggel azonban még mindig, ugyanannyira jött a vér, és fel is hívtam a dokit. Ő azt mondta, hogy ez a nap még ilyen lesz, az ereknek trombocitálódniuk kell, ne aggódjak, el fog múlni. Ha mégsem, nyugodtan hívjam vissza. Estére mintha mérséklődött volna egy picit, így gondoltam várok reggelig. Még nem voltam WC-n, úgyhogy nem tudom, mi a helyzet, de reménykedek....pihenek amennyit csak tudok, és dupla adag magnéziumot szedek. Remélem a legjobbakat.

Lóciszáj: harsona, Pamacs, teherautó, párna, banán, Hold, pipacs...

És lassan már fel sem tudom idézni, hogy milyen szavakat használ aktívan. Nagyon meglódult ez a beszéd dolog mostanában! A közléskényszer a régi, egyre lelkesebb, mindent ki akar mondani, amit hall és érdekesnek talál.

Egyik este átmentünk például Erikáékhoz és az autóban mondtam neki, hogy átmegyünk és megnézzük Luca nyusziját, Pamacsot. Elkezdte ismételgetni az autóban a nevét (Pama-pama) és mire odaértünk már magától kiabálta. Azóta is sokszor kimondja, még akkor is, ha már egy jó ideje nem beszéltünk róla.

A harsona nagy kedvenc lett. Apa mindig leveszi a szekrény tetejéről és játszik rajta, néha pedig Lóci húzhatja a cúgot. Ezenkívül Gbor azt is megtanította, hogy hogy kell fújni a harsonát. Ez ma reggel önállóan ment, csak kimondta magának, hogy hanna és utána jött a tipikus brünnyögés.

A teherautót először akkor mondta ki, mikor a saját lábán totyogott el a Bíró cuki mellett, ahol egy sárga rozzant, öreg teherautó állt. Neki nagyon megtetszett és mivel én csak ennyit tudtam róla mondani, lelkesen megtanítottam neki, hogy az bizony egy teherautó. Azóta nem csak használja a szót, de az autókat is felismeri és akkor is mondja.

A párna és a pipacs olyan, mintha pamacsot mondaná, csak a kontextusból derül ki, hogy nem a nyusziról beszél.

A Holdat ő vette észre egyik este, mikor jöttünk haza a nagyitól. Elsőre megtanulta a Hold szót, igaz, pont gy mondja mint a havat: hóóó. Mikor másnap megint észrevette, fel is kiáltott, majd morgolódott egy sort, amikor egy felhő hirtelen beúszott elé. :)

Próbálom követni, hogy milyen szavak követik egymást a sorban, de annyira ügyes és úgy próbálkozik, hogy ez lassan szélmalomharc lesz.

A Holdat

Gyakorlatilag az összes kannát felismeri

És mondja is a nevét olyan szépen, ahogy csak az anyát kiabálja. Kannának hívja a vízforralót, a teás kancsót, de az autó ablakmosójának a flakonját is. 

Megmutatja, hogy hogy alszik

Persze nem az ágyához megy, hanem megmagyarázhatatlan okokból a játszószőnyeghez, lehasal, oldalra fordítja a fejét és "brüngyürgeti" a száját. Extra cuki, az ő kis fejében ez a kép él az alvásról.

Lóciszáj - hó, és minden más, amit képes kimondani

A havat már mindenhol felismeri. Az autón, a fűben, a fa mellett, a játszótéren. Mindenhol. Még a konyhában is, ha leesik egy adag liszt a földre, felkiált, hogy "hóóóó".

Mostanában azt játssza, hogy megpróbál mindent, de tényleg mindent kimondani, ami érdekli. Többször is elismételteti, majd megpróbálja valamilyen módon kimondani. Általában a szó elejét, vagy a végét, néha viszont meglepően ügyesen artikulál, mintha az egész szóval kísérletezne. Nagy dumás.

Ja, és újabban őrületes tempóban bővíti az állathangok repertoárt is. (Biztos kihagyok valamit) Már tudja:

• tigris = oroszlán = cápa
• cica
• kutya
• galamb
• halacska
• sirály (néha)
• bagoly
• béka
• boci
• varjú (néha)
• kacsa (néha)

Sétálunk a szabadban!

Ez nagy szó, ugyanis itt a tél, az overáll szoros, a cipő talpa rettenetesen kemény és szerintem fél számmal nagyobb a lábánál. Talán ezek miatt, nem tudom, de eddig nem volt túl lelkes, ha kivettem a babakocsiból, hogy sétáljon egy kicsit. Pár lépést megtett, de utána jött a nyavalygás, hogy vegyem fel, pontosabban tegyen be a kocsiba, mert ott jó.

Arra gondoltam, hogy szépen lassan, egy semleges és kedvelt terepen fogom őt motiválni és bár a játszótér nem éppen könnyű terep a homok meg a hepehupás fű miatt, de úgy látszik, bejött a dolog. Most már hajlandó és szeret is járkálni a csúszda és a hinta között és ha épp esett a hó, az tuti, mert nem látszik az a rengeteg szemét, amit ugye fel KELL venni a földről.

5+6

Elmentem ma a dokibácsihoz, nem bírtam ki csütörtökig. Annyi volt a stressz és annyit fájt, szúrkált a hasam, hogy nem akartam kockáztatni egy esetleges méhen kívüli terhességet.

Dokibácsi 2 hét után emlékezett rám, pontosan tudta, hogy hogyan váltunk el, és mintha izgatottabb lett volna, mint én! Gratulált, ez tényleg terhesség, méhen belül van, 9mm a petezsák, benne 4-5 mm-es szikhólyag, amiben az embrió csücsül. A mi kis embriónk... el sem hiszem...

2 hét múlva megyek ismét, akkor már nem csak sejthető, hanem konkrét szívverést is kell látnia.

A totális kimerültség

Nem alvás, újra torokfájás 2 hétnyi betegeskedés után, kiborulás az éjszaka közepén, nem alvás... mindez elég volt ahhoz, hogy reggel egyszerűen nem tudtam felkelni...borzasztó volt. Utáltam magam, a világot, összekaptam Gáborral, görcsölt a hasam, hirtelen összedőlt a világ. Azt hittem, na most biztosan elvetélek, a baba ekkora nyomást már tutira nem visel el... a para azóta is ott motoszkál a fejemben, viszont Lóci átaludta a teljes éjszakát, nem tudom, hogy ez mikor fordult elő velünk utoljára...boldog vagyok és remélem a legjobbakat.

Táncol!!!

Na jó, eddig is volt tánci-tánci, de nem ilyen! Szombat este néztük "A Dalt" a tévében és Lóci feszülten figyelte, ahogy énekelnek már vagy 20 perce. Mikor egy ritmusos dal következett, elkezdett teljesen spontán, a tévé felé fordulva táncolni! Olyan guggolva-fölegyenesedve...meg kellett zabálni....:)

Óriási a passzív szókincs

Tegnap átszabtam az egyik paplanunkat, hogy legyen Lócinak is egy kisméretű takarója, és gondoltam kezdeményezek egy szobából kiszaladást. Feltettem a kérdést: "Gyere, keressük meg az ollót" - és hívtam, hogy jöjjön utánam. Kimentem a hálószobába, és gondoltam, jön majd utánam. Ehelyett viszont bement a szobájába, ahol az ő ollója van (amivel a körmeit vágom), megállt a pelenkázó előtt és hevesen mutogatni kezdte, közben pedig fogelemfelhívóan kiabált. Na igen. Ő, megmutatta, hogy hol az olló.

5+3

Itt tartok most a két-három pozitív terhességi teszt után. Tünet egyelőre semmi különös, csak az, hogy gyakrabban kell keveset ennem, hogy ne égjen a gyomrom. A mellem sem feszül annyira, gondolom azért, mert épp csak most lett kicsi és idő kell, míg "feltöltődik" újra. A napokban kezdett el foglalkoztatni, hogy mi van, ha méhen kívüli, mi lesz, ha mégsem, de nem lesz szívhang.... a szokásos paráim. Annyira nagyon zaklatottan indult ez az egész, hogy szinte hihetetlen, ha minden a terv szerint halad a pici mákmarcipánnal. (gombás izé, Heim Pál, nem alvás, nátha...itt tartok most...)

Mához egy hétre megyek megint doktorbácsihoz, remélem csak jókat fogok hallani. Addig meg marad a kreatív időtöltés és a minél kevesebb - felesleges - agyalás.

Viragot locsol, sopor es hajat fesul

Kezdodik az utanzos korszak, ami mar alig vartam!Kezdi erteni, hogy bizonyis tevekenysegekhez targyakat hasznalunk, sot, o is szererne hasznalni. A kanna es a locsolas a kedvenc, de par napja elkezdett soporni es hajat fesulni is.

Lóciszáj - loulou, pppa, ka

Egyre szebben ejti ki a szavakat, már más is simán megérti, amikor a kukát mondja, vagy épp engem hív.

Vannak új szavak is, még pedig az olló = loulou (aranyosan oválist formál a szájával és közben mozgatja a nyelvét), a párásító = pppa (a kórházas élmény után) és a róka = ka.

Most nem jut eszembe, de van több szó is, mostanában szinte mindennel próbálkozik.

Az első kórházas élmény - nem megyünk többet a Madarász Kórházba

Miután hétfőn hazajöttem a nőgyógyásztól, békésen és izgatottan feküdtünk le aludni. Minden szép volt és kerek, semmi baljós árny a falon... f2-kor a mostanában szokásos menetrend szerint Lóci felsír, én már pattanok is ki az ágyból. Kiveszem, de nagyon furcsán veszi a levegőt. Mintha nem is venné, csak erőlködne, de mindhiába. Ajjaj. Azonnal tudtam, hogy krupp, Gábor kiskorával kapcsolatban hallgattam eleget az otthoni horror beszámolókat. Gábor felébreszt, franciaajtó kinyit, odaül. Még percekkel később sem lett jobb, így felhívtam az ügyeletes kórházat, ami a Madarász volt. A doktornő kedves volt, elmondta,  hogy mire figyeljek, és ha 15 perc múlva sem lesz jobb, menjünk mindenképp. Hát sajnos útnak kellett indulni, úgy, ahogy volt szegénykém, a pizsamájával és a nehézlégzésével együtt. Azt sem tudtuk, hol vagyunk. 3-4 órát aludhattunk, én remegtem a hidegtől és a félelemtől, Gábor szintén...

Az ügyeleten furcsa volt a hangnem, de nem akadtunk fent, hiszen ügyelet, ne várjon csodát az ember. Kapott inhalátorral gyógyszert, aztán levegőztetni kellett, mert annyit sírt. Felvittük a csecsemőosztályra, mert be kellett fektetni, ahol is kikapták a kezemből, se szó, se beszéd, és végig kellett hallgatnom, ahogy majd 20 percen keresztül üvölt. Na ekkor mintha kést forgattak volna a gyomromban. Rosszul lettem. Nem magától a sírástól, hanem a tehetetlenségtől. Hiába kopogtam be, ha jól emlékszem legalább négyszer, az orvos mindannyiszor elállta az utat, nem engedett be, mondván én oda nem mehetek be. Kiderült, hogy a hiperbéna társaság egy kanült próbált betenni, de sikertelenül, és össze-vissza szurkálták szegényt. Utána megint levegőztettük, mert megint nem kapott levegőt.

Kaptunk egy üvegkalitka szobát, kábé 2 négyzetméter, de legalább ágy van, le is feküdtünk aludni, Lóci ilyenkor már teljesen magán kívül volt, mint egy rongybaba, úgy aludt. Gábor hazavezetett, majd vissza, utólag elmondta, hogy elaludt a volánnál, hát remek. Reggel lett, némileg összekaptuk magunkat a sokk után, egészen a nagyvizitig. A szabály ennél az osztálynál az, hogy ki KELL menni a szülőknek a szobából, sőt az egész osztályról. Mikor finoman hangot adtam az elégedetlenkedésemnek, akkor megnyugtattak, hogy semmi para, az én szobám az első, és ha sír a gyerek, vizit után ki is adják nekem. Hát sírt szegénykém. Nagyon. A vizit meg elhúzódott, mintegy 30 perccel. Lóci összesen 40 percet sírt és én itt is hiába mentem be, nem engedték, hogy megnyugtassam (holott krupposként ez lenne az elsődleges). 24 óra alatt ez már sok volt, totál kiverte nálam a biztosítékot. Olyan menekülhetnékem támadt, hogy magam is megleptem. Telefonálás, facebook segítségkérés, sajnos mindhiába, maradunk.

Ebédidő. Gyerek hasamra köt, úgy is levegőznöm kell, hát akkor lemegyek ebédelni, korog a gyomrom. A konyhásnéni cuki, szól, hogy babáával ide nem jöhetek be, de szépen megköszönöm és azért csak leülök. Már majdnem aludt rajtam. Egy orvos félre is húzza a székét, rám mosolyog. Leülök, az első falat a számba kerül, majd a semmiből elém pattan a főnővér. "Ugye tudja, hogy maga ide nem jöhet be babával?? Szólt egyáltalán valakinek, hogy lejön??" Finoman elmagyaráztam, hogy nem tudtam, és nem, fogalmam sem volt, hogy szólnom kell, ha lejövünk az udvarra levegőzni. Forogtak a szemei, továbbra sem adta fel, sőt felállíttatott és kizavart az ebédlőből. Egy alvó babával a hasamon. Őrület. Ha nem olyan kedves a konyhás néni és nem túr elő nekem két dobozt, akkor nem ebédelek aznap. Na ez volt az a pont, amikor sírhatnékom volt.

...

Ezek után már nem voltak ilyen durva dolgok, szerencsére. Áttettek egy másik szobába, engedték, hogy én inhaláltassam a gyereket (jéé, és ne is sírt), és kvázi levegőnek néztek. Én is őket, de ettől meg még hülyébben éreztem magam. Ez volt az első olyan kórházi élményem, ahol borzasztóan éreztem magam. Talán, mert kibújt belőlem az anyatigris? Vagy eltúloztam volna a dolgokat? Beszéltem több sorstárssal is, és úgy találtam, hogy semmit sem túloztam el. Egy 97-es eü törvény értelmében jogom van a nap 24 órájában a gyerekemmel lenni, akár minden vizsgálat alatt. Megkérhetnek, hogy ne, de ha én ragaszkodom hozzá, akkor nem küldhetnek ki. Hát ezt is későn tudtam meg...

A kórházban a folyamatos atrocitások mellett az a rossz, hogy nem tudok magammal mit kezdeni. Amíg egyedül volta, addig azért ott voltak a szobatársak, egy jó könyv, séta, stb., de így gyerekkel többszörösen komplikált. Egyfelől jó, mert nem vagyok egyedül, ugyanakkor folyamatosan szórakoztatnom kell. Még szerencse, hogy egy nap után a szoba is nagyobb volt, illetve a folyosóra kitettek egy műanyag csúszdát és egy kis házat. Nem tudom mi lett volna, ha ezek sincsenek.

A lényeges szál a történetben, hogy a pici fiunk kruppos lett és fogalmunk sincs mitől. Mármint, hogy mi váltotta ki nála. Állítólag egy vírusfertőzés, de nekem nagyon gyanús, hogy a múlt heti gasztroenterológia előtt adott tej+glutén a ludas. Valahogy mindig akkor betegedett meg, amikor allergénekkel találkozott a szervezete. Jaj, inkább ne legyen igazam, jó lenne, ha kinőné már a bajait...

Már nem csak rombol?

Ma erőből ugyan, de megpróbált két duplót összetapasztani, a kórházban pedig a bábel torony poharait tette egymásba. Hihetetlen, de lassan az alkotó korszak következik.

Lóciszáj - mit csinál az elefánt? és az orrszarvú?

Mutatja! Jó, nem úgy, ahogy én, de felismerhető!

Lóci nagytestvér lesz?

Van két pozitív terhességi tesztem! Egy felkiáltójel nem elég...!!!! Az első hónap, amikor élesben próbálkoztunk, "hátha" alapon, és tessék. Bumm. El sem hiszem, hogy nincs velünk az égvilágon SEMMI, de semmi gond. A sejtjeink találkoztak, ahogy kell és a kis pötty beásta magát a méhembe. Remélem jó mélyre, ugyanis kívülről egy undi gomba kopogtat. Viszketek, mint a fene...utálom, és remélem, hogy nem lesz semmi probléma ebből. Holnap remélem kapok rá valami gyógyszert és pikk-pakk vége.

Hogy mi jön utána? Izgalom a köbön....állunk elébe, éljeeeeeeen!

Hab para

Fél a fürdőkádban a habtól. Talán azért, mert nem szoktattuk hozzá, nem tudom. Talán, mert ijesztően ringatja a hab darabokat a kád vize, mert nem lehet megfogni, millió egy oka lehet. Tegnap kipróbáltuk megint, hátha elfelejtette a korábbi, negatív emlékeit, de nem, keserves sírás lett a vége. Gábor igyekezett "átdobálni" a hab nagy részét a zuhanytálcába, majd behúzta a zuhanyfüggönyt. Még 10 perccel később is mutogatta, hogy "nézd, anya, ott a hab, ott bent".

Példás szülő módjára, alig tudtuk visszafojtani a nevetésünket...

A Heim Pál egy nagyon nagyon jó hely

Ma voltunk allergiavizsgálaton a Heim Pálban mintegy 2 hónapnyi előjegyzés után. Azt hittem, hogy maga a vizsgálat is megtörténik majd, de az odébb lesz. Ugyanakkor mégsem volt hiányérzetem. A doktornéni (Lásztity Natália) kedves volt, bemondásra írt 90%-os kedvezményre jogosító igazolást a tápszerekhez (pedig egyetlen pötty sem volt Lócin), az egyetlen negatívum a várakozás volt. Viszont Lóci élvezte! Láttunk mókusokat, halacskákat, tengeri malacokat és még agáma is volt. Ilyen egy váróterem ebben a kórházban. A falak minden négyzetcentimétere le van festve, onnan köszön kisvakond, nyuszi, az egér, de még micimackóval is találkoztunk.

1 hónap múlva lesz meg az eredménye a vérvételnek, miszerint terhelhető-e egyáltalán a szervezete a tejjel. Ha igen, akkor ahhoz is kapunk majd időpontot, addig meg türelmesen várni kell.

Már hangosan, a nevemen hív

Rengetegszer kimondja már a nevem, és a "nanya" is egyre inkább "ana". Gábor az esti fürdésnél gyakoroltatja vele azt, hogy ha hangosan hív, akkor egy idő után megjelenek. Lassan összeáll a kis fejében a kép, mert már napközben is hallom, hogy szól. Eddig kizárólag kiabált, most már néha a nevemet is mondja. Jól hangzik, nagyon!

Az első este, amikor gagyogva alszik el

Az altatás nálunk nem a legegyszerűbb része a napirendnek, sőt. Mindig is csak nagyon lassan, hangyalépésekben lehetett valamit változtatni. Ez most már egy cseppet sem zavar, elfogadtam, hogy így van, és kész.

Amikor leszoktattam a ciciről, akkor jött a cumisüveg, benne tápi. Viszont nem akartam, hogy ez megmaradjon, így napról-napra hígítottam addig, amíg végül tiszta víz nem lett benne. Tegnap estig csak hébe-hóba fordult elő, hogy a cumisüveg nélkül aludt volna el, akkor is általában hulla fáradt volt és álomba zuhant. Tegnap nem volt különösebben fáradt, ennek megfelelően elhúzódott az elalvás, viszont annál szórakoztatóbbra sikeredett. Láthatóan és hallhatóan is nagyon jól érezte magát, csak arra volt szüksége, hogy tudja, ott vagyok mellette.

13 hónapos

11 kg körül lehet, de pontosat nem tudok mondani. Tápit kap este (tejpép) és reggel (cumisüveg). Még mindig nagyon jó az étvágya, mostanában kevésbé preferálja a gyümölcsöket, inkább főételt enne egész nap. A darabosat szereti csipegetni és rászoktunk arra is, hogy délelőtt és délután van egy tányér a szobában, amin gyümölcs van. Időről időre rájár és eszeget belőle. ÉÉÉéés végre nem borítja ki a tányért!

A napirendje fixnek látszik, többnyire reggel 7-8 között kel, néha előtte hajnalban is, ekkor mindig áthozzuk magunkhoz. Igyekszünk este időben lefektetni, de ez nem mindig sikerül...ha például sokat alszik délután, vagy épp túl keveset. Délután jó esetben 2- 2,5 órát alszik délután 1 és 4 között valamikor. lefekvés után 1 órával szinte kivétel nélkül mindig felébred, ennek az okára még nem jöttem rá. Szomszédok? Pocak? 

Új ételek:

• lencse (főzelékként)
• tojásfehérje (egyelőre óvatosan adtuk)
• csicseriborsó (egy kevés falafelt majszolt el)

Megríkatják a korosodó férfiak

Ma ketten is. Egyik a szomszéd bácsi volt, aki tényleg nem túl bizalomgerjesztő kinézetű (hiányos fogazat, hatalmas arcszőrzet), a másik viszont Attila szomszédunk volt. De ezelőtt sikerült már Karcsinak is megríkatnia Lócit. Lassan azt a következtetést vonom le, hogy az idősebb férfiak látványa némileg sokkolóan hat rá. Meg is értem, sajnos a környezetében keveset lát belőlük. Sajnos. :(

Mit csinál a béka? És a kutyus?

Az esti fektetési rituálé része, hogy elköszönünk a falon látható képektől. Tulajdonképpen a rajtuk lévő állatoktól. A békától, a halacskáktól, (újabban a kukactól is), a baglyoktól és a zsiráfoktól. Láthatóan húzza már az időt, így az elköszönéskor utánozzuk az állatok hangját is. A halacska már nagyon megy, de egyik este annyira megtetszett neki a béka hangja, hogy ő is elkezdte. Azóta is lelkesen brekeg.

A kutyust meg valamiért nem mondta, de az egyik mese közben (Bondorka...), ahol két kutya is van, ott utánozta a kisebb kutyus ugatását. 

Sasszézva ugyan, de jár!

A napokban szerettem volna egy "Vajon észrevesszük majd, amikor elkezd járni" posztot is csinálni, ugyanis nálunk semmi sem úgy megy, mint általában, már ha a mozgásfejlődésről van szó.

Többnyire hasról hátra fordulnak először a babák, nos nálunk ez egy hónapja (!) lett szerves része a napi rutinnak. Általában rövid ideig kúsznak, majd megtanulnak mászni, utána felülni. Nálunk Lóci tökélyre fejlesztette a fókakúszást, félelmetes sebességben közlekedett a lakásban, sőt egy ideig a homokozóban is! Utána ült, majd állt fel, és a mászás ekkor még sehol sem volt. Aztán rákapott arra is, nagyon, mintegy 4 hónapot mászott, egyre tökéletesítve a technikát. Persze a vége felé volt (és még van is) kapaszkodva járás, meg fogódzkodva állás két, majd egy kézzel, de sokáig hiába vártuk, hogy elinduljon. Annyira elégedett volt a négykézlábas közlekedéssel, hogy esze ágában sem volt elindulni. A lakás sem biztosított számára elég motivációt, ugyanis nincsenek igazán tágas terek. Egy-két lépés megtétel után bárhol meg lehet kapaszkodni.

Kb. egy hete azonban valahogy kihívásnak érezte, hogy minél több lépést tegyen meg kapaszkodás nélkül, és egyre többet gyakorolt. Napról napra érezhető volt a biztonságérzet növekedése, és a tegnapi nap már javarészt járással telt!!! Nem ám kapaszkodóssal, hanem elengedett kézzel, sasszézva. Úgy csinál, mint a párbajtőrözők egy-egy játszma közben a páston. Ma megpróbálom felvenni....

Elcsípi a beszélgetésben a szavakat

Van néhány kulcsszó, amit már minden egyes beszélgetésben és kontextusban képes azonosítani és reagál is rá. Ilyen például a kuka, porszívó, ismert nevek. A porszívó említésekor kirohan a kamrába és a porszívó fölé állva kiabál, hogy akkor most légyszi légyszi kapcsoljuk is be. Az ismert ételnevek a következők. Ha valahol banán vagy alma, vagy ebéd kerül említésbe, akkor lelkesen mondogatni kezdi, hogy "hammam". Olyan nincs, hogy véletlenül nem vesszük őt észre. Jön és az arcodba hammamol.

Ez már 1 napos korában is jellemezte őt. Addig mondja, amíg el nem éri a célját. Néha borzasztóan fárasztó, de nagyon jó kis tulajdonság, örülök, hogy ilyen!