A nyár abból a szempontból jobb és kiszámíthatóbb volt, hogy az időjárás a meleg és a nagyon meleg között ingadozott. Amióta elmúlt a kibírhatatlan kánikula (éljen), jönnek-mennek a frontok, a hasam néha olyan, mint a kő, és hiába fekszem (ez a legidegesítőbb), nem lesz egy kicsit sem jobb. Ma is veszettül fúj a szél, este jön a lehűlés, éjszaka nem tudtam aludni és ráadásul még kibírhatatlan hárpia is vagyok. Rettegek, hogy megszülök korábban, pedig nagyon nagyon nem szeretnék. Misinek minden este elmondom, hogy még min. 3, de inkább 4 hetet maradjon a mamainkubátorban, mert aztán szépen haza tudunk jönni időben és elkerülünk egy csomó idegeskedést. Remélem hallgat rám...
Ma kezdem amúgy a 34. hetet, ami nagyon szuper, éljen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése