3 napja úgy döntött, hogy rápattan a nappaliban lakó nyuszimotorra és elkezdi hajtani. Le sem szállt róla vagy 10 percig, gyakorolta a kanyarodást, küszöbön átemelést, elolvadtam a büszkeségtől. Másnap megkérdeztem, hogy vigyük-e nyuszit is sétálni (babakocsi helyett), és határozott 'igen' volt a válasz. Kipécéztük a közeli ökrös játszit, ahova máskor már sétálni is simán elsétált, és uccu neki, motorral indultunk útnak. Nagyon döcögősen és nehézkesen ment, de imádtam, hogy a végletekig kitartott és bizony 15 perc után oda is értünk!
Azóta minden nap motorozunk, többnyire esténként és láthatóan nagyon élvezi. Ki is néztem neki az eggyel nagyobb motort, mert ez már pici is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése