Nem túlzás, ha azt mondom, hogy már azóta tudom, hogy ilyen, mióta az első napot együtt töltöttük. Azonnal sírt, ha valami baja volt, ha fájt a hasa, ha egyedül érezte magát és ez azóta sincs másként. Elpityeredik, ha valaki megijeszti, ha szomorú lesz, vagy ha beüti magát, de mostanában akkor is átadja magát a szomorúságnak, ha vége lesz a kedvenc sorozatának (ami most épp a Thomas és Postás Pat).
Mivel én is ilyen típusú ember vagyok, teljesen megértem őt és úgy érzem, hogy tudom támogatni a lelki fejlődését, hogy a lehető legjobb irányba menjen, vagyis megmaradhasson önmaga, anélkül, hogy a viselkedése miatt rosszul kéne magát éreznie. Akkor is ilyen impulzív, mikor boldog. Mindig, minden percben átadja magát az érzéseinek és ezt nagyon jó látni. Nem tudom, hogy más gyerek milyen (lehet hogy ebben a korszakban mind ilyen), mindenesetre Lóci egy két lábon járó kis szeretetgombóc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése