Bár hétfőn a hidegfront miatt elég sokat keményedett a hasam, azért bizakodva mentem Sziklaihoz. A következő történt.
" Kicsi a hasa, nem túl nagy a gyerek." - ezt anno Templom doki is mondta, aztán megdöbbent, hogy mekkora legény lakik benne.
Na most nem ez történt, hanem az, hogy az ultrahanggal valamennyivel kisebb méretet mért, úgy összességében, és ehhez az értékhez a rövid combcsont sem tett hozzá valami sokat...arra kért, hogy másnap menjek be az Istvánba Kodaj doktorhoz. Van ott szupi ultrahang, meg tudja nézni a flowmetriát és azt is, hogy hány percentil a combcsont, merthogy az ő gépén nincs beállítva. Csoda, hogy működik még az a gép, komolyan.... Az már, csak hab volt a tortán, hogy a külső méhszájam már egy ujjnyira nyitva és meg is van rövidülve, úgy összességében. Remek. Lócival is ez volt, meg aztán azt mondta, hogy ne feküdjek egész nap, csak amennyit tudok....köszi.
Szóval másnap izgatottan feküdtem fel a vizsgálóasztalra, de szerencsére semmi gond nem volt! Mindenhol jó volt az áramlás és a combcsont mérete is a szóráson belül volt. A fej most is nagyobb (pfff) vagy 1-2 héttel, viszont a teljes számított testsúly 31+5-nek felelt meg, ami majdnem napra pontosan annyi, mint a valós kora. Boldogság. :)
Hazafelé beugrottunk egy pho levesért, így a vietnámi kaja kísérletezés kezdete is kipipálva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése