A napokban szerettem volna egy "Vajon észrevesszük majd, amikor elkezd járni" posztot is csinálni, ugyanis nálunk semmi sem úgy megy, mint általában, már ha a mozgásfejlődésről van szó.
Többnyire hasról hátra fordulnak először a babák, nos nálunk ez egy hónapja (!) lett szerves része a napi rutinnak. Általában rövid ideig kúsznak, majd megtanulnak mászni, utána felülni. Nálunk Lóci tökélyre fejlesztette a fókakúszást, félelmetes sebességben közlekedett a lakásban, sőt egy ideig a homokozóban is! Utána ült, majd állt fel, és a mászás ekkor még sehol sem volt. Aztán rákapott arra is, nagyon, mintegy 4 hónapot mászott, egyre tökéletesítve a technikát. Persze a vége felé volt (és még van is) kapaszkodva járás, meg fogódzkodva állás két, majd egy kézzel, de sokáig hiába vártuk, hogy elinduljon. Annyira elégedett volt a négykézlábas közlekedéssel, hogy esze ágában sem volt elindulni. A lakás sem biztosított számára elég motivációt, ugyanis nincsenek igazán tágas terek. Egy-két lépés megtétel után bárhol meg lehet kapaszkodni.
Kb. egy hete azonban valahogy kihívásnak érezte, hogy minél több lépést tegyen meg kapaszkodás nélkül, és egyre többet gyakorolt. Napról napra érezhető volt a biztonságérzet növekedése, és a tegnapi nap már javarészt járással telt!!! Nem ám kapaszkodóssal, hanem elengedett kézzel, sasszézva. Úgy csinál, mint a párbajtőrözők egy-egy játszma közben a páston. Ma megpróbálom felvenni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése