Karantén

Az egész család lebetegedett. Borzasztó. Kezdtem én egy már már tipikusnak és bagatellnek mondható megfázással. Éjjel megizzadok, mint egy ló, szoptatnom kell és a szobában hideg van. Ennyi. Aztán mintegy 1 héttel később Lócinak elkezd folyni az orra, 1 nappal később Misinek is, majd Gábor is lerottyan. Misit nagyon féltem, olyan icipici, hogy az orrszívó vége sem fér bele az orrába, reménykedem, hogy tud enni és nem lesz rosszabbul.

Lóci 2 nappal később este befullad. Nagyon megijedünk, ő is, alig tudjuk megnyugtatni. Ülünk a nyitott ablak előtt, 2 óra múlva kap egy kruppos kúpot is, holott hallom, hogy ezúttal a kilégzése elnyújtott, de nem tudunk mást tenni, ez van itthon. Várunk. Nem múlik. Felhívjuk a Heim Pált, ahol azt mondják, hogy megítélésünk szerint hozzuk be, vagy sem. Köszi.. Sikerül elaludnia és akkor valamelyest rendeződik a légzése, úgyhogy nem megyünk be az ügyeletre, csak Gábor fekszik mellé éjszaka. Reggel felhívjuk Ercseit, aki mindenképp meghallgatná a tüdejét és mivel Erika el tudott vinni, ott is vagyunk a rendelési idő elejére. Ő is a kilégzést hallja húzónak, hörgőgyulladás, asztmatikus rohamokkal. Remek. Babyhaler és ventolin a recept, napi háromszor. Ezzel azóta is szenvedünk, nem akar beleszívni, rettenetesen tiltakozik. Tegnap majdnem ájulásig sírta magát, és erőszakkal tudtam csak két-három légvételre kényszeríteni. Borzasztó volt.

Misi sem akar javulni, pedig jó lenne, amúgy sem alszunk éjszaka, hát még így. Olyan sűrű a taknya, hogy nem tudom kiszívni és csak úgy tud aludni, ha rajtam fekszik.

Karantén, sálálááá