Hétfőn voltam nőgyógyásznál, aki mindent a legnagyobb rendben talált, a bébi 1.54 cm (!!!), és mikor meghallottam a szívdobogását, könnyes lett a szemem. Őrület, még mindig nem hiszem el, hogy ez velünk történik, annyira de annyira jó érzés. Izgi volt az is az ultrahangon, hogy megmutatta a gigantikus méretű (2.8cm) sárgatestet is, ami a bal oldali petefészkemben pöffeszkedik. Óriási fekete kör, amit elsőre babának nézett és meg is ijedt picit, hogy ennyire nagyon üres.
Na ezután jött a feketeleves. Megcsinálta a rákszűrést, mondván, később már kockázatos és el is torzíthatja a végeredményt. Szólt, hogy vérezni fog picit, de 1-2 óra múlva el is múlik. Fel is készültem erre, de a fájdalomra nem. Baromira kellemetlen volt. Kicsit dühös is voltam rá, mert eddig mindig hiper óvatos volt, nem értem, most miért fájt ennyire. Mindegy, nem foglalkoztam vele, ha nem lesz gond, nem rinyálok feleslegesen. Utána elmentünk még bevásárolni, jó bő 1 órát tekeregtünk még, mire hazaértünk. Mikor megláttam a bugyim, kicsit azért elszörnyedtem. Több volt a vér ugyanis, mint 1-2 csepp....sőt, utána is vérzett, élénk pirosan, szerintem sokat. Sebaj, gondoltam, lefekszem és holnap reggelre kutya bajom nem lesz. Másnap reggel azonban még mindig, ugyanannyira jött a vér, és fel is hívtam a dokit. Ő azt mondta, hogy ez a nap még ilyen lesz, az ereknek trombocitálódniuk kell, ne aggódjak, el fog múlni. Ha mégsem, nyugodtan hívjam vissza. Estére mintha mérséklődött volna egy picit, így gondoltam várok reggelig. Még nem voltam WC-n, úgyhogy nem tudom, mi a helyzet, de reménykedek....pihenek amennyit csak tudok, és dupla adag magnéziumot szedek. Remélem a legjobbakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése