Július 15-19-ig a Nohab Apartmanban vendégeskedtünk, mindenki legnagyobb örömére. Eleinte drágállottam a szállást egy falatnyi apartmanért, ahonnan ráadásul mindig autóba kell ülni, ha bárhova is menni akarunk, de így, utólag keresve sem találtunk volna ennél jobbat. Volt egy belátható nagyságú kert, ami telis-tele volt kerti játékokkal, főleg járművekkel. Mindez Zsombor birodalma volt, aki készségesen átengedett mindent Lócinak, aki főleg emiatt (meg az érett, 4 éves kora miatt) hamar a szívébe zárta. Este Zsombihoz igyekezett haza és reggel még ki sem nyitotta a szemét, már ott toporgott az ajtóban, hogy találkozhasson Zsombival. Reggel 6-kor...
Szigligeten strandoltunk, a lángos tényleg világbajnok és a strand is maximálisan gyerekbarát. Volt mobil árnyékoló, lassan mélyülő Balaton, homokbuckák és egy elég vagány játszó is. No meg felfújható fürdőjáték árus, akinél minden áldott este meg kellett állni, hogy elbúcsúzzunk őzitól, Thomastól, Percytől, szotyitól egy puszival. A kukorica is egyfajta strandprogrammá vált, bár az első nap lelkesedése nem tartott túl sokáig.
Voltunk Keszthelyen, ahol megnéztük a kastély mögötti kisvasutat, sőt, fel is ültünk rá. Olyannyira tetszett Lócinak, hogy a menet végeztével, mikor le kellett szállni, sírásban tört ki, és ez a sírás csak fokozódott, mikor a következő kisfiút látta rá felszállni. Kegyetlen az élet...
Láttunk még Keszthelyen sok sok hattyút a kikötőben, pónit és lovacskákat a kastélykertben, akik almát ettek egy kislány kezéből. Ezt annyira meghatározó élmény volt számára (a vonatozás mellett), hogy azóta is naponta emlegeti. Főleg akkor, mikor lefekvéshez készülődve elköszönünk a képektől és meglátja zsiráf mamát, amint leszedi az utolsó szem almát is a fáról. :)
Ellátogattunk a Gyenesdiási Állatparkba, ahol bazi meleg volt, de legalább lehetett őzikét etetni és juhokat simogatni. Ez is nagy élmény volt!
Hazafelé Aligán szakítottuk meg az utunkat, ahol találkoztunk Ancsával és valami borzalmasat ebédelünk...
Összességében alig akartam hazajönni, ugyanakkor arra a térségre bőven elég volt ez az 5 nap. Lóci olyan 3 nap után akklimatizálódott, ezzel a jövőben is kalkulálni kell. Ja, igen! Teljesen Thomas-függő lett, holott előtte elvétve, ha nézett egy-két részt. Készültünk is sok sok Bogyó és Babócával, erre tessék. Ugyanazt a részt akarta nézni hosszú órákon át. A tablet bevált a kocsiban, azóta is használjuk, tokostul, Thomaszostul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése