Az első "igazi" karácsonyunk

Már ami az érzéseket illeti. Tavaly nem írtam semmit azokban a napokban erről, de így utólag megpróbálom összefoglalni, mire is emlékszem.

Fáj mindenem, még a közelébe se jutottam az ülésnek, fogok-e egyáltalán valaha széken ülni? A biciklizés egyelőre elérhetetlen álom.... Biztos valami front lehet, mert Lóci egész álló nap sír, nyűgösebb az átlagnál... Gábor még idén átmegy Erzsihez, de megígérte, hogy jövőre már tényleg együtt töltjük a szentestét. Kár, hogy pár órára is, de egyedül maradok. Mindezek ellenére nagyon szuper, hogy anyuka lettem, és Lóci is egy tündérbogár, csak a hasa ne fájna...vagy legalább tudnék rajta segíteni. Fánk is van, mézesünk is (bár ez utóbbival embert lehetne ölni), de valahogy mégsem érzem át a karácsonyi hangulatot. Baromi gyorsan elmúlik. Valami hiányzik.


Ezzel szemben idén megtaláltam AZT a valamit. Igaz, még mindig Erzsinél kötöttünk ki, de szövetséget kötve Erikával, jövőre már tényleg a szűk családé lesz ez a nap. Idén valahogy minden a helyén volt. A készülődést nem vittem túlzásba, épp annyi mézest csináltunk Ancsával, amennyi még el is fog fogyni (Solymosi Kati receptje alapján, ami tuti!). Feldíszítettem az étkezőt, hogy ne csak a nappaliban legyen karácsonyi hangulat, megfőztük életünk első halászlevét, 23-án elmentünk récét etetni a Duna-partra és ez idő alatt olyan elégedett nyugodtság volt rajtam. Hosszú heteken át. Őszintén vártam az első olyan karácsonyt, amikor van mellettem egy gyerek, akinek mi mutathatjuk meg, hogy "nézd, az ott a karácsonyfa, rajta csillog a sok dísz és nézd, milyen szépen világítanak az égők..". Aztán együtt kibontjuk az ajándékokat és a háttérből, csillogó szemmel figyeljük az örömét, na és persze visszarepülünk a saját gyerekkorunkba. Ez annyira nagyon közhelyesen hangzik, mégis igaz. Próbáltam minél régebbi emlékeket előhalászni a gyerekkoromból és csupa izgalom került elő.

Nem tudok aludni karácsony előtt, mert izgulok, hogy mit fogok kapni...számban érzem a vacsora ízét, ami minden évben majdnem ugyanaz...a torkomban dobog a szívem, amikor csenget a jézuska és végre kinyílik a nappaliajtó...megszólal a karácsonyi zene, érzem a mindent beterítő fenyőillatot és innentől kezdve nincs vége ennek a napnak...ölelem a babát, amit kaptam, még hetekig ki sem engedem a kezemből, még most is érzem az illatát...puzzle heves mindenfelé, anya bejön és egyből kirak hármat, pedig mi már ülünk felette egy ideje...

Ezt a végtelenségig lehetne még folytatni, rengeteg izgalommal teli emlék van a fejemben. Nagyon szeretném, ha Lóci is várná majd a karácsonyt és felnőtt korára ő is mosolyogva gondolna vissza ezekre az időkre. A jövő évire talán már emlékezni is fog! Ültem a szőnyegen 24-én este és a teljes elégedettség érzése járt át. Néztem a gyönyörű, okos és csupa szeretet fiamat, a tökéletes apukáját és sok sok percen át nagyon boldog voltam. Csak ültem ott és mosolyogtam.

8. fog - bal alsó kettes

Még csak a csücske van kint és viszonylag kevés szenvedéssel járt, de nem akarom elkiabálni.. Végre kiint van!!!

Már kistigrisünk is van

Úgy tud morogni, hogy egy valódi kölyök tigris is megirigyelné. Ha hallaná. :)

Az első réceetetés

Gondoltam, az enyhe idő örömére letekerünk a Duna partra és eldobáljuk a száraz kenyereket. Mindenki jól jár alapon, anya pedig kondizik picit. Le is értünk viszonylag gyorsan, de a ködön kívül nem láttunk semmit. Már azt hittem, hogy hiába jöttünk, mire megpillantottam egy tőkésréce párt. Kikaptam Lócit az ülésből és uccu neki, utánuk eredtünk! Mire leértünk, ők már messze jártak, viszont nem kellett őket sokáig noszogatni, hogy visszaússzanak hozzánk.

Miután eldobtuk a harmadik kenyérkockát, mintha egy természetfilmbe csöppentünk volna. A távolból feltűnt még 6-8 réce, plusz egy seregnyi sirály. Hápogás, visítás és vérre menő harc közben dobáltam be az újabb kenyérdarabokat. Ilyet én még soha nem láttam, pedig tapasztalt kacsaetetőnek vallom magam!!! Utoljára Egyiptomban etettem röptében a sirályt, csak akkor véres halszeletekért ölték egymást. Kicsit szívszaggató volt látni, hogy most egy darabka száraz kenyérért teszik ezt... Fél perc után megjelentek a dolmányos varjak is, akik a partra kitotyogott récéktől vették el a falatot. Őrület mi volt ott! Lóci eközben láthatóan nem érezte jól magát, nyöszörgött és a szemével kért meg, hogy léccilécci vigyél innen. Miből lesz a cserebogár, ugye. :)

Hogy csinál a hal? És a cica?

A nyávogást már 2 hete csinálja, de a tátogást csak tegnap kezdte. Amint bármilyen szövegkörnyezetben meghallja a "hal" (vagy "halacska") szót, elkezd tátogni.

Lóciszáj - kkkaaaa

Közeledik a karácsony, elkezdtem díszíteni a lakást. Feltettem egy girlandot az étkezőbe, amit Lóci észre sem vett addig, amíg díszeket nem aggattam rá. Onnantól kezdve viszont naponta többször rá kellett csodálkozni és elmondani neki, hogy "igen, ott a karácsonyfadísz". Mikor pedig égő is került rá, akkor jött igazán az öröm. Ennek köszönhetően hamar megtanulta ezt a "szót" is. Most kezdi kevesebbet mondani a kukát, viszont mindenhol észreveszi a karácsonyfát, díszt égősort, és már mondja is, "kkkaaaa". A vacsi előtti rövid sétán is vadásszuk már a kidíszített ablakokat, ajtókat.

Az első igazi véres, feldagadós bibi

Itt volt Ancsa és épp kint voltunk a konyhában (kalácsot fontunk), míg a fiúk a szobában garázdálkodtak. Egyszer csak egy óriási puffanást hallunk, majd egy még annál is óriásibb üvöltést. Tényleg nagy volt és Gábor is megerősítette, hogy ez bizony fájhatott. Szerencsére pár perc után alábbhagyott a sírdobálás, de a nyoma sajnos megmaradt, az orra alatt lehorzsolódott a bőr, és meg is ütődött, úgyhogy kicsit fel is dagadt.

És, hogy mindez hogy történt? Hát, a profi asztal - és kanapémászó művész ezúttal hibát vétett és lecsúszott a keze, először beverte a felső ajkát, majd az olalára esett és ezután még a fejét is a földhöz csapta.

Jaj, nem vagyok én még erre felkészülve lelkileg...

Megtanult gombot nyomni

Végre, végre, apának sikerült megtanítania neki! A pillangós játékot  (amin 1 gomb van, és ugyanolyan sorrendben játssza le a dalokat) egy ideje már dühösen hajította el, amikor elhallgatott, úgyhogy épp itt volt már az ideje.

Az arca volt a legcukibb, mikor rájött, hogy mostantól ő kezeli a kis pillangót. Jött a "hóóóó", meg a fülig érő száj. Mondanom sem kell, azóta nincs megállás, mindent útjába kerülő gombot megnyom.

Dühében csapkod és ütöget

Amit éppen ér. Helyzetek:

• Ki szeretne jönni az etetőszékből, én azt hiszem még éhes (vagy csak nem akarom kivenni), így kölesgolyóval kínálom. Ő dühében felkiált, majd földhöz vágja a kölesgolyót és csapkodja az etetőszék tálcáját.
• Ez ma este volt. A TV-ben lottósorsolás ment, és felfedezte a guruló golyókat. Viszont nem tudta megfogni, és amikor eltűntek a képernyőről, akkor dühösen rávágott egyet-kettőt a képernyőre.
• Bele szeretne nyúlni a kukába (amiről pontosan tudja, hogy tilos), én többször is kihúzom a kezét, sőt alkalomadtán le is fogom. Erre elkezd rugózva tombolni és ütöget, olykor még engem is.

Ezt sokáig lehetne még folytatni, a lényeg, hogy a kisember néha már nem tud uralkodni magán. Ez egyelőre baromi vicces. :)

Sírva fakad néhány idegentől

Ez is új dolog. Ha új, ismeretlen ember jön látogatóba, vagy hirtelen bemerészkedik Lóci privát szférájába, akkor kitör a pánik, méghozzá figyelemfelhívó sírás formájában. Azonnal megnyugszik, ha odamegyek, vagy felveszem, de muszáj jeleznie, ha közelít egy problémás személy. Régebben ezt nem csinálta, úgyhogy még szoknom kell. Eddig Antal Tamásnak és Béla Katinak sikerült megríkatnia.

Üsd az egeret!

Van egy ilyen játékunk. Cicafejű kalapáccsal egereket kell kiütögetni egy sajt lyukaiból. Fakopáncsos játék, amit csak azért sem a rendeltetésnek megfelelően használ. Kezdi azzal, hogy megfordítja a szerkezetet (így az egerek "talpát" látja), majd a mutatóujjával kinyomkodja őket a lyukakból. Nem kis erőkifejtéssel, ugyanis a kalapács erejéhez van igazítva a dolog, úgyhogy öröm nézni. Sajnos csak 5 egérke van, de amíg mindet ki nem nyomja a lyukakból, addig elképesztően koncentrál.

Hol a nyelved? És a tenyered?

Ezt a két testrészét már biztonsággal meg tudja mutatni. A nyelvét már egy bő hete, a tenyerét pedig ma tanulta meg. Egész kis korától kezdve utálta, ha a kezéhez, tenyeréhez, vagy a karjához nyúlnak. Mostanra ez változni látszik, sőt, kifejezetten kéri, hogy kerekecskegombocskázzunk. Jön és a jobb kezével mutogat a bal tenyerébe.

Az első szülinap

Itt volt mindkét mama, hoztak remek ajándékokat, voltunk szánkózni és (bár foggal-körömmel kellett érte harcolni, de) volt torta is.

Tőlünk mágnestáblát kapott, hűtőmágnesekkel és táblaíró filccel, merthogy erre még írni is lehet. Egyelőre nem hatja nagyon meg a dolog, mindössze a filcekkel játszik, szájába veszi és hurcolja a lakásban. A többiektől ezeket kapta:

• ütögetős kalapálós golyópálya (ezzel egyelőre úgy játszik, hogy kézzel teszi fel a golyókat, 1 ujjal lenyomja őket :) és örül, amikor leérnek az aljára)
• ütögetős, kalapálós egeres (ezt a feje tetejére fordítja és kézzel nyomkodja ki az egereket)
• lépegető pingu (imádja, remélem hamarosan ő is tologatja majd)
• kukásautó kukával!!! Vicáék kitettek magukért, igazi meglepi volt, aznap délután CSAK azzal lehetett játszani (ember kiszáll, felteszi a kukát, kiüríti, kukásautó el....)

A szánkózás Zsoltiéknak köszönhetően megvalósult, ugyanis kaptunk kölcsön szánkót. A gyerek rögzítés gumipókkal történt, ami meglepően hatékony eszköz erre!

A torta témán izzadtam a legtöbbet, ugyanis ez volt a cél: alul puliszka, rajta puding, azon pedig gyümi. Meglepő módon a puding nem sikerült harmadjára sem!!! A lefolyóba öntöttünk mintegy 1,5 liter rizstejet és nem és nem. Úgyhogy ez lett a vége: alul puliszka, rajta narancslekvár, azon banán és meggy. Ízlett, ez a lényeg!

1 éves!!!

El sem hiszem...igazi nagyfiú lett. Valahol 10.5 és 11 kg között van, már kb 2-3 hete nem szopizik és folyton csak enne. Leginkább azt, amit mi és csak önállóan. Mint a nagyok.

Nem tudom, hogy evett- e már korábban, de ebben a honapban volt tojássárgája, meg sóska és egy tonnányi mandarin. Imádja!

Már majdnem minden délután ágyban alszik el egy kevés meleg vizes cumisüveg társaságában.

Lóciszáj - kkaa, kka, kkaaaa, pá, dndrdl, hammam

Új szavak: Kati, kanna, kampó, banán, hamnyam és az igen. Legalább is erre tippelünk, merthogy semmi másra nem hasonlít.

Egyedül eszik

Mandarint, tojássárgáját, puliszkát, vagy épp banánt csipeget. Önállóan megfogja, majd a szájához emeli a falatot, söt már a müanyag tányért sem akarja ledobni a földre.

Az első lépések kapaszkodás nélkül

Ma este, egy igazán fárasztó nap után megtette az első lépéseit kapaszkodás nélkül! Ott ültünk mellette a nappaliban, beszélgettünk, ő meg gyakorolt. Először fel sem tűnt, aztán a szemem sarkából láttuk, hogy nagyon el akar indulni. És sikerült neki! Olyan 2-3 lépést tett meg egyedül, aztán fenékre huppant. Kicsit ideges lett, hogy miért nem megy neki elsőre, de mi nagyon boldogok voltunk, és halálra dicsértük. Ez utóbbit nem igazán értette. :)

Kedvet kapott a lépegetéshez

Mindenki azt mondta, hogy jajj, rá ne szoktasd a gyereked arra, hogy a kezét fogva vezeted, mert akkor sosem fog leszokni róla, neked pedig letörik a derekad. Megfogadtam a tanácsot és nem volt nehéz, mert Lóci nem szereti, ha a kezét fogják. Aztán azt vettem észre, hogy ez változik és már nem húzza el a kezét akkor sem, ha kerekecske-gombocskázunk és nem veszi zokon, ha néhány lépést együtt teszünk meg. Így - szigorúan nem túlzásokba esve - a galambok után sétálunk a játszótéren, vagy egyszerűen csak sétálunk, majd egy kis dombra lecsücsülünk.

11 és fél hónap után vége a szoptatásnak

Az egyik szemem sír a másik nevet. Időszerű volt már az elválasztás, mert:

• az utóbbi időben rengeteg ételtől bepöttyösödött, és a részletes étkezési napló mellett sem tudtam rájönni, hogy  mi  miatt
• nagyon kevés volt a tejem, az utóbbi 2 hétben már csak hajnalban cicizett és a vége felé már nem nyugtatta meg (mert nem jött belőle eléggé)
• sikerült valamennyire rászoktatnom a cumisüvegre
• lassan kezdődhet a kistesó projekt :)

Mindezek ellenére azért hiányozni fog a cuppogás és a békés elszenderedés a mellkasomon. No és az "össze vagyunk kötve" érzés. A hétvégén sikerült is megvigasztalódni egy jó adag tejfölös rakott káposztával és egy 5 centi magas habos sütivel. :)

Lóciszáj: kkka, ka, anna

Pár nap alatt rengeteg dolog történt!! Mindent mondani AKAR, és ez nagy újdonság. Voltunk Petráéknál szombaton és ott is volt néhány kuka (ami mostanában a legnagyobb sláger séta közben is), majd aznap este sikerült kimondania is, valahogy így. "kkkkkk-KA" (jól megnyomva a végét)

Aztán vasárnap közösen voltunk vonatozni és két kalauz is jött. Megálltak mellettünk és kénytelen voltam hosszasan mondogatni, hogy ki is ők, majd úgy a tizedik után ő is mondta, "ka". És igen, ez majdnem olyan mint az előbbi, de mégsem.

Ancsa is volt nálunk mostanában többször is, és szerintem a fülbevalójának köszönhető, hogy megpróbálja kimondani az ő nevét is: "anha, anna".

Ne vegye fel azért akárki

Mostanában határozottan különbséget tesz az emberek között. Bújik, ha épp fáradt és idegen helyen vagyunk, de annak sem örül, ha csak úgy felveszi valaki. Rögtön átkéri magát hozzánk. Az a tippem, hogy későn érő szeparációs szorongó a lelkem.

Az eddigi 3 legmókásabb taknyos nap

A porszívó a szobájában van, imádja, napjában kismilliószor odamegy és mindig be akarja kapcsolni. Mivel nem megy, ezért engem kérlel. Ha a hintában van, akkor is arról beszélünk, hogy most éppen miért vagy miért nem szívjuk ki az orrát. Ha vendég jön, pár perc után "behívja" a szobába és megmutatja neki.

Sőt, ezek után - nagyjából a 3. taknyos napon- sikerült elérni, hogy szinte várja, kérleli, hogy szívjuk ki az orrát. Őrület!

Lemászik a kanapéról

Méghozzá ügyesen! Ha ott vagyok, akkor engem kér, ha ott van a nagy, zöld párna, akkor pedig azon keresztül. Épp úgy, ahogy mutattam neki. Amíg az ágyra nem tud felmászni, addig átmenetileg megnyugodtam.

Integet

Miután hónapok óta lelkesen integetünk minden este apának, a falon lógó képeknek, lassan kezd rájönni, mire is jó ez az egész. Ha figyelmeztetjük rá, nagy örömmel lóbálja a kezét, sőt, van hogy mind a kettőt.

Lóciszáj: anyanya, apa, be

Pár napja határozottan, hangosan és következetesen használja a fenti szavakat. Mikor meglát, egyből jön a "nyanyanya". Ha beszélünk apáról, halkan, mintha suttogná a nevét, "apa-apa". Ezen kívül szépen megtanult dobozba dobálni ezt-azt és lelkesen mondja közben, hogy "be!". Ez utóbbi nagyon új.

Megmaradt még az alma, labda és mintha a banán "ba" lenne, de ez egyelőre nem egyértelmű.

Utálja, ha hosszú a póló ujja

Nagyon imádni való tulajdonság. Amint egy kicsit hosszabb ujjú pólót adok rá, egyből elkezdi húzogatni, kér, hogy hajtsam fel.

Felmászott a kanapéjára!

Ettől tartottam...mi lesz, ha kinő a lába? Tutira felmászik a nappali kanapéjára is...te jó ég, mi lesz velem...

Lemászni még értelemszerűen nem tud, bár legalább odáig eljutottunk, hogy nem akar fejjel lefelé lemászni az ágyról. Úgy tűnik, van azért némi mélységérzékelés szerencsére.

Konvergálunk az 1 alvás felé

Sajnos. :( Sokaktól hallom, hogy 2 éves korig is kettőt alszanak a gyerekek, hát Lóci esetében ez nagyon nem így van. Bár egy ideje már megszokhattam volna, hogy nem egy mormota típus... Általában viszonylag későn kelőnek számít a reggeli 8 órás szemnyitogatással. Ezután már képtelenség letenni őt 11-12 előtt és ha ilyenkor ebéd előtt leteszem aludni, akkor 1-2 körül felébred és csak este 6 körül álmosodik el. Akkor pedig eszem ágában sincs elaltatni, mert 10 előtt tuti nem kerülne ágyba. Az pedig mostanság nem tartható, igyekszünk őt legkésőbb 9-kor ágyba dugni. Tehát 1-2 hete a következőképp zajlanak az itthon töltött napok (máshol nem tud ilyen zavartalanul aludni):

• 6 körül sírdogál, kiveszem, cici
• 8 körül ébredés, ágyban elnyammog valamennyi tápszert (~ 0,5-1 dl), majd kezdődik a nap: öltözés, megcsinálom a reggelim, ő majszol valamit mellettem, utána játék
• 10-11 körül séta 
• 12 körül hazaérünk, ekkortájt ebéd
• 13 óra körül alvás
• 15-16 óra körül felébred, utána uzsonna
• 18 óra körül séta, utána közben még ropogtat valamit
• 19:30-20:00 körül vacsi
• 20:15-20:30 körül fürdés, majd alvás

Van, hogy éjjel egyszer felébred olyan 3 óra körül, de vissza lehet altatni. Ha elmegyünk valahova, akkor még majdnem mindig kettőt alszik, két rövidebbet.

Utánzás indul

Eddig is volt, gondolom, csak nem ennyire látványos. Pl.: ülök a szőnyegen, de ő a parkettán, hát invitálom magam mellé, "gyere, ülj ide mellém" - ezalatt csapkodom magam mellett a szőnyeget. Cukika odajön, majd ő is jól megütögeti a szőnyeget.

11 hónapos

Kb. 10.300 g, és 80 centi. Szopizik még este és hajnalban egy keveset. Olyan kevés már a tej, hogy gondolkozom, az estit tápszerrel kéne kiváltani. Éjszaka már kb. 1 hete szigorúan nincs tejci, így Gábor is ki tudja venni magát az éjszakai megnyugtatásból. Erre azért mostanában nem nagyon van szükség, kipp-kopp.

Megjött az étvágya!!!

Ebben a hónapban megszűnt a zöldektől való viszolygás, sőt egyre többféle zöldséget eszik meg. Új menük:

• spenótfőzelék rizzsel (és egy kevés sinlaccal a biztonság kedvéért)
• zöldbabfőzelék petrezselyemmel, marhahússal
• zellerkrémleves rizzsel, csirkemájjal
• karfiolleves rizzsel
• muszaka rizzsel (sajnos a padlizsántól újabban kiütései vannak, úgyhogy egy időre félretesszük)

Glutén és tejdráma - második fejezet

Tegnap voltunk a gyerekorvosnál, aki azt javasolta, hogy kezdjek el egy kevés savanyított tejterméket enni, és figyeljem a gyereket. Majd ha nincs baj, adjak neki is óvatosan, és glutént is, mert CSAK AKKOR lesznek ellenanyagok a vérében, ami elengedhetetlen a pozitív allergia teszthez. Igen, ezt már a múltkor is értettem, szerencsére a biológiai háttér is meg van, mégsem teljesen értem. Hol van a sokaknál jól bevált terheléses teszt?? Azt hittem, nem hiába várunk a doktornénis vizitre..

Mutogat, de nem akárhogy

Mutogat, ha kérdez és szeretné tudni, mi az. Mutogat, ha séta közben ül a babakocsiban és irányítani szeretne és akkor is nyúlik a keze, amikor épp az ölemben van és szintén diktálná az irányt. Ez amolyan szupermenes, nem ujjal, hanem egész karból dől a megfelelő irányba.

Néha már egyedül áll

Egyelőre annyira néha, hogy ő maga észre sem veszi, inkább csak mi ujjongunk mellette. Nem nagyon akarom / akartam rászoktatni a kézzel sétáltatásra, szerencsére ő sem akarja, így marad az önálló próbálkozás. VAGY a nadrágom rángatása addig, amíg fel nem veszem és nem mutathatja nekem az utat. Ez is egy módja a helyváltoztatásnak...

Gluténpara? Ajjaj...

Most már, hogy gyakorlatilag nyomokban sem eszem tejet lassan 3-4 hete, furcsák az estére egyre nagyobb kiütések Lócin. Nagyon furcsák. A homlokra csapás aznap jött el, amikor ebédre benyomott egy hatalmas adag paprikás csirkét tésztával, és a hangsúly a tésztán van. Mert ugyan tojást nem tartalmazott, de durumbúzát igen, az meg egy hatalmas adag glutén. Ez volt 2 napja, azóta gluténdiéta is van, no nem nekem, ezt már sajnos nem tudom beiktatni az étrendembe, pontosabban kiiktatni onnan. Ha sikerül beszélnem egy gasztroenterológussal, akkor talán arra a kérdésemre is választ kapok, hogy a tejmegvonást ilyen szigorúan kell-e vennem. Még az is lehet, hogy nem..

Lóciszáj - én értem amit mond

Napról napra - és most tényleg nem túlzok - fejlődik a fiacskánk kommunikációs képessége. Ha a fejébe vesz valamit, hajthatatlan, a korábbi "á, elterelem a figyelmét és úgyis elfelejti" manapság már nem nagyon működik. Ha valamit szeretne, a magasba emeli a két kezét és "húú", vagy "hőőőő" felkiáltással jelzi az érdeklődését. Egyszerűen imádnivaló, nem lehet nem észrevenni. A hozzá társuló ó betűt formáló száj meg tankönyvi példája az óhajtásnak: "óóóóóóóó".

Ha könyvet szeretne olvastatni, csak odamászik a könyves dobozhoz és kiveszi a szimpatikus darabot. Mostanában minden könyvből csak pár oldalt tudok olvasni, mert veszi elő a következőt. Szerintem kezdi élvezni, hogy - már nem csak a lapozással- befolyásolhatja a meseórát.

De amiért ezt a bejegyzést elkezdtem írni, az a bizonyos tárgy, a kedvenc, amit kezd a nevén nevezni, ez pedig a labda. Imádja, bárhol észreveszi, legyen az a plafon (a Ringatón tárolják így a labdákat), vagy egy mesekönyv. Néhány napja vettem észre, hogy próbálja is mondani, valahogy így: "vha-vha". Ma is ringatóztunk és amikor csak meglátott egy labdát, jött a magasba nyújtott két kéz és a "vha-vha" skandálása.

A kislabdadobó

Vagy súlylökő, a kettő közül valamelyik. Merthogy megtanulta 1 kézzel (!!!) dobni a Thomasos kis labdáját. (Videó is van róla) Úgy vettem észre, hogy két kézzel megfogni nem volt neki nagy kihívás, így most az egykezest gyakorolja. Koncentrál, megfogja a jobb kezével a labdát, majd fölemeli a válla fölé a kezét és egy határozott mozdulattal eldobja. Ha épp velem játszik, és mondom neki, hogy "dobd ide", akkor még az irány is stimmel. Ezenkívül van amikor csak úgy magát szórakoztatja. Eldobja a labdát, aztán utánarohan.

Minden elfogultság nélkül, ilyet még nem láttam! Épp most lett 10 hónapos és ilyen ügyesen dobja a labdát!

Ölel és puszil

Imádom! Odajön, ha épp meglát és gyengédségre vágyik, vagy éppen aludna, vagy éhes, vagy csak úgy, és rámdől, puszit ad, megölel. Kicsi kicsi cuki bababab. :)

10 hónapos

Kb. 9800 g, este és hajnalban szopizik egy keveset és mellette napi ötször eszik. Szerencsére hajlandó lassan elfogadni reggel is a tápot, lassan csak megtanulja újra használni a cumisüveget. :)

Még tart a szigorú diéta mindkettőnknek, spec. tápot eszik (Milumil Pepti Plusz 2), ezt adom neki reggel és ebből kapja az esti tejpépet is (1-2 kanál Sinlaccal dúsítva).

Új kaják ebben a hónapban:

• hal (babakajában)
• sóska (nem ette meg)
• bab (csak pár darabot kunyerált a tányérunkból)

A borsót mostanában nem utasítja el olyan hevesen és az almát is szívesen eszi meg magában. Az elfogyasztott kajamennyiség nem nőtt látványosan, a mozgás viszont igen, így az utóbbi időben nem nőtt olyan nagyon nagyot.

Mira kunyerál csak jobban

Mert neki a könnye is folyik közben. Ha viszont Lóci ilyen jól halad, lassan ő is a kutyával egy szinten lesz. Szerencsére ő viszont felnő egyszer.

Amikor valaki elkezd enni, azonnal futszalad és hanggal, metakommunikációval, egész testtel kér. Mintha őrült éhes lenne, pedig nem. Akkor is ezt csinálja, ha előtte benyomott egy üveg kaját. Sokszor bedőlök neki és mondjuk idő előtt leültetem, hogy egyen, de hiába. Neki csak a potyafalat kell, az is a kezemből, miközben ő álldogál vagy éppen játszik valamivel.

Egyre határozottabban érteti meg magát

Itt van például a hintafüggőség. Ha meglátja a szobájában a hintát, akkor kiált, kapálózik, minden porcikájával azt mondja, hogy légyszi légyszi tegyél bele, naaaa. Ha ilyenkor nem teszem (mert mondjuk ebédelni indultunk), akkor kitör a balhé.

Ugyanilyen véget ér az a történet is, amikor játszik valamivel, vagy szeretne, de nem kaphatja meg, vagy épp elveszem tőle.

Tehát akkor a hiszti így néz ki mostanság. Fejet hátravág, egész testtel homorít, mellé sikító, vagy "jajjmár" sírós hangon kiabál. Egyelőre mókásnak tartom. Hogy mi lesz később? Kíváncsian várom...

Egy barátkozós nap - Barninál és Lucánál jártunk

Egyre kevésbé félek az autóvezetés közben és ennek Lóci is megérzi az előnyeit, mert például többször viszem ide-oda. Már ha épp Gábor nélkülözni tudja Kázmért.

Ma épp majd a Ferihegyi reptérig mentünk el, meglátogattuk végre a majdnem egy időben fogant kis barátunkat, Barnit. A vicc az egészben, hogy 10 hónapja tervezgetjük a találkozót, erre az előtte való hétvégén összefutunk az állatkertben. TÖK VÉLETLENÜL.

Kedden ennek ellenére elmentünk hozzájuk, Lóci pedig őrült jól szórakozott. Rámolt, zajongott, nyuszit "kergetett", kavicsot evett (ha hagytuk volna), hintázott és még aludt is egy órát délelőtt. Ha nem laknának olyan őrült messze, tuti találkoznánk velük hetente.

Délután mielőtt még hazaértünk volna, benéztünk Móniékhoz, akik 4 km-re laknak Ildiéktől, úgyhogy a csajozás is be lett iktatva.

Ott is nagyon jól elszórakozott és talán többet is kommunikált Lucával, mint Barnival, aki szerintem kicsit fenntartásokkal kezelte Lócit. Talán túl gyors, hangos, nyúlkálós volt, nem tudom.

Mire betettem a kocsiba, annyira ki volt purcanva, hogy 3 perc után el is aludt, úgyhogy kiélvezhettem a vezetés fennmaradó 30 percét.

Lóciszáj

Mindig azt hiszem, hogy "na, na ez most tényleg értelmes szó..", hát ilyen ez is. Lóci rajong a gombokért, legyen az fém és farmerhoz tartozó, egy plüssállat szeme, vagy éppen a V-tech labda bekapcsológombja. Nem győzöm lelkesen ismételgetni, hogy "gomb", amikor rámutat, vagy kérdően néz. Tegnap elkezdte ő is mondani (legalábbis én ezt gondolom), valahogy így: "ggö".

Újabban beszélgetünk egymással

Mindenhez kommentje van, egyszerűen be nem áll a szája. Persze partner vagyok a dologban, mindent el is magyarázok, sőt bőszen bólogatok a hablatyolására. Imádom.

Utcai lámpa mánia

Itt az ősz, így elő szokott fordulni, hogy sötétben sétálunk este. Megfigyeljük a világító autókat, lámpákat, mást úgy sem látni ilyenkor. Itt az utcában sok olyan lámpa van, ami viszonylag alacsonyan van, és a babakocsiból látja az oszlop tetejét is. Észrevettem, hogy jól megfigyelte, majd másnap már nappal is meg kellett állni mellette. Ha netán elfelejteném, egy hangos "hőőőő" vagy "hóóóó" kiáltással figyelmeztet rá.

Lóciszáj

Többször észrevettem már, hogy amikor szomjas és épp közelítek az itatópohárral, halkan azt mondja: "Tyette". :)

Takonykór

Pedig már olyan régóta nem volt semmi kórságunk, erre tessék. Hogy miért épp most? Először a paranoiámmal kezdem. Túl vagyunk a "tejallergia?" kérdéskörön, irattam fel Milupa pepti plust is, eddig úgy tűnt még nekem is, hogy minden ok lesz lassacskán. Viszont egyik délután adtam neki desszert gyanánt egy kis babapiskótát, erre estére tele lett kiütéssel, másnap reggelre meg betaknyosodott. Korántsem biztos, hogy a tojás miatt, de feltételezhető és ez jaj....úgyhogy most tényleg semmi allergén, amíg helyre nem rázódik.


Addig meg orrszívózás, tengervizes spray, Luuf balzsam éjszakára és Cebion. Egyelőre ennyi, aztán majd meglátjuk. Ez a harmadik nap, holnapra némi javulást kéne tapasztalni, de legalább ne romoljon a helyzet.

Szegénykém éjjel nem tud aludni, szopizni, nappal meg enni. A kedve rosszabb, mint általában, de nem vészes, ne is legyen..

(És igen, millió más oka is lehet: voltunk ringatón, cilizenebölcsin, jött Jázon és Luca is a héten, szóval akadt egy pár mikróba a közelben.) 

Fogd és vidd

Ez a játék mostanában. Jár-kel a lakásban, megfogja és felveszi a dolgokat, majd viszi magával. Legyen azt bármilyen nehéz is megtenni, hősiesen viszi, hurcolja. A legmókásabb eddig egy fürdőlepedő volt. Na azzal rendesen küzdenie kellett.

Egymáshoz ütögetős játék

Mindkét kézben egy-egy tárgy és már mehet is a csapkodás. Talán azt vizsgálja, hogy melyik a keményebb, melyik szól jobban és miért...

Önállóan és darabosat akar enni

Erről  mindig Vica jut eszembe, aki addig visított, hogy "íííííííínnnnnnn" (=én), amíg meg nem adatott neki a lehetőség, hogy ő maga tehesse bele a kakaóport a kikészített tejbe (természetesen evőkanállal).

Lócinál most kezdődött az őrület. Eddig is unatkozott, de egy-egy énekkel, mondókával le lehetett kötni. A múlt héten még az ujjbáb is működött. Mostanában viszont nem csak a teste, de a szája is unatkozik, nem nagy kihívás ugyanis számára a pépes étel. Így most szinte mindig van valami darabos kaja is a kezében, mialatt én próbálom kanállal etetni. Mert valamirevaló mennyiségeket azért még csak pépben tud enni. 7 fog ide vagy oda, a rutin még édes kevés.

Tejallergia lenne?

Már lassan 2 hónapja csúnya a nyaka. Hol szebb lesz, máskor meg olyan, mintha csalánnal csapkodtuk volna meg. Eleinte melegkiütésnek gondoltuk. Jó hurkás a nyaka, biztos bepállik. Gaoland felírja a Mycosidot, amitől olyan ronda lesz, hogy abba is hagyjuk gyorsan. Aztán jön a Sudocrem, amit pár hétig használunk, de kezd elfogyni és különben sem javul tőle semmit, úgyhogy abbahagyjuk azt is. Marad a jó öreg, gyógyszertári popsikrém. Van, amikor szebb, de már kétlem, hogy a krémtől javul. Bevillant Petra és Kazsik Kati sztorija is a tejallergiás babájukról. Utánaolvastam és jééé, minden egybevág. Az ekcéma, az éjszakai felkelések, a nyűglődés, a lelassult növekedés (bár ezt a folytonmozgás is okozhatja nyilván). Úgyhogy rendeltem shea vajat és vettem egy vagyonért Sinlacot a Nestlétől. Übertuti antiallergén táp, amitől ma majdnem átaludta az éjszakát. Éljen! Csak ennyi kell? No majd meglátjuk. Marad ez és az én (khhm) önmegtartóztatásom, amiből majd meglátjuk mi lesz. (Most is egy adag tejszínes krumplifőzelék fölött gubbasztok, no comment...)

Na ki van a kör közepén?! - első Ringató

Hát a vasgyúró fiunk. Beléptünk a Családi Mókavárba (majdnem késve, mert eltévedtem, nem is én lennék..) és baromi tömeg volt, egy fél lakásnyi szobában volt vagy 30 gyerek plusz a szülők...horror...Lócit ez egyáltalán nem zavarta, majd kiugrott a kezemből, annyira menni akart. Menj, gondoltam, és útjára engedtem. El is indult, szinte vissza se nézett. 15 mp után zsákmányolt magának egy csörgős játékot és azzal ment volna tovább. Már ha engedem, mert ekkor már elkezdődött a foglalkozás, amin majdnem minden baba illedelmesen ücsörgött az anyukája ölében. Kivéve prüntyeszt, aki tombolt, sikoltozott és mindenkire rámosolygott. Hát igen. Pár perc után feladtam, hogy kerekecske gombocskázzak vele, inkább azon voltam, hogy ne ölje meg teljesen a hangulatot a tombolással. Kerestem neki egy játékot (ami szintén tilos, de kit érdekel), amivel egy ideig lefoglalta magát. Aztán álldogált. Hogy az ölembe üljön? Amikor ennyi izgalmas dolog veszi körül? Háhh. Na persze.

Kék-zöld foltok

Két napja megjelent az első kék folt az álla alatt, ma pedig a második a fenekén. Azt hiszem nem kell magyarázom, hogyan is keletkeztek. Áll a baba áll, majd csüccs és bucc. Mármint az állának. És úgy látszik a popsija sem bírja az ilyenfajta kiképzést.

9 hónapos

Kb. 9400 g. Még mindig szopizik napi kétszer, háromszor, és ezen kívül ötször eszik.

Ebben a hónapban adtam neki:

• csirkemájat
• sovány marhahúst (felsál)
• túrót gyümölccsel és túródesszertet (amiben elvileg tej is van)
• sütemény darabkákat (amiben tojássárgája volt)
• pácolt disznósonkát (apró katonákat)

Egyre jobban boldogul a darabos étellel, a kölesgolyót is ügyesen fogja már a kezébe. A zöldségekkel továbbra is hadilábon áll. Megpróbáltam a spenótot, hááát, nem jött be. Annak ellenére, hogy direkt nem krumplival, hanem rizzsel csináltam és még tápszert is kevertem mellé. No majd egy kicsit később újra próbálkozom.

Furcsa mód a gyümölcsöket sem szereti már annyira, sőt délelőtt kifejezetten csökkent az étvágya.

Ha mi eszünk, azonnal odajön és kunyizik pár falatot. Legyen az csípős lecsó, vagy szilvakrémleves, mindent megeszik. :)

Oldalazós-kapaszkodós

A mai fejlesztés a következő. Kissé bénán még, de oldalazva haladgat a bútorok mellett, majd ha közel ér egy másikhoz, akkor átkapaszkodik. Onnan meg egy másik helyre, és így tovább, halad a baba szép lassan. Emellett nyilván az összes útba eső dolgot leránt és megcibál. Mert rend a lelke mindennek!

Fogócska és bújócska

Egészen tündér, amikor ő kezdeményezi a fogócskát, ami tulajdonképpen egy bújócskává duzzadó kukucs játék. Egyszer kell csak mondani neki, hogy "kukucs-kukucs" és máris indul a játék. Kacag egy nagyot és láthatóan nagyon gyorsan el kezd spurizni valamerre. Aztán vagy követi az ember, vagy megy utána. Nagyon vicces egy 9 hónapos szintjén ezt játszani! Van, hogy annyira lelkes, hogy képes pár perc alatt az egész lakást "végigfutni".

Mászóka #2

Doktornéni boldog lehet, ugyanis a kisfiunk a napokban úgy döntött, hogy már többet mászik, mint kúszik. Biztos oltári sok összeköttetést szeretne a két agyfélteke közé. Végül is, ki kell érdemelni a "Lőrinc tanár úr" nevet.

7. fog - jobb fölső egyes

És mikor már azt hittük, hogy "csak" 3 fogacska jön, akkor pár nappal később megjelent a negyedik is. Így már teljes a fölső metszősor!

Mászóka

Voltunk Ercseinél, aki kifejtette, hogy mennyire nagyon fontos a mozgásfejlődésben a mászás, jajj, ki ne maradjon Lócinál. Hiába mondtam, hogy ahol tud, ott felhúzza magát, de ő csak folytatta. Tegyek el MINDENT az útból...próbáljam meg rávenni arra, hogy másszon. Khm...na persze.

Aztán láss csodát, ma már kb. 50-50%-ban közlekedett kúszással-mászással. Eddig is mászogatott, de egy-két mozdulat után inkább a jól bevált fókázást választotta. Ma elkezdett átbillenni a dolog, és bár sokkal lassabban halad, mint kúszva, de úgy látom, hogy nagyon igyekszik.

Lóciszáj - az első értelmes szó?

Igazi pasi. Merthogy ma szinte bizonyossá vált, hogy nemcsak tudja, mi az a CICI, de mondja is. Egész halkan, szinte kidugja a nyelvét az ínyei között és mondja. A következő a párbeszédünk:

én: - Lóci, kérsz cicit? Cici?
L: - sziszi, sziszi

Egy élmény. Ahogy bab mondaná, übercuki. És tényleg az. Egyszerűen nem lehet vele betelni.

A puszimágus

Lépten nyomon puszikat osztogat. Kapott már a tükörbarát, Barnabás a játszótéren, a szélesmosolyú kisfiú a Baba bab-ban és tegnap Jázon is kettőt. Egyet az orrára, egyet a homlokára. És persze mi magunk ki ne maradjunk. Imádnivaló, ahogy érti, amit mondunk neki, kérünk tőle. Nyitva a szája és óvatosan odatolja a fejét. Persze dől ki belőle a nyál. Cukorkaládé! :)

5. és 6. fog - fogzási pánik

Már a részemről. Pöttömnek egyszerre jön 3 foga (a múltkori és a bal felső egyes, jobb felső kettes) és nem igazán bírja a fájdalmat. Gyakorlatilag be van gyulladva a felső metszőfogak alatti ínyrész, plusz az alsó metsző helyén is jön egy fog, úgyhogy az is sajog... eredmény: nem eszik (estig gyakorlatilag örülök, ha összesen 1 üvegnyi kaját bele tudok tömni), napközben egész nap nyűgös (hogy a fájdalomtól vagy az éhségtől, azt nem tudom), éjjel 1-1,5 óránként sír, jó esetben szopi, aztán alvás, de tegnap éjjel már azt sem volt hajlandó, csak sírt a fájdalomtól.

Sajnálom szegénykémet, de közben fokozatosan válok zombivá, aki nappal épp csak vánszorog, éjjel meg küzd az életéért. Úgyhogy beadtam a derekam és vettem egy tubus Dentinoxot, meg egy üveg fájdalomcsillapító szirupot (Nurofen). Az előbbi nem nagyon használ, szerintem simán lenyeli, az ibuprofen meg nagyjából ezekben a percekben kezd el hatni...drukkdrukkdrukkk

Ütögetős

Elkezdte a kezében lévő tárgyakat egymáshoz ütögetni. Egyelőre még csak óvatosan, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan rá fog jönni, hogy mik azok, amik jó nagy hangot adnak ki..

Evési sztrájk

Hajdanán már volt egy ilyen korszak, amikor alig akart ételt magához venni. Cserébe egész nap ment a nyűgösködés, csimpaszkodás. Éljen, itt a második ilyen időszak, ami nagyon remélem, hogy nem tart már soká. Egy ideig az volt a trend, hogy gyümölcsöt minden mennyiségben. Most tízóraira gyakorlatilag alig eszik valamit (3-4 kanál), hajnalban + reggel ugye szopizik (ki tudja mennyit, szerintem elenyésző mennyiséget) és az ebédet is alig lehet beleerőltetni. Mármint az ebéd felét, mert az utóbbi 1 hétben megint visszaálltunk a fél üveg kajára...

Lehetséges okok (nem győzök találgatni):

• fogzás: kijött ugyan a negyedik fog, de úgy tűnik, mintha a metszőfogak is készülődnének
• épp nem növekedési ugrik: Poroszlón és az utána lévő hétben rengeteget evett, meg is hízott (~ 20 deka egy hét alatt), és most visszaálltunk a Lóci adagokra, ami ennyi, akár tetszik, akár nem
• válogatós: ezt hiszem a legkevésbé. Kínáltam konzervvel, saját kutyulékkal és nem volt különbség.
• más típusú kajára vágyik: lassan elkezdek neki túrót adni, és lehet hogy egy kicsit darabosabbá kéne tennem az ételét? nem hiszem ezt sem...

4. fog - jobb felső kettes

Mára épp csak kidugta a szélét. Szerintem 1-2 nap és jól láthatóan fog látszódni a szájában.

Első puszik?

Ma többször jött oda hozzám, majd a nyitott száját az arcom különböző pontjaihoz illesztette. Én közben mondtam, hogy "puszi" és viszonoztam is, de valóban az lenne?

A könyvlapozgatás íze

A délelőtti alvás előtt szinte ki akarta tépni a kezemből a jól ismert "Baba bab" könyvet. Mikor rájöttem, hogy lapozni szeretne, kicsit segítettem neki és pár perc múlva már ő lapozott. Gyorsan átsiklottunk a kevésbé kedvelt oldalak felett és elidőztünk a kedvenceken, mint amilyen az "5-8-10-20 sarokcsiszoló, én vagyok a kalapács, te vagy a fogó" is.

Első oldalazó lépések

Eddig a következő entitások mellett áll fel:

• kanapé
• mi
• konyhai tároló
• kartondoboz
• szelektív hulladék.. (és lassan minden mellett)

A saját kis szobájában lévő kanapé mellett ma megtette első bizonytalan oldalazó lépéseit.

Első biciklizés

Alig vártuk a biciklisülést (Hamax Kiss)! Miután megjött, átszaladtunk babómamához a sisakért és fel is avattuk mindkettőt. Még szoknom kell a súlyt hátul, de már most nagyon élveztük. Lócinak eleinte fura volt az imbolygás, a sebesség és az ide-oda csúszkálás, de 10 perc után elaludt az ülésben.

Éljeeeen!

8 hónapos

9000 g :), főleg normál ételt eszik, cicizni csak reggel, hajnalban, éjjel (ha felkel) és napközben nyugtatáskor (szerintem az már nem mennyiség)

sbarack, 3 magos pép, padlizsán, cukkini, zborsó (újra)

• házi tejpépet gyártok tápszerből meg Alnatura rizspépből, mert a gyári az rettentően édes
• elkezd jól enni (ha meleg van, akkor kevesebbet eszik, de amúgy végre van étvágya), gondolom mert egyre többet mozog
• leszoktattam végre a banánról
• rájöttem, hogy utálja a krumplit, így nem adom neki
• szereti a paradicsomot (NAGYON!) és a sütőtököt
• szeret útközben enni (amikor sok az inger és szórakozik), ha etetőszékben van, akkor folyamatosan mondókázni kell
• ha keverem a zborsót srépával, azt szereti
• házi babakekszet gyártok zabpehelylisztből, almából, tápszerből, olajból (a nagy részét lefagyasztom), szereti nagyon (a Hipp-nek a fele cukor, igyekszem nem azt adni neki)

Rengeteg dolgot megért már

Például ezeket:

• hol van a .... (elkezdi keresni)
• apa, anya
• autó, gomba, nyuszi, labda, kocka (ezt nem mindig)
• éhes vagy?
• szomjas vagy? kérsz inni?

Poroszlón nyaraltunk - áll a baba áll

Egy pont megfelelő méretű vályogházba menekültünk a kánikula elől. Míg a tetőtérben 30 fok volt, odalent 25-nél többet nem nagyon láttunk a hőmérőn.

Hogy Lóci élvezte-e? Az elmúlt időszak eszegetései után meglepődtünk mennyire sokat eszik. Teljes adagokat, jóízűen, és még a banánról is sikerült leszokni. Minden nap fürödtünk, Lóci nagyjából napi 1-1,5 órát lubickolt, ettől jól kifáradt és (1 kivétellel) végigaludta az éjszakákat, pedig itthon mostanában sosem sikerül. A Tisza-tó vize olyan 26 fokos volt, de ez kicsit sem zavarta, ugyanúgy élvezte, mint a 30 fokosat.



Apa kevésbé bírta. :) Többször magától felállt (!!!), legtöbbször ránk mászott, belénk kapaszkodott.

Imád rajtunk mászókázni. Ha tele a pocak és ereje teljében van, akkor felfedezőútra indul a lakásban. Mindent pakol, rámol, átrendez, szinte követni lehet, hogy merre járt. Még mindig barátságos az idegenekkel (is), aki mosolyog, az csak jó ember lehet. Kommunikál és mosolyog, mindenki imádja.

Semmi pánik

Ma este fürdés közben hátradőlt véletlenül a kádban és teljesen ellepte a fejét a víz. Egyáltalán nem pánikolt be, rögtön becsukta a szemét-száját, tudta mi a teendő. Mi nyilván jobban megijedtünk. :)

Egyedül felül

Ma megtanult felülni tudatosan is, azóta folyton gyakorol. Kúszik keveset, aztán oldalra vágja a fenekét és már ül is. Büszkék vagyunk. Ezenkívül egyre többször kapaszkodik fel, állni szeretne. Örülnék neki, ha azért megtanulna mászni előtte, de ki tudja mi lesz, kíváncsian várjuk.

A 3. fog és az első út vonattal Pestre

Kint van a bal felső kettes metszőfog csücske. Olyan mintha a szemfog lenne, de nem az. Ma egyébként meglátogattuk Szilvikét Budán, bazi messze lakik. Vonatoztunk, villamosoztunk és buszoztunk is. Nagyon jól bírta az utat, egyre jobban szeret nézelődni, jönni-menni.

Már 10-20 percig is képes dumálni, legtöbbször ezt: dadadadadadadada (pont mint egy dühös öregasszony)

Véletlenül, de ül!

Kétszer is a nap folyamán hirtelen ülő helyzetben találtam. Ő is legalább ennyire meglepődött.

Pécsen kirándultunk - az első kifli

Tavalyról maradt még egy elutazandó kuponunk, így döntenünk kellett. Bevállaljuk a 3 órás utazást (és egyben első utazást), vagy nem. Hát vagányak voltunk és nekiindultunk. Odafelé minden simán ment, beillesztettük az utazást a délelőtti alvásba.

A pécsi túra is tetszett Lócinak, szinte végig a babakocsiban vagy a hordozóban utazott, és egyáltalán nem volt ellenére. Meg is jegyeztük, hogy jól ellenne ezzel a cigány élettel. Mindig csak menne, menne. Az állatkertben érezte a legjobban magát, nézte az állatokat, dumált magában, majd egyszer csak (észrevétlenül) elaludt.



A hotelben megkapta élete első kiflivégét, hátha tovább marad az etetőszékben, de nem. Nagyon ügyesen rágicsálta, és közben természetesen mindenkit elbűvölt.

Az utazóágy is debütált, nagy sikerrel, pedig kicsit féltünk tőle, hogy vajon fog-e majd benne aludni.

18-án éjjel óránként felkelt, ezt azzal próbáltuk magyarázni, hogy aznap 2,5 órát horpasztott a háti hordiban, míg mi Zsolnay kiállítást néztünk, péksütiztünk és turiztunk.

A hazaút horror volt, szegénykém egyáltalán nem szeretett volna lekötözve ülni, folyton ki akart szállni, így ahol tudtunk, megálltunk. Viszont vészesen közeledett az este, ezért próbáltunk időben hazaérni, de mégsem sikerült. Összességében maximálisan megérte, nagyon ügyesek voltunk, jó sok élménnyel gyarapodtunk!

Lóciszáj

Eddig ezeket "mondja":

• ajajajaaaaa
• ababababababa
• gyejeeeee
• gajagajagajagaja (főleg, mikor cumizik)
• tuty
• egyegyegyegyegy
• igyigyigyigy

Ezenkívül sikít, köpköd, fújkál, hörög. :)

Bekússza az egész szobát

Mára ráérzett a kúszás ízére és körbejárta a szobát. Mi meg csak ültünk és nem győztük csodálni!

7 hónapos

8780 g, már több gyümit-zöldséget eszik, de azért még ciczik, csak keveset. Ezeket kapja, ami új: cshús-anyatejberizs-szilva, próbálkozok salátafőzelékkel, tökfőzelékkel, de nulla sikerrel.

• minden étkezésnél igényli már a kanalas ételt
• felgyorsultak az események, napról napra ügyesebb-erősebb
• sajna nagyon szereti az édeset és egyre kevésbé a főzelékeket..egyre válogatósabb?? ki kell találnom valamit, vissza akarom szoktatni a natúr ízekhez..
• igyekszem minimálisra csökkenteni a fejések számát

Feláll a kádban

Ma le kellett ereszteni a kiságyat, mert fürdés közben fogta magát és egyszer csak felállt. És még nincs is 7 hónapos..

Élvezi a strandolást

Már jól látható jelei vannak, hogy élvezi a lubickolást, sőt már a lába is jár! A héten a kánikulára való tekintettel kétszer is strandoltunk.

Egyre többet ül és gagyog

Egyre többet ül, szeret ülve játszani és elkezdte élvezni a rugós hintát. Csörgőt kell adni a kezébe és ugrálás közben azt rázza, rágja.

A gagyogás kezd értelmes lenni: "abababbbaba baba.."

Egyedül egyensúlyozva ül

Elég csak felültetni és egész sokáig megtartja magát.

Előre kúszik és nem véletlenül

Rájön, hogy hogy is kell ezt csinálni, így már gyakrabban halad előre, mint hátra.

2. fog - jobb alsó egyes

És kint van, éljen!

Csapkodás a kádban

Két kézzel csapkodja a vizet a kádban, az apja legnagyobb örömére. :)

Körbe-körbe kúszás

Nagyon ügyesen forog / kúszik körbe körbe, lassan biztos rájön, hogy hogy kell előre.

Első babaúszás

Ma voltunk Vácon a Tanuszodában, kipróbáltuk a babaúszást. Az első 10 perc nyöszörgés volt, kicsit megijedt, de aztán amint kapott egy gumiállatot a kezébe, már semmi gondja nem volt. Rágcsálta, miközben az apja mondókázott a feje fölött.

Utána strandoltunk egyet, hogy nekünk is jó legyen. Imádta, az árnyékban igazi "jó gyerek" volt.

Próbálkozik az üléssel

Pár másodpercig már meg tudja magát tartani, és láthatóan élvezi is a próbálkozást.

6 hónapos

8140 g, anyatej főleg, kevés tápi, és folytatjuk a kóstolgatást (már délután is) a következőkkel: körte-házi rizsnyák-répa-krumpli-cékla-kölespép-babakeksz (én sütöttem)-meggy

• elkezd felkelni éjszakánként (persze továbbra is könnyen visszaalszik szopira, de azért...)
• kijött a foga és már csomó mindent csinál!!

1. fog - bal alsó egyes

Talán ez volt az oka, hogy étvágytalan volt, kibújt az első fogacska, éljeeen!

Hátára fordul

Tegnap és ma is egyszer a hátára fordult, lehet hogy lassan rájön, hogy is kell?

Körbe-körbe és hátrafelé kúszik

Elég gyorsan, nagyon élvezi!

Kóma

Semmi speciális nem volt a mai napban, mégis úgy kidőlt, hogy éjjel EGYHUZAMBAN 11 órát aludt!!! Reggel oltásra siettünk a dokinénihez és ébresztgetni kellett... ezt azért írom le, mert gyanítom nem lesz sok ilyenben részünk.

Lábszopi

Ma többször is bekapta és szopogatta a lábát. Eddig ilyet csak babamagazinokban láttam, hát élőben még ennivalóbb!

Hátról hasra forgó

Ráérzett a dolog lényegére, de annyira, hogy miután sikeresen átfordult, onnantól kezdve egész nap csak forog. Neki bal oldalra sikerült és nem is próbálja a másik irányba.

Nézi az autókat

Séta közben egyre jobban érdekli a külvilág, nem meglepő módon az autók kötik őt le leginkább, ezért igyekszünk forgalmas helyeken sétálni.

Játszik egy lábbal a kezében

Megragadja és meg is tartja a lábát játék közben.

Forog jobbra-balra

Főleg játék közben. Kíváncsi leszek mikor lesz meg az átforduláshoz szükséges lendület.

5 hónapos

7600 g, anyatej, nagyon kevés tápi, alma-őszibarack-sütőtök-banán kóstolgatás délelőtt

• továbbra is átaludja az éjszakákat, de van, hogy felébred (ki tudja miért)
• sajnos beteg volt (vagy a foga jön?), taknyos, alig kapott levegőt szegény

Hajfétis

Már odanyúl a hajamért és ha hagynám el se engedné, csak tépnéééé.

Hason fekve játszik

Egész elmélyülten képes a hasán játszani, ami elvileg jót tesz az izomfejlődésnek, úgyhogy ennek nagyon örülünk.

Mantra a babakocsiban

Mostanában séta közben folyamatosan jár a szája, rengeteg mondanivalója van.

Kék kutya jaj neked

A félig saját kézzel kreált forgón menet közben (!) megfogja a kék kutyát és nem engedi el.

Vicces dolog ez a manduladarálás

IKEÁ-s svéd mandulatortát reprodukáltunk és ahogy azt a recept is leírta, mandulát daráltunk hozzá. Mindeközben Lóci a pihenőszékben. Szerettük volna, ha nem ilyed meg a daráló hangjától, ezért úgy csináltunk, mintha baromi vicces dolog lenne, és mikor elindult, jót nevettünk rajta. Annyira jól sikerült a dolog, hogy Lóci heves hahotázásban tört ki. (lásd a videón)

Első élőkoncert a gimiben

Apa tavaszi hangversenyezik a Dunakeszi Koncertfúvosokkal. Gondoltam egyet és elmentem Lócival. Persze vittünk tápit, meg hordozót és egy adag idegeskedést, hogy jaj mi lesz, ha kitör a hiszti. Egy ideig teljesen jól elvolt, de egy baba nyilván hangot ad ki magából (Lóci meg nem is keveset és azt se túl visszafogottan), így bevonultunk a tanáriba mászkálni, aztán altatni. Szuperjól el is aludt a hordiban, így elindultam vele hazafelé. Nagyjából 10 percig bírta és felébredt a mózesben. Tudtam, hogy nem bírja sokáig, így elkezdtem neki énekelni egész hazáig. Hangulatos volt! :)

Oldalra fordul a pelenkázón

Meglátott valamit és már fordult is el. Figyelnem kell ezután.

4 hónappal a hátunk mögött

Elolvastam az előző bejegyzést és rengeteg dolog történt azóta. Például már átalussza (1 hónapja) az éjszakákat, nagyjából van egy napirendje, ami teljesen megmagyarázhatatlan okok miatt változhat is, meg maradhat is. Van, hogy imádja a hangzavart és eg se nyikkan majd 3 óráig és van, amikor egy órán keresztül sikít, mert próbálná kizárni a külvilágot és aludni. De nem megy. Emellett egyszerűen nagyszerű kis karakter!



Imád fürdeni, lubickol, hasra fektetve folyton kinyomja magát és büszkén áll a kiságyban, van, hogy 15-20 percig is elvan a játékaival. Hason fekve egyre (napról napra) többet van el, most már a kezeit ilyenkor nem csak a teste megtartására használja, hanem fog is vele.



Kommunikál, mosolyog, huncutkodik és manipulálja a környezetét, beleértve minket is. A napokban megtalálta azt a frekvenciát, aminél tuti biztos, hogy valamelyikőnk megjelenik mellette. Őrület, hogy nevel minket! Egyre többször mozdulunk ki, és bár folyamatosan fejnem kell, próbálunk alkalmazkodni. Ja, és kb 1 hete kóstolgatja már az almalevet, tegnap pedig életében először pürét is evett. Ízlett és nagyon ügyeske a kanállal.

El sem hiszem, hogy holnap lesz egy éve annak, hogy reményvesztetten nekiindulva a hajnali órákban megpillantottam a második halovány kis csíkot is. Boldog voltam és boldog vagyok most is.

4 hónapos

6900 g, anyatej, nagyon kevés tápszer, pár kanál almalé

• rekordokat dönt az éjszakai alvásaival, imádjuk, már nagyjából van napirend
• ízlik neki az almalé, azt hiszem folytatni fogom a többi gyümölccsel
• még mindig van, hogy nagyon nyűgös, szinte vigasztalhatatlan

Ajjjaaaaaaaa

Újabban egyre többet sikítozik, a "gyeeeeeee" mellett megjelent az "ajaaaaa" is.

Születési súly dupla!

Épp ma 6990 g a gyermek, ami épp a születési súlyának a kétszerese. Elvileg 6 hónapos koráig illik ezt elérni, hát nekünk 4 és fél hónaposan sikerült.

Körbe-körbe a járókában

Kúszogat a járókában, és láthatóan élvezi.

Tolat

Hátrafelé tolatott mintegy 20 cm-t. Dokibácsi szerint mondjuk ezt az újszülöttek is tudják, de úgy tűnik, Lóci most valamennyire tudatosan próbálkozott.

Első tápszer

Ki akartam próbálni, hogy bírja-e / szereti-e a tápit, mert nem lesz mindig megoldható a tejcimelegítés. Hát, a szeme sem rebbent, megitta mind.

Hangos nevetés

Állunk a tükör előtt, bohóckodunk, megnevettetem. Hangosan kacag. Majd 2 nappal később ül az ölemben és nevet. Egyszerűen imádnivaló.

Újabb fürdős játék

A lába. Újabban ezzel játszik fürdés közben. Fejlődik a testtudat!

Átbillenti a feje

Hasra tesszük és háromszor egymás után átfordul a bal oldalára. Egy pillanatra úgy tűnik, mintha tudatos lenne, de csak szórakozik picit. Hiába, akinek ilyen nehéz a feje, megteheti.

3 hónapos

6000 g, anyatej belőlem vagy cumisüvegből

• elkezdi átaludni az éjszakákat (lehet hogy este éhes volt, mióta plusz anyatejet is kap, azóta nyugodtabbnak tűnik)
• már nem olyan észrevehető a hasfájása, mondjuk minimális tejterméket eszem
• elkezd kommunikálni a külvilág felé, ami nagyon izgalmas és örömteli :)
• már szinte egyáltalán nem fájnak a sebeim, ez meg még jobb érzés
• ja, és jön a meleg, egyre többet vagyunk kint

Rázzad babám

Mármint a csörgőt. Megragadja és csak rázza, rázza. Luca csajos csörgője (rózsaszín-sárga) a kedvenc.

Jobb kezet a szájba

Fekszik és játék közben a jobb keze a szájában landol.

Megfogja a fölé lógatott játékot

Egy ideig nézi-nézi, majd komótosan odakap. És ha szerencséje van, sikerül is megfogni. Ma ilyen napja volt!

Csörgőt a szájba

Nemcsak fogja, de meg is kóstolja!

Mosolyt kezdeményez

Ez valami isteni jó érzés. Rám néz, megismer, mosolyog. :)

Egyedül játszik? Balkezes lesz?

Meglepő módon sokat van el egyedül és játszik is. Ilyenkor csak csendben figyelek. Balkezes lesz?

2 hónapos

4860 g, anyatejet eszik hol a cicmből, hol üvegből, hol kanállal (sokat fejek)

• sokszor egész kiegyensúlyozott, máskor viszont egész nap nyűgös, ki tudja miért
• a hasfájás is megvan még
• ha rossz a kedve, egész nap rajtam csüngene (na jó, mindig ott lenne)
• próbálom az ágyba tenni, hogy ott aludjon, hol sikerül, hol nem
• kipróbálom a cumit, nem jó érzés. mármint nekem. ő jól elvan vele egy darabig, de nem igazán szereti. nem jön belőle tej..
• nagyon lusta a szopizással, csak a könnyen folyó tej kell neki, a többit kifejem és odaadom neki (szeretném, ha most még nem apadna el a tej)

Vége a gyermekágynak

Kihasználom az időt, hogy Lócipók alszik és írok pár sort erről a kis pöttömről. Ezen a héten lesz 8 hetes, lassan betöltjük a második hónapot is. Hihetetlen mennyire gyorsan száguld az idő, szinte csak a képeken keresztül látom a hatalmas fejlődést. És ez csak a külcsín, a viselkedéséről nem is beszélve. Elkezdett hangokat hallatni, szinte minden helyzetben. Hangosan alszik, nyög, ha erölködik, sikolt, ha boldog, és kismacskaként vonyít, ha épp sírni készül. Napról napra egyre többet van el egyedül, néhány játékát már meg is ismeri és rájuk mosolyog. :) Meg persze ránk is, sőt épp tegnap vettem észre, hogy a hangomat is megismeri már, és hajlandó pár másodpercre felfüggeszteni a sírásrívást. Nyálbuborékot már nagyon régóta fúj és sajnos a hasfájása is megvan még. Igaz, egyáltalán nem konstans, sőt, fogalmunk sincs, mikor jön elő. A lényeg, hogy akkor nagyon nyugtalanul alszik és egész nap kismajomként csimpaszkodik ránk. Várom már, hogy megjöjjön a hordozóeszköz, akkor legalább lesz két szabad kezem is. :)


Szopizni változatlanul lustán vagy épp mohón akar, ha van egy-két jó napunk, akkor egyiket sem. Bár lehet, hogy rosszul értelmezem a sírásait és akkor próbálom megetetni, amikor nem is éhes. Pár napja megint előkerült a mellszívó, pedig nagyon örültem volna, ha megszabadulok tőle. Este láncetetést követel, napközben ellenben keveset eszik. Éjjel viszonylag sokat alszik, úgyhogy vagy épp felrobban a mellem, vagy nincs annyi tej benne, amennyi kéne. Nagyon nagyon szeretném, ha sokáig szoptathatnék, remélem a kitartás meghozza a várt eredményt.

Dokibácsi mindent rendben talált odabent, és bár van egy-két belső varratom még, de zöld utat adott a hancúrozásnak. Próbálkoztunk is, bár nem túl sok sikerrel. Miután túljutottunk a "ez a gyerek volt?" fázison, a babaolaj sem segített a barlangba jutáshoz. Hiába, nálam egyelőre nem áll fenn a "virsli a tornateremben" helyzet szerencsére. Viszont keresnem kell valami tágító bűbájt..:)

Általában csodálkozom a helyzeten, hogy anya lettem. Büszke vagyok és imádom a fiunkat. Annyira kis talpraesett, gyönyörűség, hogy nem tudok vele betelni. Várom a tavaszt, hogy többet lehessünk a friss levegőn. Ez az egyetlen, ami egy kissé megvisel, pedig annyira nem is veszem észre.

Éééés itt a vége, a fiatalúr végre ébredezik..

Kórházi gyermekágy dióhéjban

Dec. 9 - reggel 8 óra, SOTE II. Terhespatológia. Undok nővérke vesz fel az osztályra, de nem érdekel, nagyon fáradt vagyok és csak arra tudok koncentrálni, hogy el ne ájuljak megint. Kapok egy ágyat, ahol sajnos nem tudok aludni, mert az egeket verdesi bennem az adrenalin. Egy kis idő múlva bejön 2 medika, és megvizsgálnak. Kérik, hogy húzzam fel a hálóingem, hogy megnyomkodhassák a hasam. Aú. Ez mindig fájt. Mikor meglátják a hasamon a hatalmas véraláfutásokat, elszörnyednek. (Én is ekkor néztem meg őket tüzetesen.) Mondom nekik, hogy no para, a gyerek jól van, ezek meg majd eltűnnek, de nem hagyják abba a nyomkodást. Au, mondom, mikor a bordám közelébe érnek, ott tényleg érzékenyebb volt. "A lépe." - mondja az egyik. "Igen, a lép lesz az." Majd kimennek. Én azonnal kapom a mobilom, hívom babot, hogy lehet hogy megrepedt a lépem, ezt suttogták a vizitelő kisdokik. Ő totálisan kiakad, amit megértek (utólag nem is értem, miért hívtam fel) és dühkitör. Meg akarja ölni a dokit én meg azon izgulok, hogy jaj, csak nehogy mégis..

Végül nem volt léprepedés, sőt a bordám sem tört, amit a mai napig nem értek, de mindegy is.. Aznap kaptam 2 vaskoktélt, 2 infúziót, másnap újabb vasat és infúziót, hogy magamhoz térjek. Iszonyatosan megviselte a testemet a szülés, amit nem gondoltam volna. A szemem bedagadt és körülötte véraláfutásos lett a bőr az erőlködéstől, a testem pedig elvesztette minden erejét. Aznap meg sem kaptam Lócit, de nem is kértem volna. A vécéig is alig tudtam kivonszolni magam. Összesen négyszer sikerült elájulnom aznap.

A gyerekágyas részleg sokkal barátibb volt. Cuki szobatársak, sírdogáló babák, idill. Vártam a másnapot, amikor már én is büszke mami lehetek.

Gátseb. Jaj. Irtózatosan fáj, feszít, húzódik az első pillanattól kezdve. Kínlódás a járás, ülni még féloldalasan sem megy, csípi a víz. Jaj. 2 hét után kezdett enyhülni a fájdalom, addig napi szinten megkeserítette az életem. Az első kakilás maga volt a kínkeserves pokol. Második szülés. Komolyan. A nagykönyvben megírt 1 cm nálam legalább 5-6 lett, repedt is picit, kíváncsi is leszek mit mond dokibá a 6 hetes kontrollon.

Másnap reggel lefürdök és ezzel újjászületek, majd minden energiámat összerántva átsétálok a csecsemőosztályra. Az első találkozás a szülés óta.

Nincs bent sok gyerek, nagyjából 2 másodperc kell, hogy megtaláljam az én édes kis hajasbabámat. "Jó reggelt, Gyenes Lőrincért jöttem". Meg is kaptam és onnantól kezdve csak egy kis időre kellett elválnunk. Próbálom megfogalmazni az érzést, ami a kis plexikocsi tologatása közben tört rám. Anya lettem. Anya vagyok. Van egy fiam. Hirtelen nem fáj semmim. Megmagyarázhatatlanul boldog vagyok.

Az együtt töltött pár nap tanulságos és vidám volt. Elkezdtük megismerni egymást. Amit ekkor már tudtam róla: utálja a pelenkázást, utál háton feküdni, szeret a mellkasomon megnyugodni, néha fáj a hasa evés után. Már ekkor tudtam, hogy Lócipók nem egy elveszett baba, egyértelműen kommunikálja, ha valami nem tetszik neki.

Az orvosom megérte a pénzét. Bejött a hazamenetelem előtti nap és majd 1,5 órán át a jótanácsaival látott el, kezdve a gátseb kezelésétől egészen a szoptatásig és a fejésig. Imádtam és most is emlékszem minden szavára. Találkozunk 6 hét múlva. (a folyosón azért tett egy megjegyzést. "Mekkora feje van ennek a gyereknek?!" "35 centi"- feleltem. "Nem, 34 cm" (tényleg annyi) "Azért kész csoda, hogy kifért magából, tudja?" "Nem akarok erről beszélni.." - mosolygok és zárom le a viccelődős párbeszédet. Majd átölel menet közben. Hahaha. Babbal megegyeztünk, hogy a következő császár lesz. :)

A második éjjel Lóci megtanul szopizni. Minden egyes nyikkanáskor a cicimre teszem, de az elején elég sokat bénázunk. Aztán egyszer egyszer helyesen belémszív és azt hiszem kiszakad a méhem. ÁÁÁ, hogy ez az. Rögtön érzem, hogy ilyennek kell lennie. Fáj. Senki nem mondta, hogy fájni fog. A mellbimbómnak sem kellemes. Hmmm...ülni egyszerűen képtelen vagyok, kitalálom, hogy fekve fogok szoptatni, ez meg is marad jó sokáig.

Hétfőn, 12-én megyünk haza, de előtte meg kell nézni, hogy mennyire sárgult be. Látom, hogy sárga, ezért csak a mérték miatt aggódom. Végül hazaengednek, de tutira a túltelítettség miatt, ugyanis megdőlt a csecsemőszám az osztályon. Bab jön, hozza a hordozót, én mindenkitől búcsúzom, irtó kedvesek voltak, kicsekkolok a szobából is, izgulok. Lóci olyan mint egy rongybaba, hazafelé sem ébred fel, sőt egész nap alszik. A cukros víz és a BCG oltás valszeg engem is kiütne.

Hazaértünk, minden fura. Fáj a seb, de nagyon. Nem találom a helyem a lakásban és van egy tüneményes kisbabánk.

1 hónapos

3690 g, naponta olyan 650 g-ot eszik, csak anyatejet

• sokat nyűgös - talán a hasa fáj - figyelek arra, hogy mit eszek, úgy tűnik, hogy a tejtermékeket nem nagyon szereti a pocakja
• keveset alszik napközben - minden érdekli, pedig még nem is nagyon lát
• éjszaka sokszor felkel, bár vannak nyugisabb éjszakák
• egyelőre vele alszom, van hogy rajtam alszik órákat éjjel (ilyenkor fel sem kel, már már ijesztő, hogy mennyire mélyen alszik)

Szüléstörténet 3 hét távlatából

Lóci a szomszéd szobában szuszog, bab épp zuhanyzik, én meg túl vagyok a vacsorán. De hogy jutottunk ide?

December 8-at írunk. Az aznapra betervezett program a következő: megvarrni Vicáék karácsonyi ajándékát, a köténykéket és elvégezni a szokásos itthoni teendőket. Elégedett vagyok, mert az előző nap elintéztem Ancsával bab szülinapi meglepi partijának utolsó simításait. Ja, és kipottyant a nyákdugóm.. ami után elvileg még hetek is eltelhetnek, de nekem attól a pillanattól kezdve tágulásos vérzésem van. Érzem, hogy közel az idő. A védőnő meglátogat délután és közli, hogy milyen hülye szeles idő van, biztos sok baba fog születni ma. Este a szokásos kanapé krumpli üzemmód után elégedetlenkedek egy sort, hogy alábbhagytak a napi rendszeres fájások, majd elmegyek lezuhanyozni. Talán 21-21:30 lehet, amikor már kezd gyanús lenni a helyzet, a fájások egyre erősödnek, sűrűsödnek. Már nem kérdés, hamarosan szülők leszünk. Gyorsan meghallgatom a meditációs cédét (amit szégyenszemre eddig egyszer sem tettem) és babot arra kérem, hogy öltözzön és dobálja be a kórházcsomagba a még hiányzó dolgokat. Úgy 22:45-kor már 1 órája tartanak a 10 perces (vagy annál sűrűbb) fájások, úgyhogy nem tétlenkedek tovább. Bab még kételkedik és az ágyból kérdezi, hogy "de ez biztos az? nem kéne még várni picit?" Ekkor már komoly testhelyzet változtatásokat kellett eszközölnöm egy-egy fájás közben. Miután felhívom Adriennt, olyan 23 óra magasságában útnak indultunk.

A kocsiban egészen a Hungária körútig simán megy minden, annak ellenére, hogy a forgalom az átlagosnál nagyobb, jól haladunk. Ott viszont dugó fogad. Éjjel fél 12-kor!!! Látunk egy karácsonyi vásárt, egy kazalnyi gyalogost és forgalomirányító rendőrt. A fájások ekkor már 2-3 percenként törnek rám, de van, hogy 1 percet is alig bírok ki. Hányinger. Mindjárt a kocsiba hányok. Kicsit mindketten paráztunk, a legkevésbé sem szerettem volna benne lenni a másnapi hírekben. Arra gondolok, Adrienn már biztosan beért. Éjféltájt végre nekünk is sikerült, de a kocsiból már alig bírtam kiszállni.

A szülőszoba felé tartva furcsa bizsergető érzés fog el. Izgulok. Hamarosan találkozunk a fiunkkal. A kis koktélcseresznyénkkel.

Adrienn mosolyogva vár, majd beterel egy vizsgálóba, hogy megnézze hány ujjnyira tágultam ki. Gyanútlanul felfeküdtem a vizsgálószékbe és akkor jöttek a csillagok. "Óóó, nagyon jó, már 3 ujjnyi." Majd lazán "előrehúzta a méhszájam". Megnyugtatott, hogy ezzel órákat spórolunk meg a szülés alatt. Hát nem nyugodtam meg. Nem megyek a vajúdóba, hanem irány a szülőszoba. Az izgatottságunk fokozódik, de nincs időnk gondolkodni, mert olyan gyorsan történnek a dolgok. Nekem nagyon sok idő kiesik, leírom mire is emlékszem. Rohamosan sűrűsödnek a fájások, amiket többnyire csak állva szeretek átélni, leginkább úgy, hogy a szülőágynak vagy babnak dőlök. Kipróbáltam a labdát is, de az nem igazán volt kényelmes. Két fájás között igen, főleg, ha bab a hátamat simogatta. Szóval ilyenkor nem számoltam már az időt, nem néztem az órát, hanem igyekeztem bentre koncentrálni és segíteni Lócipókot. Telt az idő, a fájások erősödtek és egyszer a doki (aki mindvégig bent volt, csak Adriennel dumált a kanapén) arra kért, hogy feküdjek fel, mert megnézné mi a helyzet a méhszájammal. Rohadtul fájt. 4-5 ujjnyi, mondta, most már ne akarjak mászkálni, mert megrepeszti a burkot, de ne féljek, nem fog fájni. Ezt Adrienn is mondta korábban, ezért próbáltam is elhinni. Egy fájás közben történt mindez, furamód forrónak éreztem és bazi sok volt. Megnyugtattak, hogy teljesen tiszta a víz, Lóci jól van. Na innentől kezdve kezdtem transzba esni. Kevés dolog maradt meg tisztán, talán jobb is így. Oldalt kellett feküdnöm, és 3 fájásonként átfordulnom a másik oldalra. Utáltam. A jobb oldalamra az egész terhesség alatt szar volt feküdni, hát ez a szülőágyon sem volt másként. Mindenesetre nem volt mit tenni, muszáj volt. Ekkor már rengeteget számított a helyes légzéstechnika, száradtam is tőle össze rendesen. Bab lelkesen hordta nekem a korty vizeket meg a szőlőcukrot.

A fájdalmas forgolódás közepette a doki megint jött és megvizsgált, majd örömmel konstatálta, hogy már 5 ujjnyi, és lassan érezni fogom a tolófájásokat. Szóljak majd, ha kakilnom kell, erre kért. Viszonylag sok idő telt el addig, amíg az első ilyet éreztem, de hogy ez mennyire igaz, arról fogalmam sincs, mert akkor már teljesen elvesztettem az időérzékem. Dokibácsi megint megvizsgált és szólt, hogy még nem tűnt el a méhszáj, úgyhogy nyomjak, ha azt érzem, nyomnom kell. És itt kezdődött a neheze, merthogy eddig minden mintaszerűen történt.

Jöttek a tolófájások és a delírium. Homályosak az emlékek. Nyomtam. Erősen és úgy, ahogy kellett. Legalábbis szerintem. Áll leszorít, hát begörbít, levegő benntart és lefelé nyom a has felé. Szóltak, amikor rosszul csináltam, de voltak jó próbálkozásaim. Ennek hála, a fejecske (egy része, csak ekkor ezt még nem tudtam) áthaladt a medencenyíláson, úgyhogy dokibá közölte, hogy most már tuti, hogy lent jön ki lócipók. Ekkor nagyon boldog voltam, erre emlékszem. Aztán arra, hogy telik az idő, de nagyon, bab megfogja a lábam, mert szigorúan tilos letennem, ugyanis akkor visszacsúszna a fejecske. Nyomok, nyomok, és még mindig tolófájások. Nem hallom a CTG-t, de folyamatosan kérdezgetem, hogy "ugye jól van"? És volt egy pont, amikortól már nem egyedül nyomtam. A bal oldalamra feltérdelt az orvos és mikor én bentről nyomtam, ő kintről tette ugyanezt. Azt hittem, meghalok, többször rákiabáltam, hogy ezt hagyja abba, mert eltöri a bordáimat. Erre pontosan emlékszem. Ez ismétlődött még nagyon sokáig, (bab elmondta a végén, hogy majd 1,5 órásra sikerült a kitolás szakasz), ami alatt úgy éreztem, hogy egy tank vesztegel a medencecsontomon. A fájdalomra magára nem emlékszem, csak a hasonlatra, szerencsére. :) Szóval mikor már azt hittem örökre együtt maradunk Lócival, akkor jött a gátmetszés és pár perccel később éreztem, ahogy a puha kis test kicsúszik belőlem. Nem akartam elhinni. Hirtelen csend lett a fejemben és meghallottam a saját gondolataimat. Anya lettem. Ekkor tudtam először igazán körbenézni. Észrevettem a leizzadt dokit, a sürgő-forgó babot és Adriennt, aki a fiunkat törölgeti.

És akkor megkaptam a leggyönyörűbb babát a hasamra, hadd nyugodjon meg picit. Rengeteg haja van. Gyönyörűséges. Ezek voltak az első gondolataim, amiket azóta is fenntartok. :) Gyenes Lőrinc, született 2011 december 9-én 3:45 perckor, 3450 grammal, 9/10-es apgarral.

Ezután bab kapta meg őt, amíg én megszültem a lepényt és jó alaposan kipucoltak, összeöltögettek. Borzasztó volt. Szerencsére a gátvarrásból nem éreztem túl sokat, de a méhem kitörlése az para volt. Féloldalasan vált le a lepény, kvázi az egyik fele odanőtt, azt kellett leszedegetni. Mindeközben dőlt belőlem a vér, ami miatt aznap nem igazán tudtam lábra állni. Mindez nagyjából 1 óráig tartott, ami alatt kezdett kitisztulni az agyam. Beszélgettem a többiekkel, észrevettem, hogy egy Velencét ábrázoló kép van a falon és már nagyon vártam, hogy a közelemben legyen Lóci. Babot hiába kérdezgettem, mintha megsüketült volna. Ölelgette a pirinyó kis bebugyolált testet és kizárta a külvilágot. Mikor aztán minden elkészült, eljött a mi két óránk. A pocakomon volt a baba, megkínáltam őt a cicimmel, de szegény rettenetesen fáradt volt, úgyhogy nem maceráltam sokáig. Így, hármasban töltöttük el életem egyik legszebb két óráját. Meghitten, csendben. Nem nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Babot sokkolta a szülés, nem hitte, hogy túlélem. Elárulta, hogy a doki teljes testtel támaszkodott rám és ököllel nyomta ki belőlem a babát. (mostanában gondolkodtam el azon, hogy az apás szülés mennyire önzőség is valójában..)


A 2 óra elteltével bejött Adrienn és arra kért, hogy óvatosan próbáljak meg felülni, hogy lassan átadjuk a terepet az utánunk érkezőknek. Nem ment. Hányingerem volt, szédültem. Ez ment még 2 órán keresztül, amikor is elfogyott a türelmi idő (ami annak volt köszönhető, hogy nem volt rajtam kívül szülőnő), úgyhogy muszáj volt elhagynom a terepet. Kaptam egy tolószéket, de az abba való belehuppanás is nehézkesnek bizonyult, hiába voltam nagyon óvatos. A vége az lett, hogy beleájultam a tolószékbe, lejátszódott előttem az előző napi Dr. House egy jelenete, meg még egy csomó dolog. Kinyitottam a szemem és megkérdeztem, hogy mi történt. Elájultam. Mennyi ideig?-kérdeztem. 1 másodpercig-hangzott a válasz. Döbbenet. Életemben először ott ájultam el és azt hittem legalább fél órára. A lényeg, hogy a tolószékben voltam, ahonnan áttoltak a gyermekágyas részlegre, ami nekem 1 napig a terhespatológia volt.

Életem legszürreálisabb és legizgalmasabb 4 (+4) óráján voltam túl.