Kihasználom az időt, hogy Lócipók alszik és írok pár sort erről a kis pöttömről. Ezen a héten lesz 8 hetes, lassan betöltjük a második hónapot is. Hihetetlen mennyire gyorsan száguld az idő, szinte csak a képeken keresztül látom a hatalmas fejlődést. És ez csak a külcsín, a viselkedéséről nem is beszélve. Elkezdett hangokat hallatni, szinte minden helyzetben. Hangosan alszik, nyög, ha erölködik, sikolt, ha boldog, és kismacskaként vonyít, ha épp sírni készül. Napról napra egyre többet van el egyedül, néhány játékát már meg is ismeri és rájuk mosolyog. :) Meg persze ránk is, sőt épp tegnap vettem észre, hogy a hangomat is megismeri már, és hajlandó pár másodpercre felfüggeszteni a sírásrívást. Nyálbuborékot már nagyon régóta fúj és sajnos a hasfájása is megvan még. Igaz, egyáltalán nem konstans, sőt, fogalmunk sincs, mikor jön elő. A lényeg, hogy akkor nagyon nyugtalanul alszik és egész nap kismajomként csimpaszkodik ránk. Várom már, hogy megjöjjön a hordozóeszköz, akkor legalább lesz két szabad kezem is. :)
Szopizni változatlanul lustán vagy épp mohón akar, ha van egy-két jó napunk, akkor egyiket sem. Bár lehet, hogy rosszul értelmezem a sírásait és akkor próbálom megetetni, amikor nem is éhes. Pár napja megint előkerült a mellszívó, pedig nagyon örültem volna, ha megszabadulok tőle. Este láncetetést követel, napközben ellenben keveset eszik. Éjjel viszonylag sokat alszik, úgyhogy vagy épp felrobban a mellem, vagy nincs annyi tej benne, amennyi kéne. Nagyon nagyon szeretném, ha sokáig szoptathatnék, remélem a kitartás meghozza a várt eredményt.
Dokibácsi mindent rendben talált odabent, és bár van egy-két belső varratom még, de zöld utat adott a hancúrozásnak. Próbálkoztunk is, bár nem túl sok sikerrel. Miután túljutottunk a "ez a gyerek volt?" fázison, a babaolaj sem segített a barlangba jutáshoz. Hiába, nálam egyelőre nem áll fenn a "virsli a tornateremben" helyzet szerencsére. Viszont keresnem kell valami tágító bűbájt..:)
Általában csodálkozom a helyzeten, hogy anya lettem. Büszke vagyok és imádom a fiunkat. Annyira kis talpraesett, gyönyörűség, hogy nem tudok vele betelni. Várom a tavaszt, hogy többet lehessünk a friss levegőn. Ez az egyetlen, ami egy kissé megvisel, pedig annyira nem is veszem észre.
Éééés itt a vége, a fiatalúr végre ébredezik..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése