Gondoltam, az enyhe idő örömére letekerünk a Duna partra és eldobáljuk a száraz kenyereket. Mindenki jól jár alapon, anya pedig kondizik picit. Le is értünk viszonylag gyorsan, de a ködön kívül nem láttunk semmit. Már azt hittem, hogy hiába jöttünk, mire megpillantottam egy tőkésréce párt. Kikaptam Lócit az ülésből és uccu neki, utánuk eredtünk! Mire leértünk, ők már messze jártak, viszont nem kellett őket sokáig noszogatni, hogy visszaússzanak hozzánk.
Miután eldobtuk a harmadik kenyérkockát, mintha egy természetfilmbe csöppentünk volna. A távolból feltűnt még 6-8 réce, plusz egy seregnyi sirály. Hápogás, visítás és vérre menő harc közben dobáltam be az újabb kenyérdarabokat. Ilyet én még soha nem láttam, pedig tapasztalt kacsaetetőnek vallom magam!!! Utoljára Egyiptomban etettem röptében a sirályt, csak akkor véres halszeletekért ölték egymást. Kicsit szívszaggató volt látni, hogy most egy darabka száraz kenyérért teszik ezt... Fél perc után megjelentek a dolmányos varjak is, akik a partra kitotyogott récéktől vették el a falatot. Őrület mi volt ott! Lóci eközben láthatóan nem érezte jól magát, nyöszörgött és a szemével kért meg, hogy léccilécci vigyél innen. Miből lesz a cserebogár, ugye. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése