A pécsi túra is tetszett Lócinak, szinte végig a babakocsiban vagy a hordozóban utazott, és egyáltalán nem volt ellenére. Meg is jegyeztük, hogy jól ellenne ezzel a cigány élettel. Mindig csak menne, menne. Az állatkertben érezte a legjobban magát, nézte az állatokat, dumált magában, majd egyszer csak (észrevétlenül) elaludt.
A hotelben megkapta élete első kiflivégét, hátha tovább marad az etetőszékben, de nem. Nagyon ügyesen rágicsálta, és közben természetesen mindenkit elbűvölt.
Az utazóágy is debütált, nagy sikerrel, pedig kicsit féltünk tőle, hogy vajon fog-e majd benne aludni.
18-án éjjel óránként felkelt, ezt azzal próbáltuk magyarázni, hogy aznap 2,5 órát horpasztott a háti hordiban, míg mi Zsolnay kiállítást néztünk, péksütiztünk és turiztunk.
A hazaút horror volt, szegénykém egyáltalán nem szeretett volna lekötözve ülni, folyton ki akart szállni, így ahol tudtunk, megálltunk. Viszont vészesen közeledett az este, ezért próbáltunk időben hazaérni, de mégsem sikerült. Összességében maximálisan megérte, nagyon ügyesek voltunk, jó sok élménnyel gyarapodtunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése