Időszakos búcsú /15+1

Tegnap meglátogattuk a bömöcöt és elbúcsúztunk Irénkétől, Konctól és Katikától. Legalábbis egy időre. A fagyibabák még mindig ott gubbasztanak a jégen, még ha lesz is tesó, akkor is teszek velük egy próbát, ez biztos. Fura volt a találkozó. Konc Zekével tárgyalt és várnom kellett az ultrahangos vetkőzőben. Minden ismerős. A linóleum, a tükör, a székek és a menetrendszerinti gyomorgörcs. Pedig tudtam, hogy nincs mitől félnem, még csak ultrahang sem lesz. Ücsörögtem mintegy 15 percet, majd a továbbiakban minden a megszokott menet szerint zajlott. Kényszeredett mosoly a részükről és feszengés a miénkről. Mennyivel jobban szeretem a magánrendeléseket!

Utána viszont jó volt kijönni, elbúcsúzni a helytől, majd lesétálni a Moszkvára. A villamoson hazafelé a Margit-hídnél sikerült leülnöm és egy bácsi jelezte is nemtetszését a köz felé. "Micsoda világ ez, hárman is leültek, a viselős meg itt áll! Biztos azt gondolják, hogy fiatal..." még folytatta egy darabig, mi meg mulattunk a sosem hallott jelzőn.

Minden gondolatom... / 14+6

... nálad jár. Blogot olvasok, amiből sokat tanulok és kíváncsivá tesz mások tapasztalata is. Alig várom már a jövő hét szerdáját, hogy újra megpillanthassalak, hogy talán bizonyosságot nyerjen, hogy kisfiú vagy-e vagy lány, még az éjjel is veled álmodtam. Pici voltál, én mesét olvastam, vonatoztunk és te beszéltél hozzám. Nem szükséges a sorok mögött olvasni, csak élvezni a jelenléted. Egyre jobban szerem, hogy lassan kitöltöd a pocakom és buborékköntösben lubickolsz odabent. Minden szabad gondolatomat lekötöd és én mindeközben csak mosolyogni tudok.

Szurkálós vasárnap, feszülős hétfő / 14+5

Kezdek leállni a progeszteronnal, már csak napi egyet tologatok. Gondolom ezért (vagy nem) mostanában megérzem a simaizom mozgásokat, a méhemét is sajnos. Vasárnap délelőtt ilyesztő szurkálások egész sora terrorizált, ma meg ülök a gép előtt, kvázi dolgozom és olyan, mint mielőtt meg akarna jönni mikulás. Jaaaaj. Rettegés fog el, ha arra gondolok, hogy végleg abbahagyom a progit. Vagy tényleg csak arról van szó, hogy a méhem kiemelkedik a kismedencémből és ezt érzem, de nagyon?

Erről jut eszembe. Pár napja, azt hiszem szombat reggel elég furi volt az alhasam. A köldököm és a szeméremcsontom között egy határozott pukli, mint egy szappantartó emelkedett ki. Több, mint furcsa volt. Óvatosan megtapogattam és határozottam ki tudtam tapintani a formáját, innen  jön a szappantartó. Gondolom a méhecskémet taperoltam. Amint belegondoltam, mit is csinálok éppen, jujj, de elképedtem. Azért az hagyján, hogy megváltozik a testem, de hogy a belső szerveim kiköszönjenek a hasfalamon keresztül, az egészen váratlanul ért. Azóta túlléptem a csodálkozáson és a wow szakaszban járok, annál is inkább, mert minden reggel ez a látvány fogad, sőt, ha éppen nem vagyok lufiméretűre puffadva, akkor napjában többször is. Ja, és abba az irányba dől a szappantartó, amelyik irányba azelőtt feküdtem. Igazán mókás.

Visszatérve a szurkálásra, igyekszem mindent megtenni, hogy ne legyen, kezdve a testhelyzet változtatástól a magnézium dózis emeléséig, mindent. Emellett esténként sétára fel, mert hiszem, hogy jót tesz, ha öregnéni stílusban nyomom. :)

Ki mocorog odabent? /14+2

Nagy valószínűséggel a beleim, bár ilyet még sosem éreztem ezelőtt. (És közben mosolygok magamon, amiért ezt a mondatot a közelmúltban olyan gyakran hangoztatom.) Evés után 1-2 órával olyan érzésem volt, mintha apró labdák pattogtak volna bennem. Hol egészen a köldököm környékén, hol meg oldalt, petefészek tájban. Vicces és persze elolvadok tőle érzés. Annyira várom már az apróság kopogtatását vagy kapirgálását, ahogy egy blogon írta valaki. Hiányzik a kontakt, ezért (és azért is mert letelt a 3 nap) ma este meghallgatom a kis szívét. Még csak délután három óra van, de én már reggel óta ezt a pillanatot várom. Le kell írnom azt is, hogy már második napja adok neki vizualizációs technikával arcra puszit lefekvés előtt. Annyira jól megy, hogy én magam is mosolygok közben. Vajon neki is tetszik?

Angelsounds / 13+5

No és kombinált teszt eredmény, előbb erről beszélek. Szuper eredményt kaptam, az életkorom szerint elvileg 1:1100-hoz a Down esélye, a számított valószínűség pedig ennek több mint tizedrésze, vagyis 1:22000-hez. Örültünk nagyon, hogy a vélhetően fiúcska egyre eltávolodik a betegség esélyétől. No de ne bízzuk el magunkat túlságosan, bőven elég, ha egy időre megnyugszom. Jó érzés.

Beszéltem Ildikóval, akivel minden oké a chorionboholy mintavétel utáni napon, semmi görcs, fájás, ilyesmi, annyi a teendője, hogy pihenie kell két hétig. Ha eddig kibírta, szerintem sima ügy lesz ez is. Megbeszéltük, hogy utána összefutunk egy kis pocaktalálkozóra. Mesélte, hogy a párját meglepné egy magzati szívhang vizsgálóval, és szerintem jó ötlet-e. Szerintem abszolút, sőt korábban én is kacérkodtam a gondolattal, hogy beszerzek egyet magamnak. De aztán valahogy elfelejtődött és mostanáig nem is foglalkoztam vele. Mondanom sem kell, hogy rögtön utánaolvastam, felhívtam két babaáruházat, hogy hol, mennyiért adják és már aznap este be is szereztem egyet. Kicsit féltem, hogy nem fogok rátalálni a babára, de jó előre megbeszéltem magammal, hogy ebben az esetben sem fogok bepánikolni, valószínűleg épp elbújt valahol és kész. Amúgy is az van ráírva az angol tájékoztatóra, hogy a 14. héttől lehet érdemben használni.

Hanyatt feküdtem, bab mellém, bekentem uhu zselével a hasam és rányomtam a rózsaszín kütyüt. És láss csodát, pár másodpercen belül már hallottam is az ütemes lüktetést, némi "bluggy" hanggal fűszerezve. Olyan volt, mintha valaki a vízben lubickolt volna. Pár másodperc elég volt ahhoz, hogy fülig érjen a szám, nem akartam a cseresznyét sokkolni az ultrahangokkal. Hihetetlen áldásnak érzem a technika ilyen sebességű fejlődését, tuti belejátszik a biológiatanár énem is. A lényeg, hogy maximálisan megéri az árát és 3 naponta pár másodpercre garantált mosolyt fogok csalni vele az arcomra.

Hogy egy kicsit magamról is beszéljek, a következő változott. Az utrogestannal magyarázom, hogy vannak napok, amikor egyszerűen fel sem bírok kelni a kanapéről, mert olyan hányingerem és fejfájásom van. Folyton éhes vagyok, de ha eszem, akkor olyan, mintha rosszabbul lennék. A filmekben ilyen tüneteket produkálnak a sztárok, amikor ráeszmélnek, hogy babát várnak. Hmm.. Érdekes ez így a második trimeszter hajnalán. Sebaj, bébibabért mindent, és szerencsére amúgy sincs messze a kanapé.

A pocakom reggel sem lesz kicsi, most már észerevehető pukli domborodik, éljen! :) A hétvégén amúgy is itt az ideje, hogy elmondjuk a kis család egy részének. Huhh, erre azt hiszem fel kell készülnünk, most úgy érzem, nem lesz egyszerű, mégis nagyszerű. :)

Vége az első trimeszternek!!! / 13+0

És a helyzet változatlan, ebből következtetek arra, hogy minden oké. Mióta utoljára írtam, voltunk pöpec ultrahangon és vérvételen, vagyis kombinált teszten. Elképesztő volt. Nagy örömömre hasi UH volt végig és minden, még a szívbillentyűk is látszódtak. Minden oké a bébivel, pénteken volt 64,5 mm, ami 12+6-nak felelt meg. Fura. Így tényleg 4 nappal előrejött a szülés időpontja, december 17-re. :) A tarkóredő 1,3 mm volt, ami sokkal kevesebb, mint amennyit Templom doki mért. Örültünk nagyon. A vérvétel eredménye 2 nap múlva érkezik meg, de valahogy nem aggódom miatta. Inkább kíváncsi vagyok, mennyire lesz jó. Ja, és végül a Péterfyben voltunk a Géndiagnosztikai centrum helyett, ezzel mintegy 20 ezret spórolva. No nem mindegy.

Még 3 hét van a következő uhuig, és most asszem ki fogom bírni. Sok a tennivaló még addig. Vissza kell menni elköszönni Konctól, akivel összefutunk, el kell mondani a jóhírt. Ez utóbbi a legfurább. Még mindig nem járt át a mamiság érzése és félek persze, emiatt nem könnyű vigyori fejjel elújságolni a csodát. Merthogy hihetetlenül annak érzem. Egy csoda fejlődik bennem ebben a pillanatban is. Mosoly.

Új doktorbácsi, az első papaultrahang, és az elmaradhatatlan "de" / 12+1

Tegnap meglátogattuk Templom doktorurat és babó meglátta végre a másik babót a maga 62mm-es életnagyságában. Ficánkoló, kalimpáló kis lurkó, sejthetően egy fütyis, félreérthetetlenül lógott valami a lábai között, de a dokibácsi szerint ilyenkor még korai bármit is elkiabálni. A büszke apának csillogott a szeme, nekem meg ettől csillogott nagyon. Végre látta ő is a kis lubickoló koktélbabánkat.

A pontos paraméterekről: CRL = 62mm, BPD = 20,5mm, NR = 2mm, orrcsont van. Ez utóbbi két adat szerint nem Down-gyanús, de nem lélegzünk fel, majd csak a 18. UH után. Csak szimplán örülünk, mert a gyermek szemmel láthatóan élvezi a bentlétet és növeszti magát rendesen. Megnéztük az agyvelő felépítését, a homlokcsontot, kaptunk is egy lélegzetelállító profilképet egy óvatos mosollyal. 

A "de" arra vonatkozik, hogy a méhlepényem, a vándorló drágám, most éppen a méhszájamra nőtt rá, vagyis egészen pontosan a méhlepényem széle. Kezelésképpen újabb 2 heti progeszteron adag és további extra kímélő életmód, vérzések előfordulhatnak. Szuper. Tehát minden marad a régiben, 2 hétig még biztosan. Ja, és kipróbálhatom az Utrogestant is, juhhéj.

Ettől eltekintve boldogság van és napi kétszeri vizualizálás a méhlepény vándorlás elősegítése érdekében. :)

Holnap hivatalos kombinált teszt a Péterfyben, remélem hamar meglesz az uhu és továbbra is minden oké lesz.

A reggeli has a terhes has / 11+3

Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha lejövök a progiról, akkor mi történik majd a beleimmel és a pocakommal. Most a következőképp fest a dolog. Reggel csinos kis poci egészen lent (hízásra is tökéletesen fogható), derékbőség 64-65 cm, estére meg 4-5 hónapos terhes has egészen a mell alól indulva, db 67-68cm!!! Nem fogható semmi másra sajnos. :) Persze én nagyon szeretem, de tisztában vagyok vele, hogy nekem még legalább 2 hónapig nem fog látszódni semmi sem. Úgy tudom, első terhesség + feszes has + hátrahajló méh késlelteti a pocakosodást, amivel semmi gond nyilván, csak már most rettegek, hogy milyen módon fogok parázni, amikor majd hirtelen nem növesztek lufikát.

A következő kihívás, aminek állok elébe, jöjjön, aminek jönnie kell és mint eddig is mindig, most is kíváncsian várom a fejleményeket. (Egyébként annyi helyet csinálsz magadnak bébibab, amennyi jól esik. Ha hodályra vágysz, tőlem megkaphatod.)

Mindennapi eufória / 10+0

Tegnap ismét találkoztam a pici koktélcseresznyével! Lassan ki kell találnom neki valami "nagyobb" nevet is, mert ha így halad, seperc alatt túlnövi ezt a tartományt. CRL = 3,04 cm + apró karocskák és ficánkoló lábacskák. A petezsák 4,74cm, igazi óriáslufi van a hasamban, és ahhoz képest egész jól vagyok. A szívverése 140 ismét, szép stabil, ahogy a múltkor. Az érzés leírhatatlan. Dokibácsi felírt egy kazalnyi tennivalót, amivel legalább elfoglalom magam az elkövetkező 3 hétben, akkor ugyanis biztosan látni fogom őt. Csak szépen sorban: bejelentkezés az Istenhegyi útra, vérvétel, kapcsolatfelvétel a védőnővel, aztán kombinált teszt és vissza a bömöcöbe (remélhetőleg utoljára). Úgy tervezem, hogy nagyjából 2 hét múlva meglátogatom a kiválasztott dokimat, aki remélhetőleg élőben is olyan elbűvölő lesz, mint amilyennek az előélete alapján tűnik. Így ismét csak két hetet kell kiböjtölnöm, addig lesz ruhavarrás, egy hetes Szilvikézés és csupa nyugalom.

Maga a nyugalom és mosoly járja át az arcom. Főleg tegnap, amikor kijöttem a Jánosból. Olyan konstans "bele tudnék harapni a levegőbe" érzésem volt.

Ma ebéd után megtalált a pufinyufi, akkorára dagadt a hasam, mint egy ház. Ennek megfelelően fájdogál, feszül, és mintha minimálisan görcsölgetne is. A lecsóra gyanakszom, node türelem, holnapra minden kiderül.

Folytköv.

Idill és könnyed lebegés / 11+1

Szilvi már több, mint egy órája elment. Jó volt őt másodszor is itt látni, vele tölteni az estét. Ezúttal nem főzőcskéztünk, hanem hatalmasat beszélgettünk. Várakozásaimmal ellentétben egész gyorsan telik az idő, pedig Gábor lassan 4 napja nincs már itthon. Már csak 1 éjszaka.. :) Hiába, így jár az, aki túlságosan megszokja a jót és a másik folyamatos közelségét.

Bébibabbal kitartunk, sokszor úgy érzem, hogy egymást támogatjuk, ahogy kell. Valahol olyan messze és egyszerre olyan közel van a következő ultrahang. Már csak hatot kell aludni. Tisztára, mint gyerekkoromban. Már a 11. hétben lennék? Elképesztő. Végül is 1 hétre vagyok a rettegett első trimeszter végétől, a veszélyeztetett jelző remélhetőleg örök elhagyásától. A progeszteron reggelit és vacsorát sem kell már túl sokáig magamba tömnöm, az a fejezet is véget ér a jövő héten. 

Kíváncsi vagyok, mi lehet odabent, és persze, ahogy eddig is, szolid rettegés fog el. :) Ebben a pillanatban viszont azt érzem, minden kerek egész és hiszem, hogy a világgal együtt lassan én is ilyen kerek leszek.

A védőnéni egy tündér. Kellőképpen laza, mamás, már most bátran fordulnék hozzá az akármennyire is kínos kérdéseimmel. Úgy érzem, jól ki fogunk jönni egymással.

Hát így állunk mi ezen a csupa egyesekkel teli napon. A bébibab és én, no meg lulka valahol Eger közelében. Jók legyetek ti mind!