Egy problémamentes szülés története, avagy világrajött Gyenes Mihály

A terhesség ezúttal is problémás volt. Keményedős, rettegős, néha szorongós, amolyan fenék-összeszorítós. Főleg a végén. Voltak olyan napok, mikor azt éreztem, hogy most fog belőlem kipottyanni a gyerek, és ezt csak azért nem hittem el, mert szültem már, sajnos nem így megy az. Szóval Sziklai nem mondta, hogy egész nap feküdnöm kellene, nyugtatót sem kaptam, csak szedtem a magnéziumot és annyit pihentem, amennyit csak tudtam. Néztem az időjárás előrejelzést és rettegtem a hidegfrontos napokon. Olyankor ugyanis folyamatosan keményedtem, hiába feküdtem órákon át, akkor is. Vártam a 36. heti vizsgálatot, mint a messiást, hogy kiderüljön, mi a helyzet odalent. Viszont az ominózus csütörtökön hiába telefonáltam a rendelőbe, senki nem vette fel a telefont. Úgy voltam vele, hogy legalább a manuális birizgálás nem ront a helyzeten és belenyugodtam az 1 héttel későbbi vizitbe, na meg az már a 37. hét (lett volna). Aznap brutális hidegfront, délután kettőtől fájdalmas keményedések. Jaj. Ezek már ismerősek. Lócinál is éreztem őket pár nappal szülés előtt, viszont akkor előbb jött a nyákdugó, aztán tágulásos véreztem és aztán indult be a folyamat. Így mondhatni kicsit nyugodtan vártam az estét, hogy na vajon elmúlnak-e ezek a jóslófájások. Sétálgatni valahogy kényelmesebb volt, akkor mintha kevesebbszer szúrt volna belém, ezért még egy Sparos sétát is megreszkíroztam Gáborral. Visszafelé már éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége. Este, a szokásos gyerekfürdetős-altatós procedúra után, 9-10 óra magasságában kezdett indulni a "buli". 20-25 percenként jöttek a fájások, amiket már nem tudtam sima arccal végigvárni...elkezdtem rettegni...bevettem egy adag magnéziumot, de valahogy éreztem, hogy talán nem kéne, mert ha ez valóban szülés, akkor nem érdemes hátráltatni a folyamatot. Féltem, nagyon. Számoltam, ez a 35+3, vagyis lesz, ha péntekre virradóra születik meg. Az interneten azt írták, hogy ilyenkor már minden OK, csak nagyon kicsi a súly. Vajon elérte már a 2,5 kilót? Én is kb. annyival születtem és itt vagyok. Kattogott az agyam, nagyon ideges voltam, de 11-kor megpróbáltam elaludni. Meg KELL nyugodnom. Addigra viszont szépen összerendeződtek a fájások és muszáj voltam elkezdeni számolgatni őket.

• 11:15
• 11:35
• 11:49
• 11:56
• 12:14
• 12:35
• 12:50 - kb ilyenkor felhívtam Sziklait, hogy mi legyen. Menjek PIC-es kórházba, vagy irány az István? Rövid számolgatás után az Istvánba irányított, ami némiképp megnyugtatott.
• 12:57
• 1:16 - Sári szélsebesen át is ért, elárasztottuk a szükséges instrukciókkal és irány a kórház. Bíztunk benne, hogy Lóci mit sem vesz észre ebből az egészből és nem épp aznap éjjel szeretne összebújva elaludni velünk.
• 1:24
• 1:29 - borzalmasak voltak az autóban átélt fájások. Egyre erősebbek voltak, és ahogy átjárták a testem, fokozatosan jöttek elő az első szülés emlékei. olyanok voltak, mint néhány másodpercig tartó villanások, amik cseppet sem kellemesek. Illatok, szagok, érzések, félelmek, történések, arcok. Féltem. Nagyon szerettem volna, hogy minden rendben menjen.
• 1:39
• .....be is értünk a kórházba

Az ügyeletes szülésznő fáradt arcú volt, de nyugodt és nagyon kedves. az első perctől kezdve türelmes volt, bármit kérdezhettem, arra biztosan meg is kaptam a választ. Megvizsgált, 4 centire vagyok nyitva, de még hátul van a méhszáj. Ráérősen átkísért a CTG-hez és megkért, hogy üljek le. A fájások azonban egyre gyorsabban jöttek, baromira fájtak, Gábor folyton ellenőrizte a pöttöm szívverését. Jól bírta szerencsére. Akkor úgy éreztem, hogy rengeteg idő telik el, mire leveszik rólam és átkísérnek a szülőszobába. "Jaj, de kicsi. Nincs fürdőszoba, csak a folyosón. A SOTE-n azért mennyivel kultúráltabb volt. Mik azok a fém tálak? Jaj..." / első gondolatok. Mivel eléggé gyakran kuporodtam össze, jött a szülésznő, arra kért, hogy öltözzek át és megvizsgálna még egyszer, hogy milyen gyorsan halad a folyamat. 8 centi. Hűha. Kicsit kikerekedett a szeme (kb. 40 perc telt el az előző vizsgálat óta) és megkérdezte, hogy az első is ilyen gyors volt-e. Hívja az orvost, mert itt tényleg hamarosan baba lesz. Megint jönnek az emlékek, félek, hogy el fog akadni, Gábor nyugtatgat, hogy pici, a feje is kisebb, nem lesz gond. Mikor beér a doki, ő is megvizsgál, és mivel közel a kitolás, felfektet az ágyra, 5 fájás az egyik oldalon, 5 a másikon és nyomjak, ha tudok és kell. Utálom!!! Kérdezem, hogy de ugye utána felkelhetek még, mire mosolygós "persze" a válasz. Utólag már világos, hogy pontosan tudták, ebből már nem lesz felkelés. 5 bal oldali megvolt, végre fordulhatok. 3 jobb oldali után kakilnom kell, de nagyon, kiabálok, hogy ááá, segítség, Gábor szóljon valakinek, de ő csak nyugtatgat, hogy no para, nyomjak, hiszen ők is mondták. Csakazértis bekérem a szülésznőt, aki megnézi, hogy tényleg OTT tartok-e és igen! Segít, hogy miként nyomjak, amiért utólag is nagyon hálás vagyok. (Vajon Lócinál jól nyomtam? Sajnos sosem fogom megtudni.) Nem emlékszem a fájások számára, de 20-25 percnyi tolófájás alatt, augusztus 30-án, hajnali 3:47 perckor kibújt belőlem a legkisebb Mihály, akit annyira vártunk és aki annyira kíváncsi volt a világra. Mikor először megláttam, kicsit megrémültem. Gyönyörű volt, de icuripicuri...kisebb, mint amit el tudtam képzelni. Magamhoz öleltem, végtelenül jó érzés volt, leírhatatlan, megkönnyebbülős, sírós. Gábor is sírt. Végre egy könnyű szülés. Gyors volt. Meg tudtuk csinálni. Van egy másik fiunk. Boldogság.

Kellett egy kicsit vágni, mert korababáknál fontos, hogy akadálymentesen, mihamarabb elhagyhassák a szülőcsatornát. A varrást meg sem éreztem, viszont a kitakarítás megint fájt. Borzasztó, de tudtam, hogy nem tart már sokáig és vége. Az erőm is kezdett visszatérni belém, vért sem vesztettem sokat, és lassan megkaptam a bebugyolált kis csomagot. Rettenetesen hideg volt a szülőszobán, ezért mi magunk kértük, hogy vigyék el valami meleg helyre, nehogy megfázzon. Szopizott is valamennyit, de leginkább csak nézelődött. Hatalmasra nyitotta a szemeit és nézett. Mindent. Pár perc után még beszélgetni is elkezdett, egyszerűen nem hittem el. Fogtam ott a kezemben, odavoltam a gyönyörűségtől és hallgattam, ahogy tágra nyitott szemekkel gagyog az én kis 2,3 kilós újszülöttem. Olyan végtelenül békés és nyugodt volt, mint én magam. Hát ilyen is tud lenni egy szülés? Lassan kezdtem magamhoz térni.

A meghitt szopizás és összebújás után elvitték Misut melegedni az inkubátorba. Előtte megnézte egy gyerekorvos, semmi galibát nem talált, 9/10-es és 10/10-es lettek az Apgar értékek, hatalmas kő esett le a szívemről. Megjelent egy néni, aki tisztába tett és megkért, hogy másszak át a tolószékbe. Rettegtem attól, hogy megismétlődik az ájulós jelenet, de alaptalan volt a félelmem. Rengeteg erőm volt és gyakorlatilag a két lábamon sétáltam ki a folyosón lévő WC-ig. Pisilnem kellett, az is rögtön sikerült. Az egyetlen dolog, ami fájt, az a csípőm volt. Ezelőtt még sosem éreztem ilyet, de mintha szét lett volna csúszva, és a jobb csípőlapátom nem érintkezett volna a combcsontommal. Emiatt még 2 napig nem tudtam rendesen járni, de gyakorlatilag csak ennyi kellemetlenséget okozott a szülés. A pisilés után felmentünk a gyerekágyas osztályra és egy tágas szobában kaptam meg az egyik ablak melletti ágyat. Pár óra után meghozták a legkisebbet, aki még mindig nagyon aprócska volt.

Folyt. köv. :)

15. fog - jobb fölső 3-as / szemfog

Végre végre áttörte az éjjel az ínyét, ezzel lehet, hogy vége a hektikus éjszakai keléseknek, a hasifosinak..ki tudja? (Épp tejterhelés zajlik, 5 napja kap napi 2 dl tejalapú tápszert, úgyhogy bármi lehet.)

Alkudozós elalvás

Lassan eljön ez az idő is. Az, amikor nem lehet egyszerűen csak elaltatni a kiságyban, hanem hosszú percekig beszélgetni kell, ne adj isten lebeszélni egy kis napvégi játékról. Tegnap volt először ilyen "durva" (cuki) a helyzet. Egész nap nyomott volt Lóci, emiatt rohangálni sem volt kedve, és valószínűleg nem fáradt el eléggé egy kis éjszakai alváshoz. Azonnal felült az ágyában és elkezdte a beszélgetést. Minden, se szinte  minden eszébe jutott az elmúlt nappal kapcsolatban, sőt még azt is kitalálta, hogy másnap iszapozni fog. Mit "fog", akar!

Lóciszáj: Idetettem, így jó, hol vagy és a többiek

Megfogadtam, hogy nem írok egy ideig a beszédfejlődésről, mert követhetetlen, minden nap új szót tanul és már használja is. Viszont most, hogy már mondattöredékeket is hallunk tőle, el vagyok olvadva.

Pl. ha keresünk valamit, akkor lelkesen felkiált, hogy "ide tettetttem", már amikor sikerül megtalálni.

Vagy pl, mikor valami jó neki (pl egy hőn áhított testhelyzet) és közli, hogy "így jó".

34+0 - jippijééé

Ma kezdem a 35. hetet, el sem hiszem! Úgy döntöttem, hogy jól megérdemelten meg fogjuk ünnepelni a betöltött heteket ezután, mert amennyit én keményedek, húzódik, feszülök, szinte csodával határos, hogy még tart a méhszájam.

Misi amúgy az elmúlt 2 napban edz, de folyamatosan. Kicsit olyan, mintha fekvést változtatott volna. Néha úgy érzem, hogy keresztben van, máskor meg, mintha a feje lenne fent. Rengeteget ficereg!

Első napszúrás

Méghozzá (sugárban) hányással kombinálva. Remélem, hogy "csak" ez és semmi komoly, amúgy az időzítés nyilván a 4 napos hétvégére esik, de ez már csak hab a tortán. Hétfő délelőtt családi sütögetés babómamánál a kertben, hét ágra süt a nap, de nincs vészesen meleg. Én fogom magam és lehuppanok egy nyugágyba, ahonnan fel sem kelek jó sokáig, Gábor lázasan szereli a kerti grillt (mert titokzatos módon eltűntek a hozzá való szerszámok), a gyerek meg jól elvan. Bugyira vetkőztettem, bekentem naptejjel, sőt, mikor megérkeztünk még a fejét is lelocsoltam, de utána semmi. Nem figyeltünk rá és ezt így utólag nagyon bánom...nem itattam negyed óránként, enni sem nagyon akart reggel óta, a tápszerből is csak keveset evett. Ki is purcant szegény, mert hajnali fél 6kor kelt, és f2 volt, mire letettük. F4-kor aztán felébredt és rossz kedvű volt, haza akart menni, vagy legalább be a lakásba, a kertről hallani sem akart. Kaja továbbra sem ment le a torkán, de innivalóból is csak az almalevet itta meg egy ideig. 5 körül aztán leültettem egy epizódnyi Bob a Mester elé és belekanalaztam egy fél tányér levest (jó paprikása, hagymásat). Valszeg ezt sem ette volna meg, ha nem muszáj. Este aztán hulla fáradtan még egy kanálnyi tejpépet sem lehetett belediktálni, ezt igazán fura volt, ilyen még sosem volt azelőtt. Ült ott szegénykém az etetőszékben és tiltakozott hevesen, majd elkezdett böfögni és 2 percen belül sugárban jött ki belőle a délutáni leves.. Jézusom, teljesen megrémültem, mi lehet a baja??? Aztán ki is találtuk, hogy csak napszúrás lehet, mert gyerekekkel az elmúlt héten nem volt túl intenzív kontakt.

Másnap (azaz ma) reggel a jól megszomjazott gyerek két részletben kihányta a tápszert is, remek. Utána meg a fél pohár vizet, úgyhogy korán reggel sikerült megint nullára redukálni a bevitt folyadékmennyiséget. 1,5 órányi mesenézés és a történtek után úgy döntött, alszik egyet, hagytuk, hadd pihenjen. Utána jókedvűen ébredt, ivott, evett egy kis műzliszeletet és most a játszón van apával. Itt tartunk most, remélem nem lesz komplikált a folytatás.

Motorozik!!!

3 napja úgy döntött, hogy rápattan a nappaliban lakó nyuszimotorra és elkezdi hajtani. Le sem szállt róla vagy 10 percig, gyakorolta a kanyarodást, küszöbön átemelést, elolvadtam a büszkeségtől. Másnap megkérdeztem, hogy vigyük-e nyuszit is sétálni (babakocsi helyett), és határozott 'igen' volt a válasz. Kipécéztük a közeli ökrös játszit, ahova máskor már sétálni is simán elsétált, és uccu neki, motorral indultunk útnak. Nagyon döcögősen és nehézkesen ment, de imádtam, hogy a végletekig kitartott és bizony 15 perc után oda is értünk!

Azóta minden nap motorozunk, többnyire esténként és láthatóan nagyon élvezi. Ki is néztem neki az eggyel nagyobb motort, mert ez már pici is. :)

33+0 Frontok, szél, keményedések sálálá...

A nyár abból a szempontból jobb és kiszámíthatóbb volt, hogy az időjárás a meleg és a nagyon meleg között ingadozott. Amióta elmúlt a kibírhatatlan kánikula (éljen), jönnek-mennek a frontok, a hasam néha olyan, mint a kő, és hiába fekszem (ez a legidegesítőbb), nem lesz egy kicsit sem jobb. Ma is veszettül fúj a szél, este jön a lehűlés, éjszaka nem tudtam aludni és ráadásul még kibírhatatlan hárpia is vagyok. Rettegek, hogy megszülök korábban, pedig nagyon nagyon nem szeretnék. Misinek minden este elmondom, hogy még min. 3, de inkább 4 hetet maradjon a mamainkubátorban, mert aztán szépen haza tudunk jönni időben és elkerülünk egy csomó idegeskedést. Remélem hallgat rám...

Ma kezdem amúgy a 34. hetet, ami nagyon szuper, éljen!

Érzékeny a lelkem, de pont ezt imádom benne

Nem túlzás, ha azt mondom, hogy már azóta tudom, hogy ilyen, mióta az első napot együtt töltöttük. Azonnal sírt, ha valami baja volt, ha fájt a hasa, ha egyedül érezte magát és ez azóta sincs másként. Elpityeredik, ha valaki megijeszti, ha szomorú lesz, vagy ha beüti magát, de mostanában akkor is átadja magát a szomorúságnak, ha vége lesz a kedvenc sorozatának (ami most épp a Thomas és Postás Pat).

Mivel én is ilyen típusú ember vagyok, teljesen megértem őt és úgy érzem, hogy tudom támogatni a lelki fejlődését, hogy a lehető legjobb irányba menjen, vagyis megmaradhasson önmaga, anélkül, hogy a viselkedése miatt rosszul kéne magát éreznie. Akkor is ilyen impulzív, mikor boldog. Mindig, minden percben átadja magát az érzéseinek és ezt nagyon jó látni. Nem tudom, hogy más gyerek milyen (lehet hogy ebben a korszakban mind ilyen), mindenesetre Lóci egy két lábon járó kis szeretetgombóc.

14. fog - jobb alsó 3-as (szemfog)

Ma vettem észre, de 2 napja volt nagyon nyűgös, simán lehet, hogy akkor bújt ki.

Első pisi a biliben, de nem is akárhogy!

Gábor bement pisilni, Lóci utána. Eddig ebben semmi meglepő nincs. Mikor Gábor ráült a WC-re, akkor Lóci is a bilire és voálá, csak úgy belepisilt (!!!). Senki nem kérte rá, hanem ő akart és rögtön pisilt is. Ilyenkor olyan, mintha álmodnék.

A sztorihoz hozzátartozik, hogy totál pucér volt, amit alapból is imád. Viszont ha ilyen ügyes, remélem még egy darabig jó meleg lesz és tud majd sokat gyakorolni.

Első kaki a biliben

Tiszta véletlen, hogy ott voltam és észrevettem, hogy készülődik valami. Épp teljesen pucér volt, a bili kéznél, én meg próbaképp ráültettem és egy mesekönyvvel ott tartottam. Sőt, még kértem is, hogy nyomjon és voálá, a bili elkezdett zenélni! Tudom, hogy ez semmit nem jelent, de valahol mégis nagy dolog. Utána együtt kidobtuk a WC-be és lehúztuk.

Mostanában kezdte el érdekelni egyébként a saját kakija is, hogy egyre többet pucér és láthatja a végeredményt. Szerencsére mostanában gyönyörű, pörgőset kakil, amit nyom nélkül fel lehet kapni a szőnyegről.

Vége a rácsoságy korszaknak

Legalábbis félig meddig. Levettük az első oldalát az ágynak, és Gábor applikált helyette egy leesésgátlót. Izgatottan vágtunk neki az első éjszakának, de minden várakozást felülmúlt. Lóci sokat és jól aludt, reggel pedig szupercukin kisétált, majd kézen fogott és büszkén mutatta meg, hogy hol aludt.

Lili, az első szerelem

Nagyon ritkán találkoznak sajnos, de mostanában úgy örülnek egymásnak, nem győzünk elolvadni Vikivel. Lóci most már önszántából puszilgatja, ölelgeti, simogatja Lilit.

Első flowmetria (31+3)

Bár hétfőn a hidegfront miatt elég sokat keményedett a hasam, azért bizakodva mentem Sziklaihoz. A következő történt.

" Kicsi a hasa, nem túl nagy a gyerek." - ezt anno Templom doki is mondta, aztán megdöbbent, hogy mekkora legény lakik benne.

Na most nem ez történt, hanem az, hogy az ultrahanggal valamennyivel kisebb méretet mért, úgy összességében, és ehhez az értékhez a rövid combcsont sem tett hozzá valami sokat...arra kért, hogy másnap menjek be az Istvánba Kodaj doktorhoz. Van ott szupi ultrahang, meg tudja nézni a flowmetriát és azt is, hogy hány percentil a combcsont, merthogy az ő gépén nincs beállítva. Csoda, hogy működik még az a gép, komolyan.... Az már, csak hab volt a tortán, hogy a külső méhszájam már egy ujjnyira nyitva és meg is van rövidülve, úgy összességében. Remek. Lócival is ez volt, meg aztán azt mondta, hogy ne feküdjek egész nap, csak amennyit tudok....köszi.

Szóval másnap izgatottan feküdtem fel a vizsgálóasztalra, de szerencsére semmi gond nem volt! Mindenhol jó volt az áramlás és a combcsont mérete is a szóráson belül volt. A fej most is nagyobb (pfff) vagy 1-2 héttel, viszont a teljes számított testsúly 31+5-nek felelt meg, ami majdnem napra pontosan annyi, mint a valós kora. Boldogság. :)

Hazafelé beugrottunk egy pho levesért, így a vietnámi kaja kísérletezés kezdete is kipipálva.

3-4 szavas mondatok és a ragok is többnyire a helyén vannak

Eljött ezaz időszak is, mármint, hogy mondatokban beszél. Simán el tud már mondani akár sztorikat is, ha nagyon szeretne, Gábor és én már tutira megértjük. Használja a ragokat, a helyhatározókat, és még 20 hónapos sincs.