Kezdem elhinni /18+6

Hogy itt ficánkolsz bennem, sőt mostanában sokat rugdosol. Hogy egyszer csak itt leszel velünk és nem hagysz majd minket aludni.

 

A bébikoktélcseresznyebabó egy kisfiú, aki az UH közben megmarkolta a fütyijét, majd keresztbe tett lábbal aludt el a pocakomban. 26 dekányi gyönyörűség. Péntekig csak csodálni tudtam azokat az anyukákat, akik gyönyörűnek látnak egy csupa csont és bőr magzatot vagy egy (számomra) csúnya babát. Most már értem a pszichológiáját a dolognak. A kis fütyis teljesen elbűvölt és minden porcikája maga a csoda és a szépség. Hazamentem és sorba tettem a képeit 5 hetes korától. Nem tudom szavakba önteni, mit éreztem és érzek most is.

 

Inkább lelkiekben készülök az idei első nyaralásra hármasban. Éljen, holnap indulunk Zánkára!

Lakáspara, napozás, kiütések / 18+1

A héten végre megtudtuk, hogy van a lakásnak helyrajzi száma, vagyis létezik az a 70 négyzetméternyi hely, ahol lakunk, éljen. Volt a hétvégén családi beszélgetés, aminek az lett a következménye, hogy persze, lakhatunk itt még 5 évig, de aztán menjünk. Marci és Sári belement, hogy megvegyük, csak Gábor mamája nem. Rossz volt. Elkeseredtem. Stresszesebb lettem az átlagnál és mivel aznap a napocska is látta az arcomat, másnapra egy tekintélyes vörös folt éktelenkedett mindkét oldalon. Arra jó volt ez az eset, hogy rájöjjek, nem szabad engednem a rosszkedvnek, mert akkor bébivánnak is fájni fog a szíve, azt pedig a legkevésbé sem szeretném.

 

Azóta voltam mellultrahangon, minden oké. A tejmirigyeim proliferálódnak és már 2-3 mm-esek. A néni szerint 7-8mm-ig normális a dolog, fog mégfájni és nem is kicsit. Szuppi. Azóta persze vizslatom a mellem és valószínű megint az a nem feszülős hét van, ismét kisebbnek látom őket. A hasam is fájdogált tegnap, úgyhogy ma itthonról dolgozom, de csak átmenetileg. (Többet kell aludnom. Mióta bejárok, mindig van valami esti program és 11 előtt nem kerülök ágyba. Valószínűleg üzen a pocak, hogy hohó, mami, tessék lassítani, mert ez nem lesz így oké.) Mikro para. De szerencsére már csak egy éjszakáig, mert holnap megyünk genetikai uhura. Mindennél jobban várom, hogy lássalak te kiskukac.

Még mindig itthon vagyok fakopáncs / 17+0

Vagyis itthonról dolgozom, pedig elhatároztam, hogy hétfőtől ha mami tempóban is, de visszaszoktatom magam a korán keléshez és az izzadt emberszaghoz. Hajnalban arra keltem, hogy begörcsöl az alfelem. Simogatom, biztos elmúlik - gondolom. Így is lett. A para elég volt ahhoz, hogy nehezen ugyan, de visszaaludjak és már akkor azon filózzak, hogy ehj, de szép lesz egész nap fitten melózni. Később megint jön a görcs, de most már erősebb. Kimegyek a WC-re, hátha az segít. Felkapcsolom a villanyt, hogy lássam, mi történik, de semmi. Még mindig fáj. Visszavánszorgok az ágyba, bab kérdezi, baj van? Elmondom a történteket és hozzéteszem, hogy most már a beleim kutyorgását is érzem és remélem, hogy csak egy kis emésztési para okozta a görcsöket. Biztos, ami biztos, kapok egy fél magnéziumot. Simogatja a hátamat, ami mindig megnyugtat, ennek köszönhetően sikerül is visszaaludnom. A következő, amire emlékszem, az egy újabb görcs, rohanok a WC-hez és szembenézek a vízszerű (és roppant büdös) székletemmel. Jaj. Merthogy eddig is hígabb volt, de ennek már vagy 3-4 hónapja, úgyhogy idővel hozzászoktam. Ez viszont biztos nem oké, mert a hasam fáj és nem esik jól talpon lenni. Én hülye, megszokásból legurítom a reggeli tejcimet, majd utána kapcsolok, hogy nekem bizony diétáznom kéne. Pirítóst csinálok, és jó vastagon megkenem vajjal. Látszik, hogy nem vagyok valami tapasztalt bélproblémás. A nap további részét nem részletezem. Feküdtem, kiszáradtam, SMECTA port ittam, mert azt szerencsére lehet és délután meglátogattam a háziorvost, hogy adjon egy betegpapírt mára.

 

Adott is, és megcsinálta a szükséges EKG-t is, ami belgyógyászati vizsgálat néven szerepel a kiskönyvben. Ez is pipa, már csak a jövőheti genetikai UH kell és utána lövésem sincs, mikor kapok kötelező pecsétet a füzetkémbe. 

 

Azóta eltelt két diétás nap, komolyan szenvedtem, és a második nap hangosan korgott a gyomrom. Szegény gyerek..gondoltam. Próbáltam változatossá tenni az aznapra beosztott főtt krumplit, rizst, répát és a két szem almát. (itt csendesen még azt is bevallom, hogy este sajtot is reszeltem rá...borzsasztó vagyok!) A SMECTA viszont meghozta a várt eredményt és mára már a saját magunk által készített kosztot falatoztam, éljeeen!

 

Bébibab tegnap egyébként nagyon aktív volt, és az is feltünt, hogy többnyire délután 4-5 körül kezdi el a fickándozást. Ma meg - nem tudom, hogy képzelődtem-e- azt éreztem, hogy határozottan megrúgja a köldököm alatti hasfal részt. Ki is kerekedett a szemem egyből.

 

Rólam még annyi, hogy hasszurka változatlanul megvan, hol este, hol reggel jelentkezik. Ha hihetek dokibácsinak, akkor mindez elmúlik a 20. hét körül, hurrá. Pocak pajtás már egész nagy, főleg, ha feszülős top van rajtam. Elvileg most olyan 15 cm-es és 15 dkg lehet a pocaklakó. Ha lenézek és elképzelem, egész nagy helyet csinált magának. :)

Egy zsúfolt hét / 16+2

Nem is tudom, honnan kezdjem. Talán onnan, hogy egész napos, lüktető fejfájás. A múlt héten elég rossz volt az idő és szokás szerint hétvégére jött a mélypont. Hogy a front volt az oka, vagy valami hormonális libikóka, azt nem tudom, mindenesetre egész nap vízszintesben voltam. Csak úgy működtem. Amint felemeltem a fejem, jött a csillapíthatatlan lüktetés.

 

Az első kiborulás. Mármint kiborulásom. Komolyan vissza kell emlékeznem az okára, mert annyira bagatel volt. Ja, már meg is van. Ember lánya már lassan 1 hónapja itthon, fakopáncs módjára veri a klaviatúrát és a szusszanásnyi időközökben - terheskönyv híán - a netet bogarássza. Van egy blog, a bezzeganya, amit szoktam olvasgatni, mert jó a stílus és vicces és nem a szokásos ősanya blog. A lényegre térek. Olvastam egy számomra vicces sztorit egy lányról, akinek a tolófájásai annyira gyorsra sikeredtek, hogy a bébi majdnem a WC-ben landolt. Nagy vidáman mesélem babónak, aki láthatóan oda sem figyel, mi több, határozottan viszolyog a sztoritól. Bennem ekkor eltörik valami és kiborulok. Vígasztalhatatlanul hüppögök, meg is lepődöm saját magamon. Kiborulok azon, hogy miért nem hallgat meg, hogy miért nem érdekli, amit mondok, stb. Mondhatni szokásos... Borzasztó voltam. Szerencsére erre magam is rájöttem és rossz élménynek elég volt ahhoz, hogy legközelebb százszor is meggondoljam miről fecsegek neki.

 

Védőnő újra. Doppler kütyüt a hasamra rak, keres, végre talál, majd kérdez.

"Fiú, ugye?"

"Ööööö...-mondom-, egyelőre sejtjük, hogy igen. Miért?"

"Hát csak mert olyan erőteljes a szívhangja, nagyon erős baba lehet..."

Úristen, gondolom magamban. Ha most tanítványaim lennének, biztos együtt röhögnénk a fenti párbeszéden.

 

Dokibácsi és a várva várt 16. hét. Elmondom, hogy fura mód szurkál a mellem, többször is megkérdezi, hogy biztosan nem feszülés, nem, mondom, határozottan beleszúr érzésem van időnként. Hümmög, majd elküld egy mellultrahangra, biztos, ami biztos. Ezt szeretem benne igazából. Azt, hogy ennyire nem szarik bele a dolgokba és tényleg mindennel törődni szeretne. Közben izgatottak vagyunk és szeretnénk DVD-t, de nem kapunk, mondván, hogy ilyenkor semmi változás az 1 hónaphoz képest, azt majd 2 hét múlva, a genetikai szűrésen kérjünk, akkor lesz 4D is. Meg vagyunk győzve. Kukac továbbra is erősen sejthető, de még mindig nem biztos. Méhlepény még mindig lent, de talán valamelyest feljebb kúszott. Újabb két hétnyi várakozás, amibe most már biztos beleillesztünk egy nyaralásféleséget is, éljen! :) (Ja igen, és láttam a méhszájam, a rákszűrésnél megmutatta, hááát egy véres marhaszelet szebb nála, az tuti.)

 

Végül a ma reggeli horror. Második pisi, és érzem, hogy valami kicsúszni készül. Oké, volt már ilyen és mindig reggel, kevés nyák, de ugye amíg átlátszó, addig no para. Ez bezzeg olyan mint egy darab takony, sárgás és nyúlik. Jaj. Nyákdugó? Tegnap még a helyén volt... most mi lesz? Ilyen gondolatokkal ébredek. Imádom. Apa felkel és megnyugtat, hogy szerinte a rákszűrésnél megsértett a dokibácsi és ez most némi gennyes váladék, ne aggódjak. Oké, nem fogok, hiszen erős gyerek, nem lesz semmi baja.