Kicsi szívem / 6+1

Vagyis inkább az övé, mert végre megláttam, hogy dobog!!! Hihetetlen volt, kár, h g nem látta, de ami késik...:)

A sztori: Tegnap előtt voltam Konc dokinál, aki megállapította, hogy minden oké, a petezsák 9,6mm és már sejthető a szívműködés is. A megtapadás helyét kritizálta, azt mondta, előfordulhat, hogy belenő a petevezetőbe...Remek. Viccelődtünk is babbal, hogy valószínűleg sosem lesz két izgulásmentes hetünk. No sebaj, csak azért sem törünk meg!

Ma reggel úgy döntöttem, hogy lenyomom az ébresztőórát és tovább alszom. Tegnap este úgyis görcsölgettem, itthonról meg simán tudok melózni, szóval miért is ne? A nagy elalvásnak és a kiéhezettségnek egy jókora erotikus álom lett a vége, meg egy hozzáillő tisztességes orgazmus. Az első pisinél a szokásos adag Crinone köszöntött, de totál barnán!!! Még némi véres izé is volt benne. Remek. Para és fekvés ezerrel, majd persze a szokásos megnyugtató/felidegesítő fórumolvasás. Addigra el is múlt a vérzés, a neten olvasottak is megnyugtattak, de jó mami módjára azért meg akartam mutatni magam egy dokinak. Elmentünk az sztk-ba, ahol kilométeres sor... ülni sem volt jó, a doki sem volt kifejezetten szimpi, úgyhogy gyorsan kerestem a neten egy magándokit itt, Dunakeszin. Pont szemben volt a rendelő, úgyhogy bejelentkeztem, volt is nálam pénz. Nem bántam meg, mert nagyon kedves és segítőkész volt, minden hülye kérdésemre válaszolt. Közölte, hogy a vérzés a méhemből jött és hogy zárt a méhszájam, úgyhogy no para, és csinált egy ultrahangot is. A bébi köszöni szépen jól van, 12mm!!! és ver az a kis pici szíve!!! El sem akartam hinni... döbbenetes volt... Azt is mondta, hogy nincs szar helyen, nyugodjak csak meg szépen.

Meg is nyugodtam valamennyire, és eldöntöttem, hogy egy ideig itthonról melózom majd. Hazajöttünk, pisi, ismét vér. Remek. :) Az alfelem enyhén szólva meg van duzzadva a vértől, úgyhogy nagyon óvatosan kell léteznem. És azt hiszem a pizsamám is lecserélem, hátha az ingerelt valahogyan.

5+5 és várakozás

A régi tüneteim helyett pár napig kaptam egy újat. Jelentem, egy kő volt a hasamban az elmúlt 2-3 napban. Velejárója, vagy okozója volt a székrekedés is, de hála a sok folyadéknak, úgy tűnik, tegnaptól jóval szerencsésebb a helyzet. A mellfeszülés nem kifejezett, de a mérete nem csökkent szerintem. Mindezt igyekszem napjában többször is leellenőrizni. :) Már alig várom, hogy a gyermekünk serdülőkorú legyen és együtt borozva meséljem neki, hogy az anyja mit össze parázott, amíg mákmarcipán méretű volt.

Holnap a nagy nap, ennek megfelelően gyomorgörcs pipa, és sikerült átélnem néhány rémálmot is. Konc tanárúr nem talált semmit a méhemben, csak egy úszkáló petesejtet és egy élő hímivarsejtet. Ez már önmagában elég érdekesen hangzik. És ha már arra járt, meg is termékenyítette egyiket a másikkal. Soha többet ilyet lécci.

Szóval az első nagy nap a holnap lesz, és ahogy olvasom, ideális esetben egy 1-2 cm-es petezsák a drukkolás tárgya.

Nincs kontakt / 5+3

Amikor az ember lányának az az egyetlen, de legalább jól észrevehető babavárós tünete, hogy a melle feszül és érzékeny, akkor igencsak meglepődik, amikor hirtelen nem érez fájdalmat. Jaj. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha kicsit el tudnám felejteni az aggódást és maximálisan egyetlen dologra koncentrálnék. Be jó is volna. Ehelyett reggel felkelek és riadtan álldogálok a tükör előtt, a melleimet taperolva. Most akkor már nincs is velem babóka? Vagy ez egy ilyen nap? Nem tudom, mindenesetre ma kevésbé érzékenyek, mint tegnap, a méretéről pedig nem tudtam objektív diagnózis felállítani. Kicsit sem nőttek sokat, inkább csak telítődtek. Ahogy eddig sem volt, ezután sincs mit tenni, ki kell várni a keddet és reménykedni a lélegzetelállító találkozásban.

<sóhaj>

5 hét :)

Örülni csak halkan, szépen, nehogy aztán nagy legyen a bumm. A lényeg, hogy a pöttyözgetés elmúlt, gyanítom jó volt a tippem és a Crinone volt a ludas. Ha ma is színtelen napom lesz, holnap visszatérek az emberek közé, de várom már! Jó lesz egy kis változatosság és mivel csak 2 nap marad a hétből, nem fogom halálra sem dolgozni magam. Találkozom Szilvikével és begyűjtök némi napsugarat az arcomon.

Nagyon várom már a keddet. Ez lesz az első igazi feedback arról, hogy a babuci hogyan érzi magát bennem. Én szuperjól, csak néha émelygek kicsit, vagy kap el a fáradtság. Ezen kívül olyan, mintha mi sem változott volna. Ildikó ma megy vissza, elvileg látnia kéne a bébije szívverését. Komolyan izgulok érte! A múltkor is itt állt meg a dolog és őszintén szeretném, ha sikerülne neki! Reméljük a múltkor tényleg csak a vegyszerek okozták a fejlődési rendellenességet! 

Szeretném nagyon, ha mindkettőnknek problémamentes 9 hónapban lenne része. Nem is kicsit érdemelnénk meg. :)

Drukk drukk pici mákmarcipán, nőljél nagyra!

Megvilágosodás... / 4+5

2 nap múlva 5 hetes lesz a koktélcseresznye. Bár most még csak mákmarcipán, de reményeink szerint növöget szépen. Pont ma egy hete minden nap apró rózsaszín pöttyök a távozó Crinone-ban, nyákban. A mennyisége nem sok, sőt, de azért aggasztó, mennyivel nyugodtabb lennék, ha semmi nem lenne ugye. A lényeg, hogy tegnap megsértettem magam az applikátorral és sikerült véresen kihúznom. Para hegyek, mondanom sem kell! Vettem egy nagy levegőt és megvizsgáltam az applikátort. Egyértelmű volt, hogy hámsérülés okozta vérzés, ami abszolút friss. Olvastam, hogy a terhesség alatt megduzzad és érzékeny lesz a hüvely és a méhszáj nyálkahártyája, nekem ezen felül amúgy is csipkedték a közelmúltban. Megnéztem a betegtájékoztatót és ritka mellékhatásként ugyan, de jelen van az irritáció.

Lehet, hogy csak erről volt szó? Vajon abba kéne hagynom a fertőzések elkerülése végett? A megvilágosodás erőt ad és okot arra, hogy még inkább figyelgessem a testem és óvjam a mi kis mákszemecskénket. Ma reggel olyan óvatosan adtam be a gélt, hogy csak na... és ha a gyanúm beigazolódik, csütörtökön meglátogatjuk a doktorbácsit, de legalább is felhívnám telefonon. Huhh. Bízzunk a legjobbakban, legyen így!!!

Izgatottan? Parásan? Vegyesen.

Van 3 pozitív terhességi tesztem. Döbbenet. Egyik sem égeti ki a szemem, de mondjuk még nem is jutottam el a várva várt 28. napig. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy velem történik. Holnap megyek vérvételre és akkor kiderül, hogy mennyi az annyi, mármint a HcG szint megfelelő-e. Egyelőre ennyit fogok tudni, és remélem addig is kapaszkodik, nak, őrület. Tegnap reggel óta egyébként van némi rózsaszín (ma már barna + rózsaszín) trutyival kevert folyás, ami aggaszt.. tegnap még úgy voltam vele, hogy nem baj, ha pár napig, de legalább teherbe tudok esni, nem fogok elkeseredni. Ma is így kéne hozzáállni, de sajnos (vagy nem) egyre jobb a kedvem. Reménykedek nagyon. Nem szabad. Az első ultrahangos szívdobbanás lesz az első igazi nagy lépcső. Aztán a megfelelő növekedés. Aztán a 12. hét. Csak szépen sorjában.

Holnapig tartsatok még ki, holnap vérvétel!!!

Koktélcseresznye :)

Tarts ki kicsit még kis piros pihe puhaság!!! Aztán ígérem abbahagyja a szervezetem a terrorizálást.

A második végefelé, elgyötörten

Mármint a második lombik vége felé. Leírom röviden, hogy ebben a szakaszban mi is történt, már csak a történet folytonossága végett.

 - 5. stimulációs napon alacsony az ösztradiol szintem, a Tanár Úr le akarja állítani a programot. Nem hagyom. Cserébe kapok lóadag hormont.

- 7. napon közli, hogy a helyzet reménytelen, lát egy cisztát a bal petefészkemben, ki akarja vetetni. Emellett leállítani a programot végre. Elküld sétálni, kíváncsi ugyanis a hormoneredményemre. Délután visszamegyek, jók, mégis folytatjuk. Nem tudom leírni, hogy mit éreztem a reggel után. Darabjaimra hullottam akkor már sokadjára.

- Végre eljutok a leszívásig, 5 lett!!! Várakozáson felül teljesítettem, büszke vagyok magamra.

- Másnap telefon, mind az 5 érett volt és gyönyörűen osztódnak, hajrá a blasztociszta fázis! 

- Beültetés (hétfő), extra görcs, a múltkor ugyanis nagyon fájt. Most annyira nem is vészes, a méhnyálkahártyám 12,9mm (pár napja még 16mm volt), "ígéretes", hangzik el a lábam közül.

- Beültetés másnapja (kedd). Pihenés, semmi fórumolvasás, babó itthon van velem. Fényképnézegetés a kanapén, szigorúan feltett lábakkal. Egyik pillanatról a másikra görcs. Egyre rosszabb. Jaj, még rosszabb. Pont olyan, mint menstruációkor. Egy óriási kő van a hasamban. Fetrengek, melegítőpárna a hasamon. Mg pezsgőtabletta, de attól meg hányingerem lesz. Jaj. 1 óra vajúdás után összevakarom  magam és görnyedt háttal elindulok a zuhanyzó felé. Forró a víz, élvezem, ahogy átforrósít. Egy ideig, mert egyik pillanatról a másikra hányingerem lesz. Jaj megint, annyi időm van csak, hogy a WC fölé görnyedjek. Hatalmasat hányok. Elvánszorgok az ágyamig és beveszek még egy Utrogestant, mert az imént küldtem le a lefolyóba.

- Beültetés harmadnapja (szerda). Végigbőgött nap. Reggel valami sárga trutyi jön ki belőlem. Olyan, mint a genny, a méhem még mindig kemény. Elkeseredettségem a könnyeimmel áztatja a lakást. Szerencsére bab nincs itthon, nem látja, és nem is akarom, hogy lássa, nem tud mit kezdeni vele, ha szomorú vagyok. Ő is szomorú lesz, csak ő nem tud sírni. Helyette megbetegszik. Feladom, gondolom, minden rossz, a szervezetem meg akar szabadulni a pöttöm sejtjeinktől. Fekete szerda.

- Csütörtökön beszélek Ildikóval, aki 42 éves, és egy síelés alkalmával sikerült spontán teherbe esnie. Örülök. Őszintén. Elmeséli, hogy a barátnője úgyszintén fetrengett a fájdalomtól és megmaradtak neki. A múlt hónapban szült. Remek. Új reménysugár, pedig már végleg lemondtam róla. A remény reményt szül és a mély elkeseredettség árkát ássa. Nem akarok hinni. Érzem, hogy ez most elment. És nem képletesen.

- Pénteken dolgozom, ez jó. Hipp-hopp elmegy a nap, észre sem veszem.

- Szombaton megint felemás a kedvem, a hasam is fáj, PMS ezerrel, nem akarok hinni, nem akarok hinni. Ha holnap estig nem utal semmi mikulásra, akkor hétfő reggel ellövök egy tesztet. Sajnos tudom, hogy negatív lesz. :(:(:(

Folytatólagosan

Ezúttal nem beszéltem hozzájuk, nem puszilgattuk őket. Az útjukra engedtük, lesz, ami lesz alapon. Hadd menjenek. Nehéz volt, de még nehezebb lett volna, ha nem így teszünk. A görcsöt egyszerűen nem tudom feldolgozni, folyton magyarázatot keresek. Pedig nincs. Sajnos. Mi lett volna, ha nem görcsölök be, akkor most már biztosan megtapadtak volna. Babó szerint a blasztociszták megtapadási esélyei 40%-osak. Elhittem. Nem jó.

Ezenkívül az sem, hogy babónak rossz a kedve, ha nekem is az. Nem szeretünk ilyenkor egymás mellett létezni, megpróbálni feldolgozni a feldolgozhatatlant. Esélytelen és hálátlan egy feladat. Most arra gondolok, hogy remélem, nem fogunk eltávolodni egymástól. A következő lombik előtt fizikailag és lelkileg is fel szeretnék töltődni, és a lehető legvidámabban belevágni. Mert úgy érzem egyre erősebb vagyok és egyre kevésbé tudok őszintén mosolyogni. De nehéz ez. Néha legszívesebben világgá kürtölném, hogy mi velem a baj, legalább nem nyaggatnának tovább és nem kerülnék félreérthető szituációkba, máskor meg elbújnék az ágyam alá a kikapcsolt mobilomat felgyújtanám és legalább egy hétig nem ennék semmit, csak gondolkodnék. Mint Murakami Haruki a kút fenekén. Étlen szomjan, várva arra, hogy a cudar gondolataim a világ széléig kergessenek. 

Megyek aludni. Remélem a kis bab hamar hazatér az éjszakából.