Egyszerűen felemészti minden energiámat a testvérharc. Ami egyelőre (látszólag) egyoldalú terrorizálásban merül ki, de a lényegen nem változtat. Miska megy Lóci után, aki ettől marha dühös lesz és jó esetben a következőket ordítja:
"NEM, TE NEM JÖHETSZ IDE!"
"EZ AZ ÉN JÁTÉKOM!"
"EZZEL ÉN JÁTSZOTTAM!"
És ha nem lenne elég a verbális pofon, kap néhányat pluszban a fejére, egy kis nyakszorítást, lebirkózást, rúgást, stb. Irtó nehéz tűrni, mert egyfelől ez a feladatom, hagynom kell őket bunyózni, elrendezgetni a saját erőviszonyaikat, megalapozni a kapcsolatot. De hogy lesz ebből kapcsolat? Egyelőre a sérüléstől félek, de nagyon, mindemellett nem akarok folyton Lócira szólni (pedig vannak napok,amikor nagyon is megérdemelné),mert biztos idegesítő lehet Miska, de azért mégis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése