"Ez az enyém!"

"Anya, ne vegyük ki a homokozójátékainkat a babakocsiból,mert elveszi a kislány."
"Már miért venné el? Neki is van. Vagy, ha idejön,maximum megnézni. Mi fogjuk hazavinni, ne aggódj."
"Ne vegyük ki! És a biciklimet is akaszd fel a babakocsira,hogy Kata el ne vegye!"

Katával való kapcsolata is megérne néhány bejegyzést, de most inkább a birtoklási korszakról mesélek. Mostanában mindennel kapcsolatban éreztetnie kell,hogy az az övé. Az ő anyukája / játéka / testvére.. Megszűnt a fene nagy, határtalan nyitottság a világra, az emberekre, és maradt helyette ez.
"Ez az enyém! Ne nyúlj hozzá!"
"Ő az én testvérem!

Lementünk vasárnap a kertbe egy kicsit bogarászni, hivatalosan az évadnyitó piknikre. Vittünk medvehagymás szendvicskrémet, kekszet, mazsolát. Ha Lócin múlt volna, semmit nem rakunk ki,mert mások megeszik. Szabályosan sírva fakadt többször is:
"Megeszi az összeset a kislány! És akkor nekem nem marad!"
Hosszas győzködés után hajlandó volt belátni, hogy mi a piknik lényege. Ő eszik a más által hozott magos pogácsából (nyilván nem egyet),ezért cserébe  a másik gyerek is ehet a miénkből. Őrület, azt hittem ezen már túl vagyunk egy ideje.