De valahogy mégsem. Megpróbálom összefoglalni a két gyerkőc közti legnagyobb különbségeket, ahogy jelen pillanatban látom. És nyilván, ahogy emlékszem rá..:)
Miska nem rohan fejvesztve a világba, inkább megfigyel, megfontolt, lassan, de összerendezetten halad(gat), szépen sorjában sajátítja el a mozgásformákat, lépésről-lépésre halad előre. Nem siet, mondjuk van mit néznie, ez is biztos sokat változtat a hozzáállásán. Most már kúszik, ha érdemesnek tartja, szinte bármit kivesz a kezemből, leveszi a szemüveget, kikapja a tortillát, harapdálja a vállam, sőt, próbálkozik az önálló felüléssel is. Egy a lényeg, méghozzá az, hogy lehetőleg legyen valaki meleg, tapogatható a közelben. MINDIG. Akkor felhőtlen a boldogság, képes elaludni 30 percnyi fentlét után, ha a cicim a szája közelében van és összebújunk. Elképesztő. Ezzel szemben Lóci volt a nyughatatlan. Olyan sebességgel kúszott, hogy alig tudtuk utolérni. Nem sikított, hanem jött utánam, mint egy kiskutya, mindenhova. A küszöbön is átkúszott, simán, mi az neki. Ő nem szerette a tapogatást, nem szeretett ölben, kézben lenni, mindenhol le kellett tegyem, hadd lásson világot.
Kíváncsian várom a folytatást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése