Már régóta tervezem, hogy írok egy ilyen, életszagú bejegyzést is. Néha jó, ha nem csak naplózom az eseményeket, hanem veszek egy mély levegőt, kicsit hátrébb állok és elmondom, amit érzek, látok.
Erezhetoen konnyebbek lettek a mindennapok. Misu tobbe kevesbe kiszamithatoan viselkedik (most epp), konstansan rengetegszer kel ejjel, de az egyuttalvas csodas megoldas erre, es Loci is egyre okosabb, kompromisszumkeszebb. Itt a nyar, ami a kedvenc evszakom, erzem, hogy egyre csak toltodok D vitaminnal, hat kell ennel tobb? Egyre tobbszor erzem, hogy elont a zen erzes, elegedett vagyok magunkkal, ismet kerekedik a csalad-erzes, kezd beallni az egyensuly. Kisse stresszes a lakas felujitas, de egyelore olyan tavolinak tunik, hogy nem nyomja ra a belyeget a mindennapjainkra. Locit felvettek az oviba, januartol kezd. Igazi nagylegeny. Furcsa, hogy most epp nem felek, hanem ellenkezoleg,varom, es nem elsosorban a felszabadulo szabadido miatt. Varom, hogy kinyiljon neki a vilag szocialis.szegmense es uj baratai legyenek. Varom, hogy mehessek erte a totyogo Miska babaval, es Loci a nyaoamba ugorjon. Varok meg egy csomo erzest, ami uj es ismeretlen. Elvezem mindekozben a jelent, nap mnt nap magamba szivom belole amennyit csak birok. Erosen, jo melyre. Imadom a kis bebimazsolakat es kezdem megerteni a nagyon kozhelyes, de nagyon eltalalt mondatot: erdemes volt elni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése