Ülünk az ebédlőasztalnál, Lóci eszik az etetőszékében, Misi a kezemben. Csak azt veszem észre, hogy szélesre nyúlik a szája és hatalmasakat mosolyog. No és mire? Vagyishogy kire? LÓCIRAAAA! Ez egyfajta mérföldkő, mert ilyen nem nagyon van, hogy ő kezdeményezné a kontaktust, ráadásul mosoly formájában. Lócinak sem kellett több, egyből elkezdett bohóckodni, meg vigyorogni, ami még jobban tetszett Miskának. Olyan jó ezt látni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése