Méghozzá 1 kerek hétre, Dubaiba. Rettegtem ettől az időszaktól, aztán hipp-hopp itt termett és már el is ment belőle 3 kerek nap. Huhh. A gyerekek még egészben, jó kedvűen, nem betegen (kopp-kopp), és elvileg még én is bírom. Robot vagyok, az tény, de ez benne a szép. Végigrobotoltam az egész napot, és két perce vettem ki a második tepsi Lócikekszet a sütőből. Nnna, milyen vagyok? De valójában nem erről akarok írni, hanem Lócibogyóról.
Apa elutazása előtt, megkértem őt, hogy rajzoljunk egyet, hiszen messzire, repülővel utazik.
Én: "Mit rajzoljunk, Lóci?"
L: "Egy Nilss Holgerssont, aki kergeti a méhecskét."
Én: "És még mit?"
L: "Egy csecsemőt, aki sír."
Én: "És még, mit?"
L: "Egy rókát, aki kergeti a Nilss Holgerssont."
Elég szürreális rajz lett, és a végén nem is akarta odaadni apának, de nem is ez a lényeg. Már megint fejlődött a beszélőkéje, és ez csodálatos!
A ma esti fürdésnél nézte a két műanyagdobozt és megszólalt:
"Ez itt anya (széles, alacsony, doboz), ez meg itt apa (pezsgőtablettás doboz)." Mostanában ez is nagyon megy, mármint a családállítás. Olyannyira, hogy mintegy 20 perccel később, az ágyban a lábujjaival csinálta ugyanezt. A nagylábujja lett apa, a mellette lévő ő maga, és én voltam a kislábujj. Azt hiszem, nem csak nekem kezd hiányozni apa. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése