"KKKKKKKkkkaaaaa, kkkkkaaaa"

Hallatszik a legkisebb ugrifüles szájából mostanság.

Összefoglalja az aznap történteket

Egész pici kora óta ösztönözzük őt, hogy beszéljen az őt ért élményekről, történésekről. Most hétvégén már egész profi módon, szinte magában mormolta. Csak épp ott ültem mellette a kocsiban és MINDENT hallottam.

"Beültünk az autóba, elmentünk vásárolni, utána ettünk krumplit. Lecsúsztam a csúszdán a játszótéren, aztán beszálltunk az autóba. Hátratolatunk. Elindulunk." (közben apa manőverezett)

Lóciszáj

"Anya, ledőlj a tejcim mellé, amíg én lecsúszok a csúszdán (amit párnából építettünk)".
---

L: "Anya, segííííts."
én: "Miben?"
L: " Kicserélni a kakát, mert csavarkulccsal szerelek."
---

én: "Mit kérsz reggelire?"
L: " Kukoricapelyhet rizstejjel. De nem kérek sok kukoricapelyhet bele. Csak keveset."
---

L: "Én is imádom a vonatokat anya."
én: "Ki szereti még?"
L: "Csizi meg Dóra."

Misi 2. foga - ja1

"Odanézz..!"

Amikor Lóci kicsi volt, tulajdonképpen még most is, sokszor hangosan felkiáltva hívtuk fel valamire a figyelmét az autóban, itthon, figyelemelterelés céljából vagy csak úgy. Na most eljött az a korszak, mikor ő teszi ugyanezt.

"Anya, oda nézz, egy tartálykocsi!!!"

"Anya, oda nézz, egy motoros bácsi!"

Forog körbe, átfordul és tolatgat is

Bár mindezeket nem tudatosan és nem viszi túlzásba még mindig a mozgást, de egyre többször próbálkozik. Remélem nincs már messze a felhőtlen kúszós-felfedezős időszak.

Az egyik első igazi tesókontakt!!!

Ülünk az ebédlőasztalnál, Lóci eszik az etetőszékében, Misi a kezemben. Csak azt veszem észre, hogy szélesre nyúlik a szája és hatalmasakat mosolyog. No és mire? Vagyishogy kire? LÓCIRAAAA! Ez egyfajta mérföldkő, mert ilyen nem nagyon van, hogy ő kezdeményezné a kontaktust, ráadásul mosoly formájában. Lócinak sem kellett több, egyből elkezdett bohóckodni, meg vigyorogni, ami még jobban tetszett Miskának. Olyan jó ezt látni..

"Most nem érek rá..."

Fogalmam sincs, hogy Boribon, vagy Anna-Peti volt-e rá ekkora hatással, de az az elmúlt napokban folyton elfoglalt, "nem ér rá", persze csak pár percig. Ilyenkor látványosan olvas, vagy rajzol, és megvárakoztat. De ma különös szintre lépett egy ezzel kapcsolatos beszélgetés:

Én: "Lóci, nem ízlett a zöldbabfőzelék?" (mert alig evett belőle)
L: "Neeem."
Én: "És ha kihalásznánk belőle csak a zöldbabokat?"
L: "Most nem érek rá anya. Tejcizek. (fekszik a kanapén a cumisüveg tápszerrel) Nem érek rá zöldbabfőzeléket enni, inkább tejcizek."

Forgás körbe körbe és tolatgatás

Végre, végre!!! :)

Az eheti Lóciszáj

Kata épp beteg, Lóci pedig játszik:
"Betettem Katát a nínóautóba, hogy meggyógyuljon."
---

L: "Melyiket választod anya, ezt vagy ezt?" (mutatja a két kalapácsot, mint lehetséges opciókat)
én: "Ezt." (csipogós)
L: "Ezzel inkább én kalapálok, anya."
---

"Futok, amíg  a lábam bírja."
---

"Anya, szükséged van rá?"
---

"Nem szeretem a Duna partot, inkább a játszóteret szeretem."

Apa elutazott

Méghozzá 1 kerek hétre, Dubaiba. Rettegtem ettől az időszaktól, aztán hipp-hopp itt termett és már el is ment belőle 3 kerek nap. Huhh. A gyerekek még egészben, jó kedvűen, nem betegen (kopp-kopp), és elvileg még én is bírom. Robot vagyok, az tény, de ez benne a szép. Végigrobotoltam az egész napot, és két perce vettem ki a második tepsi Lócikekszet a sütőből. Nnna, milyen vagyok? De valójában nem erről akarok írni, hanem Lócibogyóról.

Apa elutazása előtt, megkértem őt, hogy rajzoljunk egyet, hiszen messzire, repülővel utazik.
Én: "Mit rajzoljunk, Lóci?"
L: "Egy Nilss Holgerssont, aki kergeti a méhecskét."
Én: "És még mit?"
L: "Egy csecsemőt, aki sír."
Én: "És még, mit?"
L: "Egy rókát, aki kergeti a Nilss Holgerssont."

Elég szürreális rajz lett, és a végén nem is akarta odaadni apának, de nem is ez a lényeg. Már megint fejlődött a beszélőkéje, és ez csodálatos!

A ma esti fürdésnél nézte a két műanyagdobozt és megszólalt:
"Ez itt anya (széles, alacsony, doboz), ez meg itt apa (pezsgőtablettás doboz)." Mostanában ez is nagyon megy, mármint a családállítás. Olyannyira, hogy mintegy 20 perccel később, az ágyban a lábujjaival csinálta ugyanezt. A nagylábujja lett apa, a mellette lévő ő maga, és én voltam a kislábujj. Azt hiszem, nem csak nekem kezd hiányozni apa. :)

Tudja a legtöbb színt, most már teljes bizonyossággal

Olyanokat, mint rózsaszín, mondjuk nem mindig, de a főbb színeket megnevezi és élvezi is, hogy mindennek tudja már a színét.

Miska 1. foga - ba1

Bal alsó egyes, pont, mint Lócinak.