Lócival elmentünk kettesben vásárolni a Rossmannba, Misi pedig otthon maradt Gáborral, így az összes figyelmem a kis dumagyárra irányulhatott. Kellenek ilyen alkalmak is, mert ilyenkor egész más a helyzet. Lóci egy angyal volt, büszke is voltam rá rendesen. simán be tudtam vele menni a drogériába úgy, hogy semmit nem pakolt le! Majszolt egy kis aszalt áfonyát és mikor elfogyott, nem akart rámolni, vagy nyavalyogni. A pénztárnál való ácsorgáskor meglátta a kis fürdőállatokat (amikben tusfürdő van). Megbeszéltük, hogy egyet választhat és azt az egyet haza is visszük. Természetesen megpróbálta elhozatni az egész dobozt, de relatíve simán megértette, hogy bizony csak egyet lehet. Kiválasztottunk egy kék folyadékkal töltött polipot, akit a hazafelé vezető úton el is nevezett.
"Lóci, van neve a polipodnak? Hogy hívják?"
"..."
"Mi a neve a polipnak? Ha nincs neve, adhatsz neki te is!"
"Pampin a neve."
Ez az első alkalom, hogy hajlandó volt elnevezni valamit! Hangot is adtam a boldogságomnak, és amíg hazaértünk, addig átbeszéltük, hogy mit fogunk csinálni Pampinnal (fürdeni, aludni, ilyenek), sőt, még apának is elmeséljük, hogy miként került hozzánk a polip.
Azóta eltelt egy éjjel, és a reggeli tejivás közben megkérdeztem, hogy emlékszik-e a kis polip nevére. Persze, hogy emlékezett. El is indult megkeresni, sőt, szerette volna, ha együtt néznek Thomast. most itt ül mellettem és az ölében "ül" Pampin, a polip.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése