Az a jó kis csecsemőkor...

Simán bevállalnék egy harmadik gyereket. Mindkét srácunk tökéletes, szép, okos, csak szuperlatívuszokban tudok róluk nyilatkozni. Imádom őket és kész! De mikor lesz már vége ennek a nyűglődős, semmi sem jó korszaknak??!! Lócinál is megvolt ez, csak ugye akkor egyfelé kellett irányítanom a figyelmem, csak az övé voltam. Most azért sokszor érzem, hogy ha hasonló helyzetben lenne Miska, akkor feleennyit sem nyűglődne, mert mondjuk nem akkor vinném sétálni, vagy fürdeni, sőt, nem feltétlenül ébredne fel a kiabálásra, és így tovább. Persze ez a helyzet a nagyot is kibillenti, de most nem róla van szó. Most az a lényeg, hogy Misi első - teljesen öntudatlan- időszakát valahogy megkönnyítsem, és ezáltal a saját életünket is simábbá tegyem. Mert sima az, de estére valahogy mindig elszakad a cérna.. a fürdés után pl most konstans üvöltés van, ha nagyon igyekszünk, akkor kisebb megszakításokkal, de gyakorlatilag úgy sír, mintha valamitől halálra rémülne. Miért? Fáradt? (az esti alvás után nincs békés időszak..) Cicizne? (nem éhes, kipróbáltuk), Utál öltözni? (részben igaz, de reggel kifejezetten élvezi), ??? Íme a talány, amit lehetőleg rövid távon kéne megoldani.