Eheti Lóciszáj: mesélés, éneklés..

Épp a szobabiciklivel (pontosabban annak egyik mélyedésével) játszik:
"Volt egyszer egy köv, aki bent lakott a kukucskálóban. Lóci megnézte, hogy van-e ott köv." (köv = kő)

Nagyon beüti a lábát:
"Borzasztó!!! Beütöttem a lábamat!"

"Anya, mikor ér ide a télapó?"
"Már volt itt, nem emlékszel? Mit hozott?"
"Gumicukrot kérek. Gumicukrot nem kaphatsz...-biggyedő száj-...viszont, öööhhhm..."

Indulunk Erzsi mamához:
"Sári izgatottan várja Lócit."

"Hangosabban táncolj anya!" - dúdoltunk tánc közben és nem voltam elég hangos.

"Lili, kérsz nyamnyam?" - ismét megjegyezte, hogy mások miként kommunikálnak egymással. Nem csak megjegyzi, de fel is használja ezeket az infókat!

Mostanában nem csak az érdekli, hogy van-e a pelusban kaka, de meg is KELL néznünk. Épp a pelenkázón nézte a kakiját - ez volt az első alkalom-, mikor megszólalt:
"Megnézem a barna kakát. Nem kóstolom meg, anya." - ami igazából az ellenkezőjét jelenti. :)

"Lóci, mit keresel a járókában?"
"Játékot."

"Köszönöm papa, hogy hoztál nekem versenyautót."

Felfordítja a kis lavórt, majd megszólal:
"Készítettem egy fellépőt."

Egyik reggeli kis beszélgetésünk:
"Mielőtt felöltöztetlek benneteket, összeszedem a ceruzákat, mert valaki kiborította a dobozt."
"Például apa."
"Á, szerintem nem apa volt."
"Én voltam valószínűleg."

"Te tényleg szőrös vagy, apa." - fekszik mellette reggel és közben tejcizik.

Misi fél éves!!!

Megháromszorozta a születési súlyát (Kb 7100 g), kb fél adagokat eszik a szopik mellé és egyre értelmesebb. Továbbra sem viszi túlzásba a mozgást, de miért is tenné, mikor olyan jó és főleg hangos a mozi. :)

Még mindig csimpaszkodik a nyakamba, szopizza az arcom, állam, tisztára, mint egy kismajom. Imádom.

A babakocsit nem szereti sajnos, pedig volt egy rövidke, néhány napos nézelődős időszak, aminek vége is. Azóta csatos hordiban cipelem, aminek Lóci annyira nem örül, de sajnos nincs mit tenni, nem akarom hallgatni a sírását.

Nem szereti annyira a sós ízeket (pl húsleves), inkább a gyümölcsöt enné mindig.

Az éjszakáink továbbra is zűrösek, bár látok némi javuló tendenciát! Most már ha fel is kel, akkor nem óránként, inkább 3-4 óránként, vagyis egy éjjel max 2-3 szor.

Kipróbáltuk a babaúszást és nagyon tetszik neki, folyamatosan ficánkol, remélem meg is marad ez a jó kis közös időtöltés.

Még nem fordul egyik irányba sem, de végülis kvázi 5 hónapos, szóval nem is kell neki. Szerintem.

Zseniális finommotorika

Igyekszem mellőzni a hasonlítgatást, de Miska elképesztő finommotorikával bír. Egyik kezéből a másikba tesz dolgokat, már jó ideje, gond nélkül, vizsgálgat, mütyürkézik, minden. A nagymozgásokra mg várni kell, ő most az apró dolgokkal köti le magát.

Sikertelen tej-és búzaterhelés...:(

Ot hagytuk abba a múlt nyáron, hogy fokozatosan terheljem Lócit, először tejjel, aztán búzával, miután az akut tejterhelés negatív lett. Aztán jött Misi, majd az őszi kehes betegeskedés, és végül a házon belüli terhelés novemberig váratott magára. A tejterhelést követően 3 héttel kb, ismét kiütések a hason és az arcon, karon. Pff. Remek. Vártunk pár napot, míg elmúlnak a kiütések és kezdtük a búzát. Bevallom, én nagyon bíztam benne, hogy legalább 1 allergént kilövünk, de sajnos nem...2,5 héttel később kiütések ugyanúgy, csak a nyakon hátul, és a hónaljban.

Irány Lásztity doktornő, 1 hét múlva kaptunk időpontot.

Pont mint Lóci - időszakos babakocsi útálat

Sokszor eltűnődöm a két gyerek habitusán. És bár nem illik hasonlítgatni, óhatatlanul is megteszem. Folyton. Na nem úgy, hogy bezzeg Lóci, hanem pl a következőképp. Egyik gyerek sem szerette a babakocsit egy biz korban. Amikor 4-5 hónaposan már az agya előrébb van, mint a teste, akkor borzasztóan zavaró tud lenni (gondolom), hogy félig fekvő pozícióban kell utazni. Nem lehet mozogni és még igazán látni sem lehet semmit. Szerencsére ilyenkor felkötöm Misit is a hordiba és egy időre béke van.

Első igazi nézelődés a babakocsiban

Végre ez is eljött, így most már kezd kinyílni a világ Misi előtt is.

Az a jó kis csecsemőkor...

Simán bevállalnék egy harmadik gyereket. Mindkét srácunk tökéletes, szép, okos, csak szuperlatívuszokban tudok róluk nyilatkozni. Imádom őket és kész! De mikor lesz már vége ennek a nyűglődős, semmi sem jó korszaknak??!! Lócinál is megvolt ez, csak ugye akkor egyfelé kellett irányítanom a figyelmem, csak az övé voltam. Most azért sokszor érzem, hogy ha hasonló helyzetben lenne Miska, akkor feleennyit sem nyűglődne, mert mondjuk nem akkor vinném sétálni, vagy fürdeni, sőt, nem feltétlenül ébredne fel a kiabálásra, és így tovább. Persze ez a helyzet a nagyot is kibillenti, de most nem róla van szó. Most az a lényeg, hogy Misi első - teljesen öntudatlan- időszakát valahogy megkönnyítsem, és ezáltal a saját életünket is simábbá tegyem. Mert sima az, de estére valahogy mindig elszakad a cérna.. a fürdés után pl most konstans üvöltés van, ha nagyon igyekszünk, akkor kisebb megszakításokkal, de gyakorlatilag úgy sír, mintha valamitől halálra rémülne. Miért? Fáradt? (az esti alvás után nincs békés időszak..) Cicizne? (nem éhes, kipróbáltuk), Utál öltözni? (részben igaz, de reggel kifejezetten élvezi), ??? Íme a talány, amit lehetőleg rövid távon kéne megoldani.

Pampin, a polip

Lócival elmentünk kettesben vásárolni a Rossmannba, Misi pedig otthon maradt Gáborral, így az összes figyelmem a kis dumagyárra irányulhatott. Kellenek ilyen alkalmak is, mert ilyenkor egész más a helyzet. Lóci egy angyal volt, büszke is voltam rá rendesen. simán be tudtam vele menni a drogériába úgy, hogy semmit nem pakolt le! Majszolt egy kis aszalt áfonyát és mikor elfogyott, nem akart rámolni, vagy nyavalyogni. A pénztárnál való ácsorgáskor meglátta a kis fürdőállatokat (amikben tusfürdő van). Megbeszéltük, hogy egyet választhat és azt az egyet haza is visszük. Természetesen megpróbálta elhozatni az egész dobozt, de relatíve simán megértette, hogy bizony csak egyet lehet. Kiválasztottunk egy kék folyadékkal töltött polipot, akit a hazafelé vezető úton el is nevezett.

"Lóci, van neve a polipodnak? Hogy hívják?"
"..."
"Mi a neve a polipnak? Ha nincs neve, adhatsz neki te is!"
"Pampin a neve."

Ez az első alkalom, hogy hajlandó volt elnevezni valamit! Hangot is adtam a boldogságomnak, és amíg hazaértünk, addig átbeszéltük, hogy mit fogunk csinálni Pampinnal (fürdeni, aludni, ilyenek), sőt, még apának is elmeséljük, hogy miként került hozzánk a polip.

Azóta eltelt egy éjjel, és a reggeli tejivás közben megkérdeztem, hogy emlékszik-e a kis polip nevére. Persze, hogy emlékezett. El is indult megkeresni, sőt, szerette volna, ha együtt néznek Thomast. most itt ül mellettem és az ölében "ül" Pampin, a polip.

Lóciszáj

"Egyszer volt, volt egyszer egy...hol nem volt." - már nagyon hosszú mesét képes teljesen egyedül elmondani.
---

"Nem csíp a káposzta, aranyos a káposzta." - miután megbeszéltük, hogy a gyros tál egyes részei csípősek (és erről sikerült is megbizonyosodnia)
---

"Lóci, ülj le a széken, tudod, ülve eszünk!"
"Állva ülök."
---

"Hadd nézzem meg." - ez önmagában nem lenne szenzáció, de eddig a "meméze" volt az általános, ha valamit meg szeretett volna nézni.
---

"Elaludt a fütyi."
"A fütyi a törölközőmben van."
---

"Találtam egy bőőőrt!" - miközben megfogja a fütyijét.
"És mi a neve annak a bőrnek, Lóci?"
"Fütyma."
---

"Kijöttem a kocsiszínből." - mondta, miután kikukackodta magát a Misi és köztem lévő kis résből.
---

"Nagyon nagy a kenyér. Nagyon nagy a dízelmozdony."
---

"Köszönöm, anya. Nem is gondoltam volna, hogy sikerülni fog."