Gyorsan leírom, mielőtt elmúlik. Lóci már egy hete az ágyában alszik, mi több, egyedül alszik el délutánonként. Megkapja a cuisüveg+köntös / virágos pizsamafölső kombót, elköszönök tőle és behajtom az ajtaját. Annyira, de annyira büszke vagyok rá: mert nem jön ki, mert nem kiabál utánam és mert egyelőre eszébe sem jut lemászni az ágyból és "vagonozni kicsit".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése