A kis Picasso

80 percen keresztül festettünk. de nem ám vízfestékkel, hanem előszedtem neki az akrilfestéket és láss csodát, sokkal izgalmasabb volt, mint eddig bármilyen elfoglaltság. Hihetetlen élvezettel kente egymásra a színeket, élvezte, hogy valóságos réteget képez a festékből, illetve, hogy miként keverednek a színek. Öröm volt nézni!! Csak annyi feladat jutott nekem, hogy kellően gyorsan adogassam a lapokat és pótoljam az elfogyott festéket. Ezután aztán minden nap festeni KELLETT, nem volt mit tenni. Remélem ez a szokása később sem fog kikopni. A festményeket eltettem, főleg, miután egytől egyig megnevezte az alkotásokat. Éljenek a krokodilok!