Misi 1 hónapos

Evés után, az esti fürdetés előtt szoktuk mérni, kb. 3380 g. Több, mint egy kilót hízott, igazán büszke vagyok magunkra. Röviden ez jellemzi a napjainkat:

• Sokat nézelődik, jellemzően kétszer van fent egy nap, alkalmanként kb 2-3 órát. Reggeli első ébredésnél kel fel először, ilyenkor rengeteget kakil és elvan egyedül a kiságyban olyan 30-40 percet, utána kezd unalmas lenni neki a fekvés, szeretne elaludni, de nem nagyon megy neki. Ilyenkor felveszem picit, leteszem mondjuk hasra, vagy oldalra és addig "pakolgatom", míg nem pityereg. Ezután vagy kap még cicit, vagy elaltatom (=mellkasomra teszem).
• Délelőttönként rengetegszer eszik, de az a gyanúm, hogy fáj a hasa és nem éhesen sír. Mindössze felébred és nem tud visszaaludni, én meg cicit adok neki. Amíg nem jön ki a 2-3 adag kaka, addig megy a nyomkodás, feszengés és rosszul alvás. Aztán délután minden kerek, szépen alszik, szinte fel sem kel estig, csak enni. Néha még arra is emlékeztetni kell. 
• Este-éjszaka aztán van, hogy 4-5 órát is kibír evés nélkül, máskor pedig 1-2 óránként felébred. Ez utóbbi valószínűleg szintén a hasfájás miatt van.
• Fürödni imád, csak arra kell figyelni, hogy utána jól bebugyoláljuk, mert hozzám hasonlóan jégcsapretek a lelkem. Volt már, hogy elaludt kádban. Csak locsoltuk a fejére a vizet, majd szépen becsukta a szemét és már aludt is.
• Ha éhes, akkor azonnal enni akar és addig sír, míg cicit nem kap a szájába. :) Jól, hatékonan és kitartóan szopik, de csak addig, ameddig ő akar. Után száj összezár és a fejem tetejére is állhatok, akkor sem fog többet enni.

A mérlegelésnél a feje 37 cm volt, ez döbbenetes számomra. El sem akartam hinni, úgyhogy hazajöttem és azonnal lemérten én is. Hiába, ennyi az annyi, 6 cm-t nőtt a koponyája 1 hónap alatt. Félelmetes..

Az első hangok, budaörsi vadaspark és az első mosoly

Nagyjából minden egy időben. Elhatároztuk, hogy a munkaszüneti napon kimozdulunk kicsit a Budaörsi Vadasparkba. A tömeg sokkoló volt, kb fél órát álltunk sorba, viszont megérte, mert Lócit lenyűgözte sün Soma, mókus Regő, makkot szedett a vaddisznóknak és Misi is végigaludta a délelőttöt. Mikor indultunk volna haza, kinyitotta a szemét az autóban és rám mosolygott. Gyönyörűen, cukin, egyszerűen elolvadtam.

Karantén

Az egész család lebetegedett. Borzasztó. Kezdtem én egy már már tipikusnak és bagatellnek mondható megfázással. Éjjel megizzadok, mint egy ló, szoptatnom kell és a szobában hideg van. Ennyi. Aztán mintegy 1 héttel később Lócinak elkezd folyni az orra, 1 nappal később Misinek is, majd Gábor is lerottyan. Misit nagyon féltem, olyan icipici, hogy az orrszívó vége sem fér bele az orrába, reménykedem, hogy tud enni és nem lesz rosszabbul.

Lóci 2 nappal később este befullad. Nagyon megijedünk, ő is, alig tudjuk megnyugtatni. Ülünk a nyitott ablak előtt, 2 óra múlva kap egy kruppos kúpot is, holott hallom, hogy ezúttal a kilégzése elnyújtott, de nem tudunk mást tenni, ez van itthon. Várunk. Nem múlik. Felhívjuk a Heim Pált, ahol azt mondják, hogy megítélésünk szerint hozzuk be, vagy sem. Köszi.. Sikerül elaludnia és akkor valamelyest rendeződik a légzése, úgyhogy nem megyünk be az ügyeletre, csak Gábor fekszik mellé éjszaka. Reggel felhívjuk Ercseit, aki mindenképp meghallgatná a tüdejét és mivel Erika el tudott vinni, ott is vagyunk a rendelési idő elejére. Ő is a kilégzést hallja húzónak, hörgőgyulladás, asztmatikus rohamokkal. Remek. Babyhaler és ventolin a recept, napi háromszor. Ezzel azóta is szenvedünk, nem akar beleszívni, rettenetesen tiltakozik. Tegnap majdnem ájulásig sírta magát, és erőszakkal tudtam csak két-három légvételre kényszeríteni. Borzasztó volt.

Misi sem akar javulni, pedig jó lenne, amúgy sem alszunk éjszaka, hát még így. Olyan sűrű a taknya, hogy nem tudom kiszívni és csak úgy tud aludni, ha rajtam fekszik.

Karantén, sálálááá

Pisilek, kaka jött, puki jött, kényelmes, fáj, viszket, szúr....

Pontosan képes elmondani, hogy mi történik a testével és ez hihetetlennek tűnik! Egyfelől egyre közelebbnek érzem a szobatisztaság kérdéskört, másrészt pedig csodálom, hogy ennyire egyszerű az élet. Megkérdezem, hogy mi a gond és ő megmondja. Ha elesik és fáj neki a lába, vagy zavarja a ruhában a címke, vagy épp kényelmesen ül a babakocsiban. Többnyire kérdés nélkül is közli velünk az én legnagyobb örömömre. Mert mindig is ilyen volt :)

Egyre többet nézelődik

Már van, hogy 2 órát is nézelődik szopi után egyhuzamban. Ilyenkor csendben el van, a pihenőszékben is 10-15 percet, de leginkább ölben szeret kuporogni. Alaposan bebugyolálva egy taaróba, kukucskál és mindenre figyel. Legalább is látszólag. A ringatást egyelőre akkor sem igényli, ha fáj a pocakja, elég neki, hogy érzi, ott vagyunk mellette.

"Hová mész te kisnyulacska..?"

Ilyen hosszúságú mondatokkal kápráztat el bennünket a nagy (mert már ilyen titulusban is a szánkra vesszük), és ez csak egy dalszöveg kvázi bemagolt mondata. Ha valamit nagyon szeretne, akkor különösképpen megerőlteti magát és nem csak dudorászik.

A múlt hét gyöngyszemei:
"Mama letesz Misi, megyünk épít"
"Anya letesz Misi, megö"
"Megyek sütni mézeskalács"

Ezen kívül minden kérdésre tudja a választ, pontosabban érti a kérdést és adekvát módon válaszol. Napról napra fejlődik a kommunikációs készsége és ez akkor ütközik ki igazán, mikor huzamosabb ideig nem találkozik vele az ember. Elég volt 5 nap kórház, hogy teljesen el legyek varázsolva az én nagy és okos fiamtól.

16. fog - bal fölső hármas (szemfog)

Hazajöttünk a kórházból Misivel és Lóci éjjelente felsírt, mellettünk akart aludni. Nem gondoltunk rá, hogy fogacska áll a háttérben, inkább a megváltozott körülményeket okoltuk. Aztán pár nap után megint átaludta az éjszakát és ott fehérlett a fogacska az ínyén. Elvileg már csak 4 tejfog van hátra!!!

5 napnyi gyerekágy

Akkor úgy éreztem, hogy nagyon lassan telik el az a plusz két nap, de szerencsém volt az ágyszomszédokkal és relatíve könnyen átvészelhető volt.

Ott tartottam, hogy meghozták az apró csomagot, aki nem nagyon akart szopizni, de mivel ilyen picurka volt, megkértek rá, hogy 2-3 óránként mindenképp tegyem mellre és egyen. Éjjel is. Az első nap a szopizás tökéletesítésére ment rá, már ha épp nem aludt el. Folyton csak aludni szeretett volna. Tájékoztattak, hogy a korababák ilyenek, rengeteget alszanak, folyton ébresztgetni kell őket. Ez nem volt mindig könnyű feladat, volt, mikor muszáj volt kikérnem a csecsemős nővérek segítségét is. Akik angyalok voltak, a fáradhatatlan fajtából. Éjjel és nappal rendelkezésre álltak, imádtam őket. Megtanítottak kézzel fejni, ami nagy szó, mert Lóci 1 éves szoptatási ciklusa alatt nem voltam képes elsajátítani. Megtanítottak mellre tenni a csecsemőt, mert hogy az elején (még most is, pedig már eltelt 2 hét a születés óta) igen is segíteni kell nekik. Ébresztgetésben is előre léptem, szóval tényleg hasznos volt ez az 5 nap.

Ahogy az lenni szokott, besárgult a lelkem, amitől még nehezebben ébredt fel és felmerült, hogy tovább kell bent lenni. 4 nap után elvileg hazamehettem volna, de pont olyan értéke volt a bilirubinnak, hogy javasolták a bent tartózkodást. Nem volt kérdés, hogy kockáztatok, inkább 1 plusz éjszaka, mint utána egy esetleges kórházi látogatás. Sokszor kellett fecskendővel etetni, mert nagyon hamar elfáradt szopi közben. Ami meglepett, hogy mennyire hatékonyan eszik, úgy szív, mint egy kis kompresszor. Relatíve hamar, pár perc alatt kiszívott 20 ml-t a kórházban (le kellett mérnem), aztán jött az alvás. Ennek köszönhetően gyakorlatilag születési súllyal hagyhattuk el a kórházat az 5 nap után. Az éjszakai nemalvás ellenére rengeteget pihentem, mert a pötty tényleg csak evett és aludt egész nap. Szó szerint unatkoztam, amire aztán tényleg nem számítottam. A gátsebem EGYÁLTALÁN NEM fájt, de még a szülés utáni első napon sem. Döbbenet. Úgy jártam-keltem, mint aki látogatóba jött a kórházba. Szerencsém volt.

Amikor Misi épp ébren volt, szívesen és békésen nézelődött a szobában, öröm volt nézni. Mennyire más karakter már most, mint a bátyja, hihetetlen...

Lóci majd minden nap bejött látogatóba, ami a következő koreográfia szerint zajlott: kapott valamit Misitől (autó, kis műanyag állatka..), felcsücsült az ágyra és némi rágcsálnivaló segítségével ott tartottuk egy darabig. Volt, hogy beszélgettünk, de sokszor nézett mesét is. Állandó elem volt még a cukros kórházi tea is, amiből annyit ihatott, amennyit szeretett volna. 1-2 alkalom után már ő figyelmeztetett, ha elfelejtettünk volna valamit. Cukorfalat volt és annyira nagy az icipici Misi mellett. Hirtelen olyan kövérnek és nagyfejűnek tűnt, pedig hát dehogy. :)

A csecsemősnővérek tündérek voltak, mindenben segítettek, akár az éjszaka kellős közepén. 4 nap után úgy volt, hogy talán hazamehetek, de még épp a kritikus tartományon belül mozgott a sárgaság. Nem kockáztattam. Maradtam még 1 éjszakát és jól tettem. Hamar eltelt és némileg nyugodtabban  jöttem haza, hogy tudtam, biztosan csökken a bilirubin szint és a pöttöm is nagyon jól gyarapszik. 5 nap után, mikor hazajöttünk már majdnem annyi volt, mint amennyivel megszületett.

A hazaút nyugalmasan telt, Lóci elaludt az autóban, én pedig alig vártam, hogy végre visszatérjen minden a régi (és új) kerékvágásba.