Az első "igazi" karácsonyunk

Már ami az érzéseket illeti. Tavaly nem írtam semmit azokban a napokban erről, de így utólag megpróbálom összefoglalni, mire is emlékszem.

Fáj mindenem, még a közelébe se jutottam az ülésnek, fogok-e egyáltalán valaha széken ülni? A biciklizés egyelőre elérhetetlen álom.... Biztos valami front lehet, mert Lóci egész álló nap sír, nyűgösebb az átlagnál... Gábor még idén átmegy Erzsihez, de megígérte, hogy jövőre már tényleg együtt töltjük a szentestét. Kár, hogy pár órára is, de egyedül maradok. Mindezek ellenére nagyon szuper, hogy anyuka lettem, és Lóci is egy tündérbogár, csak a hasa ne fájna...vagy legalább tudnék rajta segíteni. Fánk is van, mézesünk is (bár ez utóbbival embert lehetne ölni), de valahogy mégsem érzem át a karácsonyi hangulatot. Baromi gyorsan elmúlik. Valami hiányzik.


Ezzel szemben idén megtaláltam AZT a valamit. Igaz, még mindig Erzsinél kötöttünk ki, de szövetséget kötve Erikával, jövőre már tényleg a szűk családé lesz ez a nap. Idén valahogy minden a helyén volt. A készülődést nem vittem túlzásba, épp annyi mézest csináltunk Ancsával, amennyi még el is fog fogyni (Solymosi Kati receptje alapján, ami tuti!). Feldíszítettem az étkezőt, hogy ne csak a nappaliban legyen karácsonyi hangulat, megfőztük életünk első halászlevét, 23-án elmentünk récét etetni a Duna-partra és ez idő alatt olyan elégedett nyugodtság volt rajtam. Hosszú heteken át. Őszintén vártam az első olyan karácsonyt, amikor van mellettem egy gyerek, akinek mi mutathatjuk meg, hogy "nézd, az ott a karácsonyfa, rajta csillog a sok dísz és nézd, milyen szépen világítanak az égők..". Aztán együtt kibontjuk az ajándékokat és a háttérből, csillogó szemmel figyeljük az örömét, na és persze visszarepülünk a saját gyerekkorunkba. Ez annyira nagyon közhelyesen hangzik, mégis igaz. Próbáltam minél régebbi emlékeket előhalászni a gyerekkoromból és csupa izgalom került elő.

Nem tudok aludni karácsony előtt, mert izgulok, hogy mit fogok kapni...számban érzem a vacsora ízét, ami minden évben majdnem ugyanaz...a torkomban dobog a szívem, amikor csenget a jézuska és végre kinyílik a nappaliajtó...megszólal a karácsonyi zene, érzem a mindent beterítő fenyőillatot és innentől kezdve nincs vége ennek a napnak...ölelem a babát, amit kaptam, még hetekig ki sem engedem a kezemből, még most is érzem az illatát...puzzle heves mindenfelé, anya bejön és egyből kirak hármat, pedig mi már ülünk felette egy ideje...

Ezt a végtelenségig lehetne még folytatni, rengeteg izgalommal teli emlék van a fejemben. Nagyon szeretném, ha Lóci is várná majd a karácsonyt és felnőtt korára ő is mosolyogva gondolna vissza ezekre az időkre. A jövő évire talán már emlékezni is fog! Ültem a szőnyegen 24-én este és a teljes elégedettség érzése járt át. Néztem a gyönyörű, okos és csupa szeretet fiamat, a tökéletes apukáját és sok sok percen át nagyon boldog voltam. Csak ültem ott és mosolyogtam.

8. fog - bal alsó kettes

Még csak a csücske van kint és viszonylag kevés szenvedéssel járt, de nem akarom elkiabálni.. Végre kiint van!!!

Már kistigrisünk is van

Úgy tud morogni, hogy egy valódi kölyök tigris is megirigyelné. Ha hallaná. :)

Az első réceetetés

Gondoltam, az enyhe idő örömére letekerünk a Duna partra és eldobáljuk a száraz kenyereket. Mindenki jól jár alapon, anya pedig kondizik picit. Le is értünk viszonylag gyorsan, de a ködön kívül nem láttunk semmit. Már azt hittem, hogy hiába jöttünk, mire megpillantottam egy tőkésréce párt. Kikaptam Lócit az ülésből és uccu neki, utánuk eredtünk! Mire leértünk, ők már messze jártak, viszont nem kellett őket sokáig noszogatni, hogy visszaússzanak hozzánk.

Miután eldobtuk a harmadik kenyérkockát, mintha egy természetfilmbe csöppentünk volna. A távolból feltűnt még 6-8 réce, plusz egy seregnyi sirály. Hápogás, visítás és vérre menő harc közben dobáltam be az újabb kenyérdarabokat. Ilyet én még soha nem láttam, pedig tapasztalt kacsaetetőnek vallom magam!!! Utoljára Egyiptomban etettem röptében a sirályt, csak akkor véres halszeletekért ölték egymást. Kicsit szívszaggató volt látni, hogy most egy darabka száraz kenyérért teszik ezt... Fél perc után megjelentek a dolmányos varjak is, akik a partra kitotyogott récéktől vették el a falatot. Őrület mi volt ott! Lóci eközben láthatóan nem érezte jól magát, nyöszörgött és a szemével kért meg, hogy léccilécci vigyél innen. Miből lesz a cserebogár, ugye. :)

Hogy csinál a hal? És a cica?

A nyávogást már 2 hete csinálja, de a tátogást csak tegnap kezdte. Amint bármilyen szövegkörnyezetben meghallja a "hal" (vagy "halacska") szót, elkezd tátogni.

Lóciszáj - kkkaaaa

Közeledik a karácsony, elkezdtem díszíteni a lakást. Feltettem egy girlandot az étkezőbe, amit Lóci észre sem vett addig, amíg díszeket nem aggattam rá. Onnantól kezdve viszont naponta többször rá kellett csodálkozni és elmondani neki, hogy "igen, ott a karácsonyfadísz". Mikor pedig égő is került rá, akkor jött igazán az öröm. Ennek köszönhetően hamar megtanulta ezt a "szót" is. Most kezdi kevesebbet mondani a kukát, viszont mindenhol észreveszi a karácsonyfát, díszt égősort, és már mondja is, "kkkaaaa". A vacsi előtti rövid sétán is vadásszuk már a kidíszített ablakokat, ajtókat.

Az első igazi véres, feldagadós bibi

Itt volt Ancsa és épp kint voltunk a konyhában (kalácsot fontunk), míg a fiúk a szobában garázdálkodtak. Egyszer csak egy óriási puffanást hallunk, majd egy még annál is óriásibb üvöltést. Tényleg nagy volt és Gábor is megerősítette, hogy ez bizony fájhatott. Szerencsére pár perc után alábbhagyott a sírdobálás, de a nyoma sajnos megmaradt, az orra alatt lehorzsolódott a bőr, és meg is ütődött, úgyhogy kicsit fel is dagadt.

És, hogy mindez hogy történt? Hát, a profi asztal - és kanapémászó művész ezúttal hibát vétett és lecsúszott a keze, először beverte a felső ajkát, majd az olalára esett és ezután még a fejét is a földhöz csapta.

Jaj, nem vagyok én még erre felkészülve lelkileg...

Megtanult gombot nyomni

Végre, végre, apának sikerült megtanítania neki! A pillangós játékot  (amin 1 gomb van, és ugyanolyan sorrendben játssza le a dalokat) egy ideje már dühösen hajította el, amikor elhallgatott, úgyhogy épp itt volt már az ideje.

Az arca volt a legcukibb, mikor rájött, hogy mostantól ő kezeli a kis pillangót. Jött a "hóóóó", meg a fülig érő száj. Mondanom sem kell, azóta nincs megállás, mindent útjába kerülő gombot megnyom.

Dühében csapkod és ütöget

Amit éppen ér. Helyzetek:

• Ki szeretne jönni az etetőszékből, én azt hiszem még éhes (vagy csak nem akarom kivenni), így kölesgolyóval kínálom. Ő dühében felkiált, majd földhöz vágja a kölesgolyót és csapkodja az etetőszék tálcáját.
• Ez ma este volt. A TV-ben lottósorsolás ment, és felfedezte a guruló golyókat. Viszont nem tudta megfogni, és amikor eltűntek a képernyőről, akkor dühösen rávágott egyet-kettőt a képernyőre.
• Bele szeretne nyúlni a kukába (amiről pontosan tudja, hogy tilos), én többször is kihúzom a kezét, sőt alkalomadtán le is fogom. Erre elkezd rugózva tombolni és ütöget, olykor még engem is.

Ezt sokáig lehetne még folytatni, a lényeg, hogy a kisember néha már nem tud uralkodni magán. Ez egyelőre baromi vicces. :)

Sírva fakad néhány idegentől

Ez is új dolog. Ha új, ismeretlen ember jön látogatóba, vagy hirtelen bemerészkedik Lóci privát szférájába, akkor kitör a pánik, méghozzá figyelemfelhívó sírás formájában. Azonnal megnyugszik, ha odamegyek, vagy felveszem, de muszáj jeleznie, ha közelít egy problémás személy. Régebben ezt nem csinálta, úgyhogy még szoknom kell. Eddig Antal Tamásnak és Béla Katinak sikerült megríkatnia.

Üsd az egeret!

Van egy ilyen játékunk. Cicafejű kalapáccsal egereket kell kiütögetni egy sajt lyukaiból. Fakopáncsos játék, amit csak azért sem a rendeltetésnek megfelelően használ. Kezdi azzal, hogy megfordítja a szerkezetet (így az egerek "talpát" látja), majd a mutatóujjával kinyomkodja őket a lyukakból. Nem kis erőkifejtéssel, ugyanis a kalapács erejéhez van igazítva a dolog, úgyhogy öröm nézni. Sajnos csak 5 egérke van, de amíg mindet ki nem nyomja a lyukakból, addig elképesztően koncentrál.

Hol a nyelved? És a tenyered?

Ezt a két testrészét már biztonsággal meg tudja mutatni. A nyelvét már egy bő hete, a tenyerét pedig ma tanulta meg. Egész kis korától kezdve utálta, ha a kezéhez, tenyeréhez, vagy a karjához nyúlnak. Mostanra ez változni látszik, sőt, kifejezetten kéri, hogy kerekecskegombocskázzunk. Jön és a jobb kezével mutogat a bal tenyerébe.

Az első szülinap

Itt volt mindkét mama, hoztak remek ajándékokat, voltunk szánkózni és (bár foggal-körömmel kellett érte harcolni, de) volt torta is.

Tőlünk mágnestáblát kapott, hűtőmágnesekkel és táblaíró filccel, merthogy erre még írni is lehet. Egyelőre nem hatja nagyon meg a dolog, mindössze a filcekkel játszik, szájába veszi és hurcolja a lakásban. A többiektől ezeket kapta:

• ütögetős kalapálós golyópálya (ezzel egyelőre úgy játszik, hogy kézzel teszi fel a golyókat, 1 ujjal lenyomja őket :) és örül, amikor leérnek az aljára)
• ütögetős, kalapálós egeres (ezt a feje tetejére fordítja és kézzel nyomkodja ki az egereket)
• lépegető pingu (imádja, remélem hamarosan ő is tologatja majd)
• kukásautó kukával!!! Vicáék kitettek magukért, igazi meglepi volt, aznap délután CSAK azzal lehetett játszani (ember kiszáll, felteszi a kukát, kiüríti, kukásautó el....)

A szánkózás Zsoltiéknak köszönhetően megvalósult, ugyanis kaptunk kölcsön szánkót. A gyerek rögzítés gumipókkal történt, ami meglepően hatékony eszköz erre!

A torta témán izzadtam a legtöbbet, ugyanis ez volt a cél: alul puliszka, rajta puding, azon pedig gyümi. Meglepő módon a puding nem sikerült harmadjára sem!!! A lefolyóba öntöttünk mintegy 1,5 liter rizstejet és nem és nem. Úgyhogy ez lett a vége: alul puliszka, rajta narancslekvár, azon banán és meggy. Ízlett, ez a lényeg!

1 éves!!!

El sem hiszem...igazi nagyfiú lett. Valahol 10.5 és 11 kg között van, már kb 2-3 hete nem szopizik és folyton csak enne. Leginkább azt, amit mi és csak önállóan. Mint a nagyok.

Nem tudom, hogy evett- e már korábban, de ebben a honapban volt tojássárgája, meg sóska és egy tonnányi mandarin. Imádja!

Már majdnem minden délután ágyban alszik el egy kevés meleg vizes cumisüveg társaságában.

Lóciszáj - kkaa, kka, kkaaaa, pá, dndrdl, hammam

Új szavak: Kati, kanna, kampó, banán, hamnyam és az igen. Legalább is erre tippelünk, merthogy semmi másra nem hasonlít.

Egyedül eszik

Mandarint, tojássárgáját, puliszkát, vagy épp banánt csipeget. Önállóan megfogja, majd a szájához emeli a falatot, söt már a müanyag tányért sem akarja ledobni a földre.

Az első lépések kapaszkodás nélkül

Ma este, egy igazán fárasztó nap után megtette az első lépéseit kapaszkodás nélkül! Ott ültünk mellette a nappaliban, beszélgettünk, ő meg gyakorolt. Először fel sem tűnt, aztán a szemem sarkából láttuk, hogy nagyon el akar indulni. És sikerült neki! Olyan 2-3 lépést tett meg egyedül, aztán fenékre huppant. Kicsit ideges lett, hogy miért nem megy neki elsőre, de mi nagyon boldogok voltunk, és halálra dicsértük. Ez utóbbit nem igazán értette. :)