2 dimenzió / 35+3

Ez a harmadik nap, hogy szinte egész nap fekszem. Nem is olyan vészes. Na jó, az első az volt, de aztán rájöttem, hogyan lehet elviselhetővé tenni. Mindössze össze kell dobni egy kvázi napirendet és kész. Hajnalban e-mail nézés, gasztroblog írás, kreatív blogok, egy kis TV előtt bambulás, laza séták a lakásban, persze csak a vérkeringés kedvéért. Délig szörfölés a neten, egy kis Dr. House, meg ami belefér. Fél 1 körül ebéd, Dr. House, és ha minden jól ment, sikerül lemennem alfába és "aludnom" egy laza órácskát. Mire kinyitom a szemem, máris 3 óra. Éljen, bab mindjárt hazaér..... Nagyjából így fog telni az elkövetkezendő 9 nap is, csak megspékelem némi Flash tanulással, meg kézi varrogatással, ha épp nem szurkál túl sokat a pocak.

De hogy miért csinálom mindezt? Hát nem önszántamból..persze amúgy sem rohangálnék, de legalább az ülőpózt nem iktattam volna ki. Szóval szerdán voltunk dokibácsinál, aki először azzal viccelődött, hogy háhá mondjam meg a fiatalúrnak, hogy a karácsonyfa alatt már ott legyen ám. Majd felfeküdtem a vizsgálóágyra és kezdődött a hümmögés, persze kínosan ügyelve arra, hogy az idegeskedés egy picit se látszódjon meg az arcán. Mint mindig. "No hát. azt hittem, hogy annak kell drukkolni, hogy időben jöjjön, a helyzet pedig az, hogy örülhetünk neki, ha még 2 hétig bent marad." Gábor kibukott, nagyokat szuszogott, én igazából nem voltam meglepve. Annyit szúrt, feszült húzódott minden odalent, hogy szinte biztos voltam benne, hogy tovább vékonyodik a méhnyak. Így is lett, kaptam egy csinos 1100-as értéket a kiskönyvbe és receptre 11 napnyi szigorú fekvést. Nem voltam és nem is vagyok elkenődve, mert mi ez a pár nap ahhoz képest, ha mondjuk hónapokat kellett volna ágyban töltenem? Semmi. És itt az izgalom a végén, hogy húúú, utána már lehet hogy életem első síróbabájával fogok papás-mamást játszani. Ráadásul babóval. Hát ez minden várakozást és türelmet megér. :) Jah, és még azt is mondta a doktorúr, hogy a fekvős napok elteltével kösse fel a gatyáját az apuka, mert napi 3 (!!!) orgazmust kell nekem szolgáltatnia. Annyira jól hangzik, hogy el sem akartam hinni. Tehát amint kikerültünk a kritikus koraszülött korból, azon leszünk, hogy kivarázsoljunk onnan egy gyönyörűséges kis pindúrpandúrt. Hurrrráááááá!!!! :D

Volt itt minden / 34+5

Hú de rég írtam. Már két hete nem dolgozom, de sajna és szerencsére nem nagyon voltam még napokig egyedül itthon. Ha Gábor épp dolgozott, elugrottam vásárolni, SOTE előadást hallgatni, vagy épp beköltöztem a konyhába egy pár rész ház dokival. Amikor meg relaxálni támadt kedvem, akkor szegénykém hangszálgyulladással lett hirtelen a pihenőpajtásom.

Az idő márpedig gyorsan telik, akárki, akármit mond. Mindenki azzal jön, hogy húúú, de milyen lassan telnek az utolsó napok, de én ezt valahogy nem érzem (talán MÉG nem érzem). Még mindig rengeteg a tennivaló annak ellenére, hogy a cuccok 90%-át beszereztük, úgyhogy lesz mivel elszüttyögni, ha épp nagyon unatkoznék. Függönyvarrás, fali tároló varrás a pelenkázóhoz, plüssállatpárna varrás, apró rendezgetések a lakásban, babaruhamosás befejezése, képek befejezése... és ha elfogyna a matatós, kétkezi ezaz, akkor számos intellektuális tervem is van. Már már úgy érzem, túl vagyok biztosítva.

2 és fél hete meglátogattam a dokit, aki csupa jó híreket mondott, plusz azt, hogy megrövidült a méhszájam. Úgyhogy már 2100-as. Pff.. Nem tudom ez mit jelent, vagy hogy most hogy állok odalent, de akkor azért jól besz@artam. Ijedtemben össze is pakoltam a kórházpakk nagy részét és kitaláltam, hogy márpedig a 35. hétre itt minden a startvonalnál fog állni, hogy már csak a pisztolydördülésre kelljen várni. Ez többé kevésbé be is jött, no meg alábbhagyott a parázás, merthogy a napok csak telnek múlnak és egyelőre ha nem erőltetem meg magam, akkor nem is akarok meghalni a fáradtságtól vagy szétszakadni odalent.

Eltemettük mamát, aki hosszú szenvedések után átköltözött egy szebb világba, a legnemesebb lelkű angyalok közé, ebben biztos vagyok. Mára kezd regenerálódni a család, remélem lassan begyógyulnak a rég feltépett sebek és a család is felvesz valamiféle minimális kapcsolati viszony féleséget.

"Ti hogy tervezitek a karácsonyt?" Hangzott el a kérdés és tőlem a válasz. Ha 1-2 héttel karácsony előtt szülnék, akkor én nem jövök át. Erre sértődés, bántó és gúnyos megjegyzések, és este a családi vitatkozás kettőnk közt, eleinte rossz szájízzel. Hogy most akkor ki, hogyan és mit értett a másik metakommunikációján, ahelyett, hogy megkérdezte volna, hogy most akkor hogy érted? Mindig ugyanaz a lemez. Fáradt vagyok és szeretném, ha ilyen kérdésekre nem kéne válaszolnom. Merthogy elvileg annyira evidens, hogy nem zaklatunk egy gyerekágyas anyukát, hogy csak na. Akkor miért jön a kérdés? Nem értem.

No sebaj, legalább alakul a kis család.