2011. május 23., hétfő

Levél hozzád / 9+5

Kedves kis koktélcseresznyénk!

Ezt a pár sort neked írom. Valahogy érzem, hogy minden rendben van odabent és ugyanúgy szeretsz bennem lakni, mint az elején. Nem riasztott el az óriási hasgörcs sem. A pozitív tesztem napján éreztem, hogy kemény fából faragtak, apró, de annál életerősebb kis pötty voltál. Mostanra pedig lassan csereszenyeméretűvé cseperedtél. Igyekszem jó mami lenni és nem gondolni butaságokat, de vannak napok, amiket egyszerűen átszövik a nyugtalanító gondolatok. Ilyenkor veszek egy nagy levegőt és megsimogatlak, persze egyelőre nem érzel belőle semmit. Ne csüggedj, lassan mindennek eljön a maga ideje, és érezni fogod a meleg kezemet a hátadon, vagy éppen apa jóéjt mormogását.

Szeretettel ölelünk: mami és persze papi

Ui: alig várom, hogy holnap találkozzam a pirinyó kis kezeddel és lábacskáddal!!!

2011. május 18., szerda

Feszítő érzés nélkül / 9+0

Éljen, betöltöttük a kilencedik hetet. Hivatalosan szerintem csak 2-3 nap múlva érjük el az optimális fejlettséget, de ez a nyilvántartásom szerint részletkérdés. :)

A feszítő érzés a cicijeimre vonatkozik, lassan az összes bejegyzés erről fog szólni... az álmatagság változatlanul megvan, ami jó, de olyan egyszerű lenne az élet, ha a cicijeim is állandóan feszengenének. Rengeteget olvastam utána a jelenségnek és teljesen normális, hogy nem feszül folyamatosan, annál is inkább, mert nekem nem is feszült folyamatosan. Most néztem vissza és nagyjából 1,5-2 hetente rendre elmúlik egy pár napra. Adja a nagy ég, hogy össze ne essen. Ideges méricskélés és felfokozott pulzusszám..talán ez az oka, hogy 1 kilóval könnyebb lettem a hétvégéhez képest? Nem tudom. Mindenesetre teljes mértékig megbízom a kis túlélő cseresznyénkben, aki most is a hasamat veszi birtokba. Meg szeretnék adni neki minden jót és nagyrészt ezért az aggodalmaskodás. Ha netalántán valami gond van, az hátha visszafordítható. Az mondjuk megnyugtató, hogy dupla adag progeszteront kapok és legalább hormonhiányos állapot nem fog fellépni. Meg akkor vérezgetnék is. Szóval ezúton is szeretném megnyugtatni azt a kattogó agyamat, hogy no para, vagy egyszerűen csak kapcsolja ki magát, a bébi igenis remekül érzi magát.

Anyukája is, csak néha eluralkodik rajta a tudatalattija, és akkor rettegjetek racionális gondolatok, érzések. :)

Csók: anya

2011. május 16., hétfő

Vágyunk rád / 8+5

Lassan írunk hozzád egy verset is, annyira izgalmas ez a várakozás. Ideges ciciméricskélés, vegetálásban eltöltött naptárnézegetés, minden apró jelnél, nemjelnél, szurkálásnál fórumolvasás és kisebb-nagyobb pánikrohamok. Az ultrahang valahogy mindig megnyugtat. Maximum egy hétre, ez a limit, már másodjára tapasztalom.:)

A lényeg, hogy izgatottabb, éhesebb és álmosabb vagyok, mint eddig bármikor és alig várom már, hogy magamhoz ölelhesselek. Növögessél szépen icipici koktélcseresznyénk. Üdv, mami

2011. május 10., kedd

Második ultrahang / 7+6

Kibírtam végül, megdumáltam magammal, hogy úgy sem lesz semmi gond, meg amúgy sem lehetne tenni semmit, ha ne adj isten mégis. És jelentem, 7+6 és még mindig halkan, de örülünk nagyon. A bébibab már hű a nevéhez, és mintegy 13mm a fejétől a farkáig. A petezsák, amiben úszkál, 23mm. A dokibácsi meghallgatta a szívverését, ami 140 percenként. Nekem tutira több volt, rendesen leizzadtam, amíg bejutottam, pedig nem is kellett sokat várnom. Amíg kereste a szívét, sikerült egy olyan síkot kimerevítenie, amikor még a szeme helyén lévő sötét foltot is láttam! Nem volt viszont papír a nyomtatóban, úgyhogy nem tudom megmutatni babnak, de ami késik, nem múlik ugye. Majd két hét múlva talán bejöhet ő is.

Szóval van egy sztárfotó a kis csöpp hátáról, mondanom sem kell, hogy az is gyönyörű. :) Azt a tanácsot kaptam Katikától, hogy vigyázzak magamra, fogok is, mint a szemem fényére. Pardon! Szemünk fényére.

2011. május 4., szerda

7+0 és még mindig nincs feszkó

Még mindig nem feszül a mellem. És ennek megfelelően mintha kisebb is lenne. A hangulatom hullámzik és (vagy épp emiatt) ma éjjel sem tudtam aludni. Próbáltam felhívni a bömöcöt és kérni tőlük egy kis tanácsot, no meg egy időpontot holnapra, merthogy végül erre jutottam. A folyamatos agyalás mindennél rosszabb, úgyhogy inkább vállalom az egy napos vérezgetést és a pár ezer csúszópénzt, de nyugodtan szeretnék hétvégézni. Talán, ha beállítok holnap 9 f10 körül, csak nem dobnak ki....nagyon remélem...

2011. május 3., kedd

Insomnia / 6+6

Ami már egy ideje gyötör, egyszerűen képtelen vagyok fél 7-nél tovább aludni. Na jó, van, hogy 7-ig is sikerül kisebb-nagyobb megszakításokkal. A pisilés az oké, de utána nehezen alszom vissza, aztán jön az ébresztő madárka, akit egyébként imádok, de ma reggel kicsipogta a szememből az álmot. Merthogy pisi 3-kor, utána nyomasztó gondolatok és nemalvás...forgolódás...és 6 körül kelés. Összeragadt szemek és émelygő gyomor. Nem tudom, hogy a nemalvás-e a ludas, vagy rajtam is kifognak-e a hormonok. Előbb utóbb mindenre fény derül. Ami biztos, és jó érzés, hogy sokkal jobb a kedvem, mint tegnap!

Zárásként a progress, mert olyan régen írtam már: 6+6 :)

2011. május 2., hétfő

Csakazértis pozitívan! / 6+5

Reggel arra keltem, hogy nem fájnak a cicijeim. Volt már ilyen, tudom, de tegnap olyan jól feszültek, főleg éjszaka, hogy komolyan megnyugodtam. Az eszem világosan tudja, hogy jelentősége csekély, ha egy napra elmúlik, csak valahogy egész nap ingerült vagyok és azon agyalok és szorítok, hogy ugye nem fog összemenni a cicim, ugye nem?

Ami emellett igenis jó hír, hogy a hasszurka ma elkerült, és a pisi utáni hólyagfájdalmat leszámítva nem éreztem a háborút az alfelemben. Eddig. És a nap is viszonylag gyorsan telt el, szinte észre sem vettem, hogy lassan lejár a munkaidőm. Jó volt, hogy bab ma itthon volt, mert nem volt alkalmam magamba roskadni. 

Merthogy az idő telik, én megteszem a magamét, és a bébi is határozott szívverésekkel lubickolt odabent még 4 napja. Bízom benne, hogy elkergeti Eleket és növöget szépen, ahogy a csillag megy azon a hatalmas égen. Bébibogyónk, kis koktélcseresznyénk, kérünk téged, hogy kapaszkodjál szépen és növeszd magad szépen. Annyit már most elmondhatok, hogy csupa móka és kacagás lesz velünk ez élet!!! ;D És még ez a kacsintás is neked szól.