Lóci nagyon furcsán viselkedik mostanában. Zárjuk az első félévet az új suliban, a nagybetűs felső tagozatban. Az alsóból felsőbe átmenet már önmagában is egy új életszakasz kezdete, de új iskolatársakkal megspékelve tényleg nem lehet könnyű. Türelmesek vagyunk emiatt vele az első napoktól kezdve. Mónika néni picit szétesett karakter, mindig mindenről az utolsó pillanatban tájékoztat, még szerencse, hogy a szülőtársak nem ilyenek. Sok a házi, szinte minden napra készülni kell. Na ez már önmagában "nowa", miazhoggymárna! Előbb a forti, aztán a duolingo és ha még marad idő másra (esetleg), akkor jöhet a tanulás. "De csak ha segítesz, anya!" És utána a "most azonnal!" - nyilván.
Zenesuli-baritonkürt és a színjátszás is új, bár heti óraszám tekintetében nem sok, de azért 2-3 alkalommal elvesz a kincses és meglehetősen autisztikus délutánból.
Judo heti két alkalommal - tavaly ugye egyszer mentünk falmászni, ahhoz képest a teste megmozgatása is sok. "Pfff...ma is mennem kell judora??!!" - a hangsúly nem leírható.
Átlagos hetünk tehát ilyesmi, minden napra jut egy "elfeleljtettem", egy "mára kell" (reggel 7:10-kor), egy "nem veszem fel a kesztyűt!!!" (mínusz 5 fokban), egy "köszönöm szépen, hogy nem mehetek rollerrel, anya. mégis hogy érjek be a suliba? SÉTÁLJAK EL ODÁIG??!!" (aha, khmmm. nem vagyok a taxis mondjuk, igen). Idegeimen táncolósakj a reggelek, teljesen kiszámíthatatlanok a reakciók, például hiába vagyok angyali, semmi nem megy át - az antikrisztus válaszol. Mintázatokat észlelek, például reggelente minden szar és az sem helyénvaló, hogy ha elmarad a forti. Az maga a katasztrófa!
Mit csinálunk ezzel a helyzettel mi magunk? Próbálkozunk. Kedvesen, kevésbé kedvesen, magyarázóan, inkább elfordulva (magunkban morogva), mikor-melyikhez van idegrendszerünk. Folymatos tükörtartásban is maradunk: most ideges vagy, próbálj nagy levegőt venni, "beszélj úgy" frázisok, jaj, de sokat mantráztuk ezeket sok sok éve minden nap. Úgy tűnik ismét le kell porolni a könyveket és tényleg igaz a mondás, hogy ha a kamaszgyereked szóba áll veled, azt vedd megtiszteltetésnek, dobj el mindent és csak rá figyelj. Egyre kevesebb ilyen pillanat lesz. És igen.
Nem szeret magáról beszélni, egyre több helyzetben idegesítem a puszta jelenlétemmel és a nap legnagyobb részében köszönin,k de jó le van a saját gondolataival és terveivel. Ha ki kel mozdulni a házból, az maga a katasztrófa még akkor is, ha utána nagyon jól érzi magát. "Tényleg jó volt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése