Gábor erre az időszakra surányi fürdőszobaprojektet álmodott meg, úgyhogy egy ponton túl már nem sokat gondolkodtam azon, hogy menjünk-e vagy sem. Sátorhely-tekintetben picit rezgett a léc, mert júniusra már minden kempong teltházas volt, de szerencsére Panka kolléganőm is éppen oda készült és ajánlott egy "családias" Panoráma kempinget - később kiderült, hogy a családias az egyáltalán nem jellemzi a helyet, sőt...
Indulás előtt a Toyota ráncait is fel kellett varrni, mert előző hetekben defektet kaptam vele és azóta is a kis mankókeréken álldogállt a ház előtt. Norbihoz is elvittük, aki megállapította, hogy majdnem kilyukadt a kipufogó, úgyhogy éppen időben vittük el. A lyukat befoltozta, úgyhogy semmi sem állhatott az utunkba!
Péntek este esős idő volt, emiatt szombat reggel 6 előtt valamivel indultunk. Jóféle izgatottság volt rajtam, mindig rájövök, hogy kalandfüggő vagyok és egyedül elindulni a fiúkkal sátorozni, az kaland a javából.Autópályamatricát nem vettünk, mert összesen fél órával hosszabb az út az alacsonyabbrendű utakon. Veszprém melletti Lidlbe beugrottunk útközben, mert eszembe jutott h nem hoztam magammal borotvát és hogy fogunk így strandolni vasárnap. Péksütit, banánt és chipste is vettünk és ezt ekkor mégnem tudtuk, ez egy kisebb életmentő akció volt. Kapolcsra beérve rögtön balra vitt a waze, be a tömegbe. Úton, járdán, mindenhol is sétáló embertömegben találtuk hrtelen magunkat és egy idő után az aszfaltozás is megszűnt. Elkezdett emelkedni az út, jobbra-balra sátorok mindenhol. A térképen sokféle kempinget láttam, de panormámát azt éppen nem. A dombtetőn, miután egyetlen hely sem volt, besoroltam egy szabályosan parkoló autó mellé (ráálltam, na) és az anyósülés oldalán kikászálódtam a tojgliból. Máris ott termett egy középkorú fickó:
- Hölgyem? Az autó?
- A Panoráma Kempinget keresem és a navigáció ide hozott. Jó helyen vagyok?
- Igen.
- Szuper! Egy éjszakára jöttünk és szeretnék bejelentkezni, egy hölggyel beszéltem telefonon.
A fickó jóindulatú volt és abszolút segítőkész és mondta, hogy "talán" van még hely a kempingben, álljak el az előbbi helyről és menjek utána. Teljesen leizzadtam a manőver közben: kb 4 centire voltam az előttem és a mellettem álló autótól, göröngyös földúton, lejtőn...de! megoldottam :) A lényeg, hogy volt 1 db hely a belső részen, viszont sátort verni csak sokkal messzebb, fent a hegyoldalban tudtunk. Állati klassz volt a panoráma, de a wc-re eljutni kisebb kihívás volt (és több sátoron át vezetett az út). Sebaj, ideértünk épségben és még helyünk is van, ráadásul mindjárt kezdődik a Kaláka, húzzunk bele!
A sátor egyik sarkánál kiszakadt a ponyva, ami miatt nem lehetett rendesen kifeszíteni az alsó részt és félő volt, hogy esőben beázunk, de szerencsére utóbbi nem történt meg. Teljes nyugalomban és részemről csillogó szemekkel indultam el a Kaláka-udvar felé, mert a kis papírra írt jegyzeteim szerint ott kezdődött a koncert. Az út először átvezetett a kameping különböző pontjain. Csoda volt: a lepukkant, mégis kedves vizesblokkok, az egymás nyakába állított sátrak, a huszas, hippiruhás emberek sokasága. Sóhaj. Hazaértem. Amikor megláttam az árakat, akkor már nem voltam ennyire csillogó szemű, sőt, alig akartam elhinni a számokat. Kaját ugyanis nem ihgazán hoztunk, gondoltam a fiúkkal ebédelünk valahol, az estét pedig a hagyományt erősítő tésztásleves-főzéssel koronázzuk meg. Espresso 850, rétes 1500/szelet, lángos sima 1500. Egy valamirevaló főétel, ami nem kizárülag szénhidrátból állt, 3000-nél kezdődött/adag. Egy helyre megpróbáltuk beállni, de fél óra sorbanállás után ki is álltunk. Az árak mellett a tömeg is elkeserítő volt. A Kaláka koncert szuper volt, amennyire megöregedtek a csapattagok, annyira klassz és vibráló volt a koncert (tényleg). Fakatona és pelikán is volt, amiket a portugál út után mindketten kívülről fújtak már.
3 faluból akkor még csak Kapolcsot láttuk, de pont ezért és mert tényleg tömegiszonyunk volt, megállapodtunk, hogy csigabusszal átmegyünk a másik faluba és majd ott ebédelünk. A busz csigalassúsággal vánszorgott, a fedélzeten 60 fok. Közben lapoztuk a helyi információs újságot, találtunk egy szuper kerámiás helyet, oda is mentünk. A kedves srác közölte, hoyg sajnso másfél óráig tutira nem férünk be és mikor közöltem vele, hogy sebaj, majd ebéd után visszajövünk, akkor sok szerencsét kívánt - merthogy Vigándpetenden NINCS SEMMILYEN vendéglátóipari egység. Kissé szkeptikus voltam, magamban kuncogtam is ezen, naná hogy nincs, persze. Aztán pedig neki lett igaza, én meg a döbbenettől nem tudtam rendesen gondolkodni. Tehát: csak Kapolcson tudunk enni, legalább 40-50 perc várakozást követően. Egy vagyonért....úgyhoyg beugrottunk a főúton ideiglenesen felállított po-up boltba és kormánykerekes chips és jégkrém ebéd volt üdítővel. Miska szerint királyi ebéd volt, na én inkább nem mndtam semmit. Artistáskodás és laza ücsörgés után újabb kísérletet tettünk a kerámiázásra, de hiába. Fullosak továbbra is. Megígértem a fiúknak, h Pest környékén nézünk valamit legközelebb - magam is elcsodálkoztam a lelkesedésükön. Utána átmentünk Taljándörögdre az analóg műhelybe, ahol sörös dobozból készítettünk lyukkamerát több órán át. Elképesztően izgi volt, filmet is lőttünk vele, amit aztán a sötétszobában magunk hívtunk elő. Zsófi, a segítő diáklány is szupercuki volt, tényleg az - imádom ezt a generációt - újfent rá kellett jönnöm! Voltunk még Petőfi 200 buszon, csináltak a fiúk kártyanoteszt az alternatív sulis részen, belekukkantottunk a Momentános előadásba, hallgattunk élőben Lackfi Jánost és Kádár Annamáriát és rengeteget izzadtunk. Sokat ittunk, sétáltunk és magunkba szívtuk a fesztiválérzést. Ki akartuk maxolni ezt az egy napot, ami miatt eléggé siettünk, de jövőre - ha lejutunk - akkor lassítunk. Estére jött némi csepergő eső, ami miatt bekuckóztunk a sátorba Rokonom Rosy-t olvasni, de előtte tésztásleveseztünk - kötelező, nyilván. Majdnem elaludtak közben: hozzám bújás, kopogó eső a sátor tetején - idill. Boldogság. Lassan aztán Hiperkarma irányába vettük az utat, ígértem nekik némi édességet és szörpöt, hogy a vércukorszint ébren tartsa őket. Repohárba vásárolt Piroska szörp, kürtöskalács és nekem egy fröccs társaságában a Panoráma színpad felé sétáltunk. Láttunk részeg fiatalokat, hallottunk hangso zenét és igazán fesztiváloztunk. A tömegben is találtunk végül egy tágasabb helyet, ahol átadhattam magam a kedvenc zenéimnek. A fiúk 40 percig bírták csak, de addig flowban voltam. Hiperkarma, hmmmm. Sátor mellett fogmosás, pillanatok alatt aludtak el. Én közben hallgattam a többi számot, fekve a sátorból. Boldogság.
Másnap reggel könnyebben és gyorsabban ment az összepakolás, mint amire számítottam - csak nehéz volt hazaindulni. Izgultam, hogy épségben hazaérünk-e és izzadtam. Nagyon meleg lett. Balatonban akartunk fürdeni egy nagyot, Szepezden találtunk is egy csepp kis strandot, rögtön a város elején. Maga volt a nyugalom füves szigete - a fiúk úszkáltak, ugráltak, úszógumiztak, én pedig napoztam és olvasgattam. Idill a köbön. Hazafelé Kinizsi várba beugrottunk, Lóci ötlete volt - idefelé látta, hogy már be lehet menni. Kisebb vagyon a belépő, de utólag azt mondom, nagyon is megérte. Élményekkel telve indultunk haza és olyan, de olyan nagyon jól összebondoltunk, hogy csak na. Hármas egységet éreztem már az első nap végén, másnap estére pedig mégannyira is. Olyan jó ezekkel a gyerekekkel élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése